A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei 53. XIV. évfolyam (1982)

A XX. SZÁZADI MAGYAR REGÉNY FÖ IRÁNYAI - Bori Imre: Előre-hátra, jobbra-balra — avagy a magyar regény története a XX. században

424 BORI IMRE 2 ének­es, A jövő század regényének éve, egyben Tolnai Lajos (Az urak) és Toldy István (Anatole) megjelenésének az éve is. 1898-ban jelenik meg Mikszáth Kálmán Új Zrinyiásza és Bródy Sándor Ezüst kecskéje. 1901-ben két regény Ambrus Zoltántól egy Krúdy- és egy Gárdonyi-mű születik meg (Ambrustól a Solus Eris és a Griofle és Griofla, Krúdytól az Aranybánya, Gárdonyitól az Egri csillagok). 1902-ben jelenik meg Bródy Sándornak A nap lovagja, Gárdonyi Gézának a Láthatatlan embere és Jókainak A mi lengye­lünkbe. Az 191­0-es esztendő kapcsán az irodalomtörténészi recepció válogathat, Kaffka Margit Színek és évek című regénye mellé Móricz Sáraranyat vagy Az Isten háta mögött című regényét teszi-e. Az 1912-es esztendő pedig a magyar regénytörténet nagy dátumai közé sorolható Kaffka Margit (Mária évei), Krúdy Gyula (Palotai álmok, Francia kastély), Török Gyula (A porban) és Kassák Lajos művei miatt. Az 1913-as esztendő Babits Gólya­kalifájáé és Krúdy De Ronch kapitány csodálatos kalandjaié, 1914-ben jön Kaffka Margit Állomások­ja, Krúdy A vörös postakocsi és Móricz Jó szerencsét című regénye, az 1917-es év pedig a magyar kisregények esztendeje: Kaffka Hangyabolya, Krúdy Őszi utazások a vörös postakocsinja, Déry Tibor Liája, Krúdy Bukfence, Móricz Szegény emberekre jól illusztrálja ezt a tényt. 1922-ben jelenik meg Kosztolányi Nero-regénye, Déry Kéthangú kiáltása, Krúdy Őszi versenyek és A hét bagoly, valamint Móricz Tündérkert című regénye. Három évvel később (1925-ben) jön Bródy Rembrandtja, Kosztolányi Arany­sárkánya, Móricz Pillangója, Tersánszky Józsi Jenő A céda és a szűz, Kodolányi János Börtön című regénye. Fölöttébb érdekes az 1934-es esztendő termése: Kassák Lajos A telep, Krúdy A purgatórium, Márai Sándor Egy polgár val­lomásai, Szentkuthy Miklós Prae, Szerb Antal A Pendragon legenda, Kodolá­nyi János Sötétség című regénye jelenik meg, míg 1937-ben Komor András A varázsló, Németh László Kocsik szeptemberben, Remenyik Zsigmond Bűntudat, Veres Péter Számadás című műve kerül az olvasók elé, s nyilván nincs mit csodálkoznunk, ha 1939-ben Móricz Életem­ regénye és Sőtér István Felleg járása van együtt. Kitetszhet ebből a felsorolásból, amely valójában akkor érdekes, ha mindent magába foglaló és minden évet felölelő, hogy egy-egy esztendő pontja több alakulástörténeti szálat fog össze, miközben bizonyos általános, korra jellemző, egy adott időpontban konstansnak tartható jegyeket is tükröz. Móriczot 1939-ben Sőtértől ég és föld választja el, de nehéz nem észrevenni az azonosságot bennük: az önéletrajzi indíttatást, a tárgyilagosságra való törekvést a stílvilág különbözőségei ellenére. Bármelyik esztendőt nézzük, akár az üresjáratok éveit is, a regényírói polifóniát kell érzékelnünk, s amikor ezt mondjuk, nem a tematikára gondolunk elsősorban, hanem a regényalakok, az előadásmód, a stílus változataira és változatosságára, az író és az életanyag viszonyának karakterére, a szerkesztés vívmányainak felhasználási módjára és fokára. Regényekben való és csak másodsorban regényírókról való gondol­kodás kérdése mindez. Nem „Móricz" és nem „Krúdy", hanem Az őszi versenyek és a Pillangó, főképpen hogy a nagyobb regényírói opusok is fölöt­tébb érdekes változások görbéjét rajzolják a szem elé. Meggyőződésem, hogy a XX. századi magyar regény története nem regényírók galériája kell hogy legyen, hanem regények históriailag igazolt rendje, egy olyan rend, amelynek belső lényegét, rend­ voltát az egymással körre spondeáló és egymást

Next