Hungarológiai Értesítő. VIII. évfolyam 3-4. szám. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (1986)
Könyvismertetések - Magyar irodalomtörténet, 1984
csaknem minden szociológiai, társadalomtörténeti, politikai mozzanata és azok sajátosságainak értelmezése is alárendelődött egy monolit, alapjában kritikai-elutasító ideológiai konstrukciónak, mely csupán a baloldali mozgalmak, s részint a népi ideológia tekintetében engedett szabadabb teret a differenciál történeti megítélésnek. Hogy a történeti közelmúlt iránti érdeklődés megújulására a Vélemények, vitáksorozat eléggé gyorsan reagál, annak persze nem ez a kötet az első bizonyítéka , de mostani vállalkozása azért is figyelemreméltó, mert a szaktudomány nézőpontjából igyekszik szélesebb távlatba állítani mindazt, amit az olvasóközönség elsősorban a memoárok, visszaemlékezések vagy történelmi regények jóvoltából a korábbinál összetettebb, ellentmondásosabb történelmi valóságként ismerhetett meg. Arról persze nincsen szó, hogy ezek az írások revideálnák a Magyarország története c. köteteként megjelent szintézis alapelveit, de számos olyan ponton hoznak új megközelítési lehetőségeket, amelyekre a kézikönyvi összefoglalás annak idején kevesebb figyelmet fordíthatott. Ez a törekvés így mindenekelőtt Magyarország és a középkelet-európai térség kapcsolatainak gazdasági, politikai természetét vizsgáló írásokban, illetve a mai magyar társadalomfejlődés távlatában újrafogalmazódó gazdasági és nemzeti (nemzetiségi) kérdéskör elemzésének megváltozott hangsúlyaiban mutatkozik meg. Az ilyen tanulmánygyűjtemények — jól látja ezt bevezetőjében Lackó Miklós — nem törekedhetnek teljességre, hiszen feladatuk nem lehet az egész korszak újraértelmezése. Sokkal inkább olyan kérdéskomplexumokat ragadnak meg, amelyek a kutatás egy-egy határoltabb területéről akár az egészet illetően is új szempontokat hozhatnak felszínre. Különösen annak következtében, hogy a hatvanas évek végéig a szakkutatás még azoknak a tényeknek sem mindig jutott a birtokába, amelyeket nem zárt el előlük a diplomáciai óvatosság, vagy amelyek felderítéséhez már a néhány évtizedes történelmi távlat is elegendőnek bizonyulhatott volna. A kötet írásai bár átfogó témakörök szerint csoportosulnak, élesen nem határolódnak el egymástól, hiszen a gazdaság és társadalom, a politikatörténet vagy az ideológia-, sőt a diplomáciatörténet tényeit a szerzők egymással többnyire szoros összefüggésben értelmezik. Mindenekelőtt Ránki György (A Duna-völgyi kis országok a nemzetközi gazdaság és politika rendszerében), Lackó Miklós (Szekfü Gyula és kortársai) és Agárdi Péter (Fejtő Ferenc és a magyar irodalmi-kritikai tudat) írásai szemléltetik jól ezt a metodikai összetettséget: a nemzetközi gazdaság, a szellemi-, a szűkebben az irodalmi-kritikai élet dimenzióit vizsgává jutnak általánosabb érvényű — olykor az ideológiai szférát is érintő — következtetésekre. Külön kell említenünk Szabó Miklós írását (Politikai évfordulók a Horthy-rendszerben), mivel olyan jelenségét vizsgája ennek az időszaknak, amely minden társadalom életében árulkodó tünete annak a logikának, hogyan sűríti a hatalom önlegitimációs politikai jelképekbe a nemzeti kultúra és történelmi tradíció nagy szimbólumait, illetve, hogy elsősorban mely társadalmi rétegekhez címzetten fogalmazza meg azokat. Persze, mint a kötet más írásaiban, egyelőre itt is a tények és a források kínála értelmezési lehetőségek, illetve a mai interpretáció dialógusa tűnik a legérdekesebbnek. A kötet így főként annak a szemléletmódnak a struktúrát és kereteit rajzolja — számos ma is időszerű kérdést érintve — elénk, amelynek jegyében mai történettudományunk szembesülni