Hungarológiai Értesítő. XIII. évfolyam 1-2. szám. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (1994)

Tudományos ülések, konferenciák - A magyar nyelvészek VI. Nemzetközi Kongresszusa. Eger, 1994. augusztus 23-26.

326 E három együttes ülésen elhangzott előadáson kívül a kongresszus három napon át 250-260 résztvevővel, hét szekcióban folytatta munkáját, ezekben 190 előadás hangzott el, melyeket az esetek többségében vita követett. A különböző szekciókban elhangzott előadások mind szemléletmódjukat (leíró és tör­téneti), mind tematikájukat, „műfajukat" tekintve meglehetősen változatosak voltak. Számarányukat tekintve az előadások túlnyomó része azonban a szinkrón szemléletmód talaján mozgott. Ennek ellenére több előadás foglalkozott történeti és összehasonlító­történeti kérdésekkel (Gulya János: Szókincsünk ősi háttere; Futaky István: A kései ős­magyar altáji nyelvi kapcsolatai; B. Székely Gábor: Néhány határozószavunk l-jének finnugor háttere; Nagy Imre Csaba: Testrésznevek a magyar és az obi-ugor nyelvekben; A. Jászó Anna: A magyar igenevek ősi, komplex funkciója; Zelliger Erzsébet: A korai ómagyar kor szóösszetétele; Juhász Dezső: A magyar onomatopoezis története). A felso­rolást még folytathatnám más, hasonló történeti vagy összehasonlító-történeti témájú előadások említésével, utalhatok például Décsy Gyula, Kakuk Zsuzsa, Tatár Mária Mag­dolna, Horváth Mária, Gerstner Károly és Szabó T. Ádám előadásaira, ám ízelítőnek talán ennyi is elég. Természetesen a 190 előadás a lexikológia és a lexikográfia legkülönbözőbb kérdéseit és területeit vizsgálta. Sok dolgozat hangzott el a nyelvjárástan, a regionális köznyelvek és a szociolingvisztika lexikológiai vonatkozású kérdéseiről, a különböző típusú szótá­rakról, a frazeológiai párhuzamokról, szófaji kérdésekről. Igen érdekes és tanulságos vojt Elekfi Lászlónak A magyar ragozási szótár című munkája alapján a magyar szókincs szófaji megoszlásáról tartott előadása. Több tanulmány foglalkozott a neves magyar lexikológus és lexikográfus, Országh László tudománytörténeti jelentőségével (Péter Sherwood, Kontra Miklós, Vadon Lehel). Bakró-Nagy Marianne a történeti lexikográfia szemszögéből vizsgálta a jelentés, foga­lom és definíció lényegét és viszonyát. Ruzsiczky Éva a Magyar Szinonimaszótár tükré­ben a nyelvújítás kérdéseit vizsgálta. Természetesen a lexikológia valamilyen fomában „húzóágazata" a grammatikának is. Éder Zoltán Gyarmathi Sámuel Nyelvmesterének fő forrásait mutatta be. Sok előadás hangzott el a tanácskozáson lendületesen fejlődő névtanunk köréből is. Csupán néhány névre hivatkozhatunk az eredmények bemutatása helyett: Fehértói Kata­lin, Mizser Lajos, Andric Edit, Janitsek Jenő, Debreceni Anikó-Balogh Lajos, Borbély Anna, Hajdú Mihály, Mező András. Noha a stilisztika és vele összefüggésben a műelemzés az elmúlt évtizedekben az egyik legdinamikusabban fejlődő tudományterület, melynek erőteljes serkentője a korszerű szövegtan, mégis viszonylag kis teret kapott a kongresszus tematikájában. Szabó Zoltán, Dobóné Berencsi Margit, Heltainé Nagy Erzsébet, Nagy L. János és Minya Károly, va­lamint Raisz Rózsa, H. Varga Gyula, T. Somogyi Magda és Czetter Ibolya képviselte a területet. Csak sajnálhatjuk, hogy nem került sor a kongresszuson a lexikológiának a szövegtani elemzésben betöltött szerepe vizsgálatára. Úgy vélem, a jelentéstan köréből elhangzott, szekcióbéli előadások sem maradhatnak ki ebből a hevenyészett felsorolásból: Kiefer Ferenc, Szende Tamás, Bibok Károly, Pléh Csaba és K. Gallasy Magdolna előadásaira hivatkozhatunk, de közvetve több előadó is foglalkozott szemantikai kérdések vizsgálatával. A szókincs és a szótárkészítés számítógépes feldolgozásáról és vizsgálatáról Papp Fe­renc-Temesi Viola, Kiss Gábor, Kis Ádám és Pajzs Júlia értekezett. A kongresszus plenáris ülésén elhangzott három előadás (Benkő Lorándé, Kiss Lajosé és Pusztai Ferencé) már megjelent a Magyar Nyelv 1994/4. számában, ami annak lehet a

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék