Hungarológiai Értesítő. V. évfolyam 3-4. szám. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (1983)

Könyvismertetések - Magyar irodalomtörténet, 1981

lett szűkebb marosvásárhelyi környezete nevezte) Magyarországon immár harminc esz­tendeje jelent meg az utolsó gyűjteményes kötet (Lobbanás az alkonyatban, 1955.), nem mondható hát, hogy az őt már életében körülvevő ismeretlenség föloldódott vol­na. Ezen a helyzeten enyhít valamit, legalább az irodalomtörténet számára, a romániai magyar könyvkiadás Petelei irodalmi leveleinek több mint 250 tételt tartalmazó gyűj­teménye közreadásával, amelyet az életmű azóta elhunyt jeles kutatója, Boztray Gyula gondozott. Az ő munkája a kötet előszava is, amely Petelei korának irodalomszervezé­si viszonyaival, az író pályavázlatával és kapcsolatrendszerével, baráti körének összeté­telével ismertet meg. A dokumentumkötet 243 levele 1877 és 1909 között keletkezett, s nemcsak Petelei irodalmi munkásságának, napi lélekállapotának, teendőinek és csa­ládi viszonyainak jó tükrei ezek a vallomásos vagy épp praktikusan tömör híradások, hanem fontos dokumentumai Peteleinek az Erdélyi Híradóval, a Századok körével, a Pesti Naplóval, Vasárnapi Újsággal, a Magyarországgal, Nagy Világgal, Kolozsvárral fenntartott munkatársi-szerkesztői kapcsolatoknak is. Szó esik bennük a kolozsvári Erdélyi Irodalmi Társaság és a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság munkájáról is, amelyeknek Petelei alapítója és elnöke volt. A 243 levél címzettjei és írói között a korszak számos jelentős szellemi emberét találjuk, így Szilágyi Sándort, Ágai Adolfot, Tolnai Lajost, Justh Zsigmondot, Mikszáth Kálmánt, Szinnyei Józsefet, Gyulai Pált, Kiss Józsefet, Reviczkyt, Márki Sándort, Bartha Miklóst, Szász Károlyt, Mikes Lajost és másokat. Külön fejezetbe osztotta a szerkesztő azt a tízegynéhány levelet, amely Pe­telei özvegyének, Korbuly Irmának hagyatékából való. A levelek lelőhelyéül Bisztray az Országos Széchényi Könyvtárat, az MTA Könyvtárát és a Petőfi Irodalmi Múzeumot jelöli meg (további Petelei-levelek találhatók Kolozsváron, a Román Tudományos Aka­démia ottani levéltárának Hegyesy Vilmos- és Kovács Dezső-hagyatékában is). A kö­tetben az özvegy anyagából összeállított Függeléket bőséges jegyzetanyag (a lelőhe­lyekről, a levelek szövegközléséről és a használt rövidítésekről valamint Petelei levele­zőtársainak életéről, munkásságáról szóló összefoglalások) követi Petelei István köny­veinek bibliográfiájával, a levelezés használatát megkönnyítő magyarázójegyzetekkel és névmutatóval együtt. A könyv a Romániai Magyar írók sorozatban jelent meg. Csapody Miklós Pomogáts Béla: A tárgyias költészettől a mitologizmusig. A népi líra irányzatai a két világháború között. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981. 448 l. (Irodalomtörténeti Könyvtár 36.) Pomogáts Béla monografikus igénnyel készült összefoglalása — rengeteg adattal, elemzéssel, pályaképpel alátámasztott irodalomtörténeti munkája — három nagy egy­ségre tagolódik: A népi Ura megközelítése;Népiség és tárgyias költészet;Népiség és mi­tologikus költészet. A szerző a két világháború között föllépő új népi költészetet jól jellemezhető, sajátosságaiban megragadható irányzatnak tartja, melynek alkotói — Er­délyi Józseftől Gulyás Pálig, Sinka Istvántól Gellért Sándorig vagy Nagy Imréig, és ter­mészetesen középpontban a harmincas évek Illyés Gyulájával — új értéket hoztak létre. Költészetük és gondolkodásuk nyomot hagyott a modern magyar literatúrán. Sőt az

Next