Hungarológiai Értesítő. VII. évfolyam 1-2. szám. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (1985)
Könyvismertetések - Magyar nyelvészet, 1983
hat csehszlovákiai község és négy kisebb lakott hely földrajzi neveit mentette meg a feledéstől, nagy szolgálatot téve ezzel a magyar névkutatásnak. Marácz László Károly a nyelvterület nyugati végében, Fertődön gyűjtött helyneveket. Fertőd Eszterházából és Süttörből alakult ki, ennek megfelelően a nevek külön vannak közölve. A mű végén a mutatón és térképeken kívül német nyelvű összefoglaló is található. Kósa László már az anyag tömör tipizálását is elvégzi a névadás indítéka szerint, miután alapelemekre és megkülönböztető elemekre bontotta a neveket. (Hasonló összefoglalókat 1. még Farkas Györgynél, Nádasinénál, Dolák Katalinnál, Henczi Sándornál.) A gyűjtés helyszíne, Bágy székelyföldi magyar falu, hagyományőrző település, s bár a termelőszövetkezeti gazdálkodás itt is új fejezetet nyitott a község életében, a régi nevek még elevenen élnek. Nagy szerep jut a nevekhez kapcsolódó helytörténeti, néprajzi anyagnak Farkas György művében (Mogyoród belterülete és határa a helynevek tükrében). Sok fontos adatot megtudunk a településtörténetről, lakosságról, gazdálkodástörténetről is. Hasonló szerkezetű Dolák Katalin, Henczi Sándor és Nánásiné Nagyiday Adrienn dolgozata. Tipológiájukban a magyar névtudomány jól bevált sémáit alkalmazzák. Igaz, a nevek közlési módjában eltérően járnak el, de a betűrendre, illetve a térképi számok sorrendjére építő adattárak ma egyaránt elfogadottak. Ezek után három olyan füzetet kívánunk bemutatni, amelyek vizsgálati körüket valamiképpen szűkítik a helynévkutatáson belül. Bár szóbeli gyűjtést is végzett Újvári Béla, adattárának zömét a történeti nevek alkotják. A székelyföldi Csíkménaság régi helyneveire a XVIII. századtól sikerült adatokat felkutatnia. Fekete Edit Balatonföldvár jelenkori utcaneveit gyűjtötte össze. Itt a történeti vizsgálatot eleve korlátozza az a körülmény, hogy számottevő településsel csak a XIX—XX. századtól, a Balaton turisztikai, üdülési jelentőségének megnövekedése óta számolhatunk. Termesztésen ez idő alatt is változott az utcanevek állománya, amint erről a bevezetés utáni fejezet tájékoztat bennünket. Ezután a nevek szinkron vizsgálata következik (előtagok, utótagok, heterogén névbokrok), majd az elemzés birtokában és más települések utcanévrendszerének ismeretében néhány — főleg a jövő névadását befolyásolni kívánó — észrevétel, megjegyzés található. Pelle Attila Heves megye földrajzi neveinek egyik gyűjtője, munkatársa volt. E nagy munkálatból nőtt ki az a dolgozat is, amely a Tiszával határos községek vízrajzi neveit tárgyalja. Régen gátak és komolyabb vízszabályozás hiányában alföldi folyóink minden évben hatalmas területet árasztottak el, s az apadás után is gazdag vízivilágot hagytak maguk után, ezekkel, tavakkal, morotvákkal, nádasokkal jellegzetes növény- és állatvilággal. A nevek élő nyelvemlékként máig őrzik ennek nyomait. De a vízszabályozások és a Kiskörei-víztároló kialakítása gyökeres átalakulást hozott a táj képében, a régi nevek jelentős részét is kipusztulásra ítélve. A vízrajzi nevek összegyűjtése és közzététele tehát a régész leletmentő munkájához hasonlóan rendkívül hasznos és fontos. A dolgozat külön értéke az a gazdag történeti névanyag, amelyet főleg levéltárak régi térképeiről gyűjtött. Berényi Zsuzsanna Ágnes főleg szokatlan témaválasztásával hívta fel magára a figyelmet. Az 1932-ben 280 000 m 2-en épült Budapesti Nagyvásártelep helyneveit dolgozta fel. E hatalmas nagyüzem 68 üzemrészével úgy funkcionál, mint egy kisebb település, melynek saját névanyaga is van. Igaz, a névhasználók köre szűk, de ha az alföldi tanyavilág néhány emberhez köthető neveit szintén értékesnek tartjuk, és gyűjtésre méltónak találjuk, miért ne lennének azok egy nagy vásártelepei? A szerző érvelése