Hungarológiai Értesítő. IV. évfolyam 1-4. szám. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (1982)
I. Könyvismertetések - Magyar irodalomtörténet, 1980
the Imaginative Literature of Hungary since 1945 című terjedelmes bevezetőjében a szerkesztő megpróbál átvezetni harminc év irodalmának teljes történetén. Bár ez a dolgozat sok használható adatot tartalmaz, mégsem ad teljesen megbízható képet az újabb magyar irodalom fejlődéséről, nem bontja ki eléggé az 1945—1965 közötti időszak öszszekuszált politikai és kulturális szálait. A háború után jelentkező tíz író, aki itt bemutatásra kerül, Örkény István, Mándy Iván, Mészöly Miklós, Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes, Nagy László, Sánta Ferenc, Juhász Ferenc, Csoóri Sándor és Csurka István. Ez a válogatás védhető, igazolható, bár bizonyos értelemben Déry is az újonnan bemutatkozó írók közé tartozik, s mások (Kálnoky László, Szabó Magda, Ottlik Géza, Csanádi Imre, Karinthy Ferenc) is helyet kaphattak volna ebben a részben. Rosszabb a helyzet az 1965 utániakkal. Itt ugyanis a tizennégy bemutatott közül a szerkesztő néhányat kevéssé jellemző, illetve gyengébb műveivel szerepeltet (Czakó Gábor, Marsall László), másokat pedig, akiknek helyük lenne az antológiában, hiszen jóval 1975 előtt bemutatkoztak és fontosabbak nem egy bemutatottnál, magyarázat nélkül kihagy. Gondolok itt elsősorban Konrád Györgyit, de említhetném Bella Istvánt, Gergely Ágnest, Kardos G. Györgyöt és Nádas Pétert is. Külföldi antológiáknak fel szokták róni, hogy túl szűkszavúan mutatják be a szerepeltetett szerzőket. Albert Tezla az ellenkező végletbe esik, három-négy oldalas ismertetéseket rak a szemelvények elé; ezekből olyan nélkülözhetetlen értesüléseket szerezhetünk, hogy Pilinszky anyai nagyapja falusi kádármester volt, Mészöly kölnigyáros szeretett volna lenni a felszabadulás után, de nem talált vevőkre, és hogy Nemes Nagy Ágneséknek volt otthon egy alpesi kürtjük. A bevezetők tényszerűen sem hibátlanok: meglepve olvastam, hogy Pilinszky egyik kötetének a címe „Végigfejlett" volt (116.1.). Nemes Nagy Ágnes férje nem más, mint Balázs Béla (153. 1.) és hogy Csoóri, akinek Kubai naplója már 1956-ban (!) megjelent. Zámolyon „a földreform bizonyos következményeivel találkozott" s ezért írta meg 1953-ban kritikus hangvételű verseit (279.1.). A tizenöt (a szerkesztővel együtt tizenhat) fordító különböző szintű angolsággal és változó sikerrel oldotta meg feladatát. Az antológiát egy 33 oldalas, részletes bibliográfia egészíti ki a gyűjteményben szereplő írók angolra, franciára és németre fordított műveiről; ez Kathy Elaine Tezla és Ilona Kovács munkája. Ezzel a gyűjteménnyel a minnesotai egyetemi kiadó használható kézikönyvet nyújtott át az újabb (hazai) magyar irodalomra kíváncsi amerikai olvasónak. Gömöri György Orbán Ottó: Honnan jön a költő? Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1980. 343 l. A költő prózakötete javarészt a hetvenes években készült írásokat tartalmaz. A könyv egyik fele - ezek a jelentősebb írások - memoárszerű esszéket fog egybe (Az ádáz szemtanú, Európa elrablása, Honnan jön a költő?, Tárgyaim, Ház egy jobb helyen). Közülük is kiemelkedik az a sorozat, amely nemzedéke „kortörténetével" foglal-