Régi és új peregrináció. Magyarok külföldön, külföldiek Magyarországon I. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság – Scriptum Kft. Budapest – Szeged (1993)
I. Eszmék és technikák áramlása Európából Magyarországra — Magyarországról Európába (gazdasági, társadalmi folyamatok, politikai mozgalmak, szellemi áramlatok kölcsönhatásai) - Tatár Mária Magdolna: Björnstjerne Björnson és szlovák informátorai: mi történt Csernován?
san törekedett egymás tapintatos kezelésére, itt egy szélsőségesen exponált papról volt szó. Tekintetbe kell vennünk a katolikus egyház közismert hierarchikus felépítését is. Szintén nemzetiségi elfogultság volt az oka egy igen hasonló incidensnek, mely a második világháború után a besztercebányai püspökséghez tartozó Znióváralján történt: a püspök magyar bencést küldött ide plébánosnak. A falu küldöttséget menesztett a püspökhöz, akit avval fenyegettek, hogy bezárják a templomot és elküldik a kulcsát a püspöknek. A püspök ebben a politikailag igencsak megváltozott helyzetben sem engedett, az pedig, hogy a hívek megbékéltek az új plébánossal, a magyar bencés személyes érdemének tudható be. (Cornides, 34—35. old.) A papok küldöttsége tárgyalni jött válaszul a nép küldöttségére, a hivatalos jelentés szerint a szertartásokhoz szükséges felszerelés látható módon nem is volt náluk. Az egyházjogi tényeket ismernie kellett volna Bil Jornsonnak és informátorainak is, nem is beszélve a hatóságok által fő felbujtónak tekintett Hlinkáról. Erről fel kellett volna világosítania a népet is, például helyben lakó nővére útján, ha az ügy békés rendezésére és nem saját személyének exponálására törekedett volna. Másodszor beszélnünk kell a katolikus egyház magyarosító szerepéről. Természetesen bármely egyházat felhasználhat a többségi államhatalom egy kisebbség elnyomására, így az elméletileg nemzetek felett álló római katolikus egyházat is. Ez a veszély azonban napjainkban, az anyanyelvi istentiszteletek bevezetése óta nagyobb, mint a latin nyelv általános használata idején. Továbbá közismert tény, hogy a magyar egyházban igen sok szlovák származású pap működött, lévén, hogy a szlovákoknak 71,5, a magyaroknak pedig 58,9 százaléka volt római katolikus vallású. (Ld. Glatz, 198. old.) A 69,1 százalékban „őstermelő" szlovák családok fiaiból sokkal több pap került ki, mint a magyarok közül. Sokan ezek közül a papok közül az egyházi hierarchia csúcsára is eljutottak, pl. Rudnay, Simor, Csernoch hercegprímások, a nagytekintélyű Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök stb. Párvy püspök is szlovák volt. A Felvidék szlovák többségű templomaiban általános volt a szlovák nyelvhasználat, mint ezt nemcsak a hivatalos egyháztörténet állítja (Szántó, 509. old.), hanem a memoárírók is (pl. Esterházy, 28—29. old.) megírták. Hasonló volt a helyzet a protestánsoknál. Jellemzőnek tartom például, hogy a Gömör megyei Jolsvánt 1889-ben vezették be, hogy minden harmadik vasárnapon magyarul tartották az istentiszteletet, miközben az a protestáns család, amelynek levelezése az 1860-as évektől kezdve fennmaradt, s amelynek levelezéséből ezt tudom, mindig csak magyarul levelezett egymással (Móricz, 155. old.). Kevés adatunkban azonban van bizonyítéka nemzetiségi összeütközésnek egyházi téren is, pl. németek és szlovákok között Selmecbányán (Száraz, 87. old.), amely végülis a templomok megosztásához vezetett, a dóm lévén a németeké, a Szt. Katalin templom pedig a szlovákoké. Ugyanez a helyzet ma is a legtöbb szlovákiai városban, ahol — legjobb esetben — a magyar istentiszteletek részére egy