Hungarológiai Értesítő. XI. évfolyam 3-4. szám. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (1989)
A hungarológia hírei - A Társaság szervezeti élete - Klaniczay Tibor főtitkár beszámolója
Klaniczay Tibor főtitkári beszámolója a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság negyedik közgyűlésén, Szegeden, 1991. augusztus 16-án Társaságunk elmúlt ötévi tevékenységét a folyamatos, nyugodt munka, kezdeményezéseink folytatása, terveink - igaz, lassú - fokozatos valóra váltása jellemezte. Taglétszámunk állandósulni kezd, már csupán lassú emelkedéssel lehet számolni. Az előző Közgyűlésen, Bécsben arról számoltam be, hogy a Társaságnak 970 tagja van, ma nyilvántartásunk szerint a létszám 1011. Annak ellenére, hogy az elmúlt időszakban számos érdemes tagtársunk elhunyt - köztük több tiszteleti tagunk is, így Paul Ariste, Bán Imre, Barta János, Kardos László, Ligeti Lajos, Klára Martyinszkaja, Aurélien Sauvageot, Vladimír Skalicka, Szabó T. Attila, valamint végrehajtó bizottságunk néhány tagja, így Imre Samu, Király István, Michael Sozan, akik emlékét kegyelettel megőrizzük - megállapíthatjuk, hogy az új tagok száma nagyobb, mint az eltávozottaké. Az említett szám azonban ideális létszám, azokból tevődik össze, akik tagnak jelentkeztek, kifejezve ezzel részvételi szándékukat és a Társaság célkitűzéseivel való azonosulásukat. Lényegesen kevesebben vannak azonban azok, akik vállalják a Társaság működéséhez való szerény hozzájárulás kötelezettségét, azaz a tagdíjfizetést. Szándékosan említem ezt a legprózaibb kérdést beszámolóm elején, hogy később akadály nélkül beszélhessek a fennköltebb tárgyakról. Ezen a téren is nagy a tarkaság: a rendszeres tagdíjfizetők mellett vannak, akik csak olykor - minden két-három évben egyszer - szánják rá magukat a tagdíjfizetésre, vannak, akik csak belépésükkor fizetnek tagdíjat, s azután sohasem, és így tovább. Önnön vigasztalásunkra azonban elmondhatom, hogy nem állunk ezzel egyedül a nemzetközi tudományos társaságok között: hasonló gondjai vannak például a nemzetközi hiszpanisztikai vagy az italianisztikai társaságnak is. Úgy látszik, a mediterrán slamposság inránti vonzódásunk folytán közelítünk ehhez a típushoz, szemben a sokkal fegyelmezettebb germanisztikai, anglisztikai, skandinavisztikai társaságokkal. Persze, azt is el kell ismerni, hogy a tagdíjfizetésnek sok esetben objektív akadályai voltak és vannak is még. A kelet-európai változások ellenére a devizaátutalások még ma sem megoldottak, és a magyarországi értelmiség ismert általános anyagi romlása következtében gyakran még az oly szerény tagdíj megfizetése is gondot okozhat egyes tagtársainknak. Ezért a Társaság vezetősége e téren nagyfokú toleranciát óhajt továbbra is képviselni, de azért bizonyos határt mégiscsak kell szabni. Ezért, hacsak a Közgyűlés nem mond ellent, törölni szándékozunk tagjaink sorából mindazokat, akik az elmúlt öt évben egyszer sem fizettek tagdíjat, s egy ezutáni határozott felszólításra sem reagálnak. Ez már csak azért is szükséges, mert a postaköltségek állandó emelkedése miatt komoly terhet jelent minden körlevél, értesítés megküldése azoknak is, akik nem adják jelét a Társasággal való változatlan együttérzésüknek. Ha már anyagi kérdéseknél tartunk, anélkül, hogy a Társaság gazdálkodására itt érdemben kitérnék, hiszen ez a számvizsgáló bizottság jelentésének a feladata, szeretném kiemelni, hogy hála a Magyar Tudományos Akadémia és különböző alapítványok megértő támogatásának és különösen a Társaság treasurer-je (a magyar kincstárnok szó itt komikusan hangzana) sikeres munkájának, a növekvő gazdasági