Fenyvesi Kristóf szerk.: ÁTMENET ÉS KÜLÖNBÖZŐSÉG • Magyarságtudományok kelet-közép-európai kontextusban / VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus Kolozsvár, 2011. augusztus 22-27.
ÁTMENET ÉS KÜLÖNBÖZŐSÉG AZ IRODALOMTUDOMÁNYOKBAN
Lajtos Nóra hazaér, édesanyja csak az kisebb testvéreknek juttat az ennivalókból. Az Emberavatás narrátora, a gyermek Ferike itt ismeri fel: elért a felnőttkor küszöbére. Ennek különböző emocionális és nyelvi megnyilvánulási formái is jól kitapinthatók a műben. A gyermeki nyelv identitása is lassan kezd eltűnni: „Tudtam már a rendjét, hogy milyen szóra mi jön (...)” (68–69). A „Majd csak lesz valahogy” – frázis pedig már a felnőtt (apai) szólamot hordozza. Majd a küszöb – határ átlépése jelent határkövet a novellában: „Beléptem az ajtón”. Átlépést jelent ez a mozzanat az egyik világból a másikba, az apák világába, amelynek szintén megvan a maga szokásrendje. A narrátor-Ferike belépése a felnőtt világba tehát a saját gyermeki szólam elnémulását eredményezi. Bodnár György A modern elbeszélés (1993)26 című írásában a Szindbádciklusról szólva arról beszél, hogy a sorozat egymás mellé került, rendelt darabjai többletfeszültséggel, mozgással töltődnek föl, és ami még ennél is fontosabb lehet a számunkra: újfajta fejlődésregényként tekinthetünk a Szindbádnovellákra. Az Isten a szekéren egy-egy darabja így, innen nézve már talán nem is csak egy családregény, hanem egy fejlődésregény egyes fejezeteiként olvasható. A Sokan voltunk Ferikéjétől a Kicsi madáron, a Tündérvilágon, a Téli virágzáson, és a Mécsek történetein át eljutunk az Emberavatásig, majd a Szalmaboldogság érett, felnőtt, családapa Ferencéig. Úgy gondolom, figyelemre méltó fejlődéstörténeti ív ez. A hazai irodalom mellett a külföldi prózapoétikai kutatásokra is érdemes egy pillantást vetnünk, már csak azért is, mert időben jóval megelőzték a hazai teóriákat. Forrest L. Ingram 1971-ben írja: „Az olvasó számára minden egyes darab megértése módosul az összes többi megismerése által.”27 Vasy Géza alábbi mondata mintha ugyanezt hangsúlyozná: „Mind a novellák, mind a regények megállnak önmagukban is, de így, együtt létezve, kölcsönösen hatnak egymásra.”28 Korábban is célzott erre monográfiájában: „Ezek a tiszta idillek tehát csak a kegyetlen világ tételét legélesebben feltáró novellákkal együtt érthetők igazán”.29 26 BODNÁR György, A „mese” lélekvándorlása. A magyar modern elbeszélés születése, Szépirodalmi, Budapest, 1988. 27 Forest L. Ingramot idézi Hajdu Péter, HAJDU, i. m., 167. 28 VASY, i. m.,74. 29 VASY, i. m., 49. 230