Hungarológiai Értesítő. VII. évfolyam 1-2. szám. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (1985)

Könyvismertetések - Magyar nyelvészet, 1983

hat csehszlovákiai község és négy kisebb lakott hely földrajzi neveit mentette meg a fe­ledéstől, nagy szolgálatot téve ezzel a magyar névkutatásnak. Marácz László Károly a nyelvterület nyugati végében, Fertődön gyűjtött helyneveket. Fertőd Eszterházából és Süttörből alakult ki, ennek megfelelően a nevek külön vannak közölve. A mű végén a mutatón és térképeken kívül német nyelvű összefoglaló is található. Kósa László már az anyag tömör tipizálását is elvégzi a névadás indítéka szerint, miután alapelemekre és megkülönböztető elemekre bontotta a neveket. (Hasonló összefoglalókat 1. még Far­kas Györgynél, Nádasinénál, Dolák Katalinnál, Henczi Sándornál.) A gyűjtés helyszíne, Bágy székelyföldi magyar falu, hagyományőrző település, s bár a termelőszövetkezeti gazdálkodás itt is új fejezetet nyitott a község életében, a régi nevek még elevenen él­nek. Nagy szerep jut a nevekhez kapcsolódó helytörténeti, néprajzi anyagnak Farkas György művében (Mogyoród belterülete és határa a helynevek tükrében). Sok fontos adatot megtudunk a településtörténetről, lakosságról, gazdálkodástörténetről is. Ha­sonló szerkezetű Dolák Katalin, Henczi Sándor és Nánásiné Nagyiday Adrienn dolgo­zata. Tipológiájukban a magyar névtudomány jól bevált sémáit alkalmazzák. Igaz, a ne­vek közlési módjában eltérően járnak el, de a betűrendre, illetve a térképi számok sor­rendjére építő adattárak ma egyaránt elfogadottak. Ezek után három olyan füzetet kívánunk bemutatni, amelyek vizsgálati körüket va­lamiképpen szűkítik a helynévkutatáson belül. Bár szóbeli gyűjtést is végzett Újvári Bé­la, adattárának zömét a történeti nevek alkotják. A székelyföldi Csíkménaság régi hely­neveire a XVIII. századtól sikerült adatokat felkutatnia. Fekete Edit Balatonföldvár jelenkori utcaneveit gyűjtötte össze. Itt a történeti vizsgálatot eleve korlátozza az a kö­rülmény, hogy számottevő településsel csak a XIX—XX. századtól, a Balaton turiszti­kai, üdülési jelentőségének megnövekedése óta számolhatunk. Termesztésen ez idő alatt is változott az utcanevek állománya, amint erről a bevezetés utáni fejezet tájékoz­tat bennünket. Ezután a nevek szinkron vizsgálata következik (előtagok, utótagok, heterogén névbokrok), majd az elemzés birtokában és más települések utcanévrend­szerének ismeretében néhány — főleg a jövő névadását befolyásolni kívánó — észrevé­tel, megjegyzés található. Pelle Attila Heves megye földrajzi neveinek egyik gyűjtője, munkatársa volt. E nagy munkálatból nőtt ki az a dolgozat is, amely a Tiszával határos községek vízrajzi neveit tárgyalja. Régen gátak és komolyabb vízszabályozás hiányában alföldi folyóink minden évben hatalmas területet árasztottak el, s az apadás után is gaz­dag vízivilágot hagytak maguk után, ezekkel, tavakkal, morotvákkal, nádasokkal jelleg­zetes növény- és állatvilággal. A nevek élő nyelvemlékként máig őrzik ennek nyomait. De a vízszabályozások és a Kiskörei-víztároló kialakítása gyökeres átalakulást hozott a táj képében, a régi nevek jelentős részét is kipusztulásra ítélve. A vízrajzi nevek össze­gyűjtése és közzététele tehát a régész leletmentő munkájához hasonlóan rendkívül hasznos és fontos. A dolgozat külön értéke az a gazdag történeti névanyag, amelyet fő­leg levéltárak régi térképeiről gyűjtött. Berényi Zsuzsanna Ágnes főleg szokatlan témaválasztásával hívta fel magára a fi­gyelmet. Az 1932-ben 280 000 m 2-en épült Budapesti Nagyvásártelep helyneveit dol­gozta fel. E hatalmas nagyüzem 68 üzemrészével úgy funkcionál, mint egy kisebb tele­pülés, melynek saját névanyaga is van. Igaz, a névhasználók köre szűk, de ha az alföldi tanyavilág néhány emberhez köthető neveit szintén értékesnek tartjuk, és gyűjtésre méltónak találjuk, miért ne lennének azok egy nagy vásártelepei? A szerző érvelése

Next