Hungarológiai Értesítő. XI. évfolyam 3-4. szám. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (1989)
A hungarológia hírei - Tudományos ülések, konferenciák - A régi magyar irodalom kutatóinak tudományos ülésszaka
zolásával Szigeti Lajos Sándor dolgozata, amely a fentieken túlmenően egy azonos költői magatartásból fakadó vándormotívum - a Nakonxipán - nyomába eredt. Tasi József Illyés-dolgozata egy nagyobb munka része, lényegében az egész, hosszú költői út fejlődési vázlatát adta. A konferencia szempontjából a József Attila-örökséggel való megküzdésről és a nemzeti költővé válásról szóló részek voltak érdekesek. Mészáros Tibor Egy személyiség menekülése című dolgozatában nehéz feladatra vállalkozott: Márai Sándor személyiségének titkait próbálta megfejteni. Szerinte Márai életét behálózták a szerepek, későn született, nem találta helyét, ezért ideálokat keresett, például a polgárok feletti polgárét. A polgár szerepe az ő sorsában mindig konfrontálódott a művészével, az utóbbi teremt, az előbbi megőriz. A polgár fegyvere a magatartás, fegyelem és távolságtartás jellemzi, ezekkel leplezi félelmét. Az emigráció előtt kapott sértés sértődést szült élete végéig. Tóbiás Áron az ötvenes évek irodalompolitikája következtében kényszerpályára szorult írók sorsáról számolt be. Az igazi értékeket negligáló könyvkiadás miatt hamis képet mutató irodalomtörténet született, mely még a hatvanas évek fejlődését is akadályozta. Az ülésszak második napján megjött a hallgatóság vitázó kedve, talán a 20. századi irodalom inkább volt közös példatár a résztvevők számára, mint a korábbi századoké. Az elhangzott tizenöt előadás bizonyította a témaválasztás jogosságát. Ratzky Rita A régi magyar irodalom kutatóinak tudományos ülésszaka Pécs, 1991. május 17-18. A régi magyar irodalom kutatóit összefogó Reneszánsz-Barokk-kutatócsoport minden év májusában rendezi meg hagyományos vándorgyűlését. Az MTA Irodalomtudományi Intézete és az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékei által szervezett ülésszakok a páratlan években rövidebbek és általában nem szerveződnek központi téma köré. Idén a soros egyetemi város, Pécs volt a tanácskozás színhelye. A házigazda, a Janus Pannonius Tudományegyetem Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszéke mindent elkövetett, hogy a Csontváry Múzeum tanácstermében nyugodt, protokollmentes légkörben folyhassék a munka. Az első, péntek délutáni ülésszakon három előadás is Janus Pannoniushoz kötődött. Jankovits László a sokat kárhoztatott panegyricus műfajt vette védelmébe Janus költői életművében. Véleménye szerint egy későbbi kor irodalomelméleti eszményeit próbálják bírálói számonkérni a költőn, amikor az epigrammákhoz képest túlzottan csekély esztétikai értéket tulajdonítanak a Marcellus panegyricusnak, amelyet pedig az életmű kiteljesedési szakaszába jutó poéta nagy becsvággyal és műgonddal igyekezett megalkotni. A mű nem ízlésficam jele; az érett korba jutó költő számára illő volt, hogy immáron hosszabb lélekzetű, komolyabb műformát válasszon magának. A kor poétikájában pedig a modern tematikához illő