Hungarológiai Értesítő. XI. évfolyam 3-4. szám. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (1989)

A hungarológia hírei - Tudományos ülések, konferenciák - A régi magyar irodalom kutatóinak tudományos ülésszaka

zolásával Szigeti Lajos Sándor dolgozata, amely a fentieken túlmenően egy azonos költői magatartásból fakadó vándormotívum - a Nakonxipán - nyomába eredt. Tasi József Illyés-dolgozata egy nagyobb munka része, lényegében az egész, hosszú költői út fejlődési vázlatát adta. A konferencia szempontjából a József Attila-örök­séggel való megküzdésről és a nemzeti költővé válásról szóló részek voltak érdeke­sek. Mészáros Tibor Egy személyiség menekülése című dolgozatában nehéz feladatra vállalkozott: Márai Sándor személyiségének titkait próbálta megfejteni. Szerinte Márai életét behálózták a szerepek, későn született, nem találta helyét, ezért ideálo­kat keresett, például a polgárok feletti polgárét. A polgár szerepe az ő sorsában mindig konfrontálódott a művészével, az utóbbi teremt, az előbbi megőriz. A polgár fegyvere a magatartás, fegyelem és távolságtartás jellemzi, ezekkel leplezi félelmét. Az emigráció előtt kapott sértés sértődést szült élete végéig. Tóbiás Áron az ötvenes évek irodalompolitikája következtében kényszerpályára szorult írók sorsáról szá­molt be. Az igazi értékeket negligáló könyvkiadás miatt hamis képet mutató iroda­lomtörténet született, mely még a hatvanas évek fejlődését is akadályozta. Az ülésszak második napján megjött a hallgatóság vitázó kedve, talán a 20. századi irodalom inkább volt közös példatár a résztvevők számára, mint a korábbi századoké. Az elhangzott tizenöt előadás bizonyította a témaválasztás jogosságát. Ratzky Rita A régi magyar irodalom kutatóinak tudományos ülésszaka Pécs, 1991. május 17-18. A régi magyar irodalom kutatóit összefogó Reneszánsz-Barokk-kutatócso­port minden év májusában rendezi meg hagyományos vándorgyűlését. Az MTA Irodalomtudományi Intézete és az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszé­kei által szervezett ülésszakok a páratlan években rövidebbek és általában nem szer­veződnek központi téma köré. Idén a soros egyetemi város, Pécs volt a tanácskozás színhelye. A házigazda, a Janus Pannonius Tudományegyetem Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszéke mindent elkövetett, hogy a Csontváry Múzeum tanács­termében nyugodt, protokollmentes légkörben folyhassék a munka. Az első, péntek délutáni ülésszakon három előadás is Janus Pannoniushoz kötődött. Jankovits László a sokat kárhoztatott panegyricus műfajt vette védelmébe Janus költői életművében. Véleménye szerint egy későbbi kor irodalomelméleti eszményeit próbálják bírálói számonkérni a költőn, amikor az epigrammákhoz képest túlzottan csekély esztétikai értéket tulajdonítanak a Marcellus panegyricus­nak, amelyet pedig az életmű kiteljesedési szakaszába jutó poéta nagy becsvággyal és műgonddal igyekezett megalkotni. A mű nem ízlésficam jele; az érett korba jutó költő számára illő volt, hogy immáron hosszabb lélekzetű, komolyabb mű­formát válasszon magának. A kor poétikájában pedig a modern tematikához illő

Next