A magyar művelődés és a kereszténység II. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság – Scriptum Rt. Budapest – Szeged (1998)

Nyelvünk és a kereszténység - Tóth Szilárd: Rovásírás és latin betűs írás a magyar művelődésben

foglalkozó szakemberek számára nincs rendszeres fórum, ahol új eredmé­nyeiket bemutathatnák, ötleteiket megvitathatnák. Ezért született a gondolat, hogy a JATE Altájisztikai Tanszéke és ennek Magyar Őstörténeti Kutatócso­portja egy szimpozion keretében teremtsen lehetőséget a legfrissebb ismere­tek közzétételére, műhelyviták folytatására, bizonyos metodikai vonatkozá­sok tisztázására. Az egynapos konferenciát 1992. március 26-án sikerült megrendezni a Szegedért Alapítvány támogatásával. Ennek a szimpozionnak az anyagát tartalmazza a Magyar Őstörténeti Könyvtár 4. kötete" - olvas­hatjuk a Rovásírás a Kárpát-medencében című, fentebb már említett kiad­ványban. E sorozat első darabja egyébként egészében egyik rovásemlékünk­nek szentelt monografikus munka. Erre, a rendszerváltozás utáni korszakra esik eddig ismeretlen rovásemlékek felfedezése, korábbra datálása - lásd fent -, illetve publikálása. Kongresszusunk évében jelent meg első ízben az 1497-ben készült Gelencei Felirat, melynek jelentőségét abban láthatjuk, „hogy Székelyföldnek olyan területéről került elő, ahonnan eddig nem volt ismere­tes rovásemlék; másrészt a székelyderzsi felirat párhuzamának tekinthető; harmadrészt pedig az eddig előkerült, elkészítésük dátumát is jelző emlékek közül a legkorábbi."16 Érdemes megjegyezni, hogy a rovásfelirat felett olvas­ható évszám arab számokkal íródott, nem pedig rovásszámjegyekkel. A szocializmusban felnőtt nemzedéknek a latin betűn kívül még egy írásrendszerrel kellett megismerkednie, mégpedig a cirill ábécével. Mivel az orosz nyelv tanulása kötelező volt, mindenkinek el kellett sajátítania a cirill ábécét, az orosz nyelv írásrendszerét. Ezzel párhuzamosan az oktatásban ki­mondatlan tilalom alá esett a rovásírás megemlítése: még a magyar szakos egyetemi hallgatók egyetemi tankönyvei is alig ejtettek róla szót - ha egyál­talán kitértek rá. Állításunk bizonyítására nézzünk meg néhány egyetemi tankönyvet. A magyar nyelv története című sztenderd egyetemi tankönyv, miközben ötven oldalt szentel nyelvemlékeinknek, csupán egyetlenegyszer, s akkor is csak egy szó erejéig utal a rovásírásra: „így vannak például rovásírásos, valamint arab-, görög-, cirill betűs emlékeink is" - A magyar nyelv története 11, a Ma­gyar nyelvemlékekTM és a Szemelvények a magyar nyelvemlékekből című mű­vek 19 pedig meg sem említik. Egy átlagos diák tanulmányai alatt csak akkor találkozhatott a rovásírás problematikájával, ha magyartanára gondot fordí­tott arra, hogy figyelmébe ajánlja az azóta elhunyt kiváló újságíró Ruffy Pé­ter, az MTA Anyanyelvi Bizottsága tagjának Bujdosó nyelvemlékeink című könyvét, amely röviden, szakszerűen és olvasmányosan tárgyalja rovásíró­ 15 Sándor, 1991. 16 Sándor, 1996. 17 Bárczi-Benkő-Berrár, 32. 18 Molnár-Simon, 19 Simon.

Next