A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei 1-2. V. évfolyam (XXXI) 1998
MODERNITÁS ÉS KISEBBSÉGI IRODALMAK - FARAGÓ Kornélia: Létszerű nyelv/nyelvszerű lét
vezettek le. Az irodalmi mű autonómiája immáron nem a modernitás vezérelveiből, hanem az immanens nyelvi praxisból vezethető le. Jegyzetek Lásd: Bényei Tamás: A posztkoloniális irodalom. Helikon, 1996/4., 520-528. 1 W. Flusser: Az írás. 1997, 125. 5 H. White: A történelem terhe. Budapest, 1997, 31. 4 Szenteleky Kornél: A vers Vajdaságban. Ugartörés, I., Újvidék, 1963, 62-63. A probléma általános kontextusát lásd: Bori Imre: Szenteleky Kornél. Újvidék, 1994 5 Idézi Somlyó György: Philoktétész sebe. Budapest, 1980, 14. 6 J. Habermas: Egy befejezetlen projektum. In: J. Habermas, J.-F. Lyotard, R. Rorty: A posztmodern állapot. Budapest, 1993, 153. 7 V. Zmegac: A modernség és a posztmodernség diagnózisához. Literatura, 1990/1., 8. " V. Zmegac: Ibidem. " Idézi. Szamosi Gertrúd: A posztkolonialitás. Helikon, 1996/4., 422. EXISTENCE-LIKE LANGUAGE AND LANGUAGE-LIKE EXISTENCE Kornélia Faragó In postmodern discourse a specifíc feature of existential experience is language intermediation. The accentuation of the language mode existence has great significance concerning the minority perception of existence because it broadens minority discourse so as to highlight the immanent capacity of language and overrides those tendencies which derive the potential of discourse in extra-literary média. The autonomy of a literary work is derived not from the guiding principles of modernity but from immanent language praxis. 47