A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei 1. XV. évfolyam (XLV) 2014

Az irodalom és a lehetséges világok - Toldi Éva: Lehetséges világok Dalos György regényeiben

Toldi Éva: Lehetséges világok Dalos György regényeiben nyelvterületen jelentős, regényeit a magyar valóság ábrázolásaként olvassa.­ Ezenkívül Dalos György olyan köztes műfajokban is alkot, amelyek jórészt hiányoznak a magyar irodalomból, például az Anna Ahmatova és Isaiah Berlin találkozásáról szóló A vendég a jövőből vagy a Gorbacsov. Ember és hatalom olyan biográfiák, amelyek a faktuális és fikcionális diskurzus metszéspontján helyezkednek el, a tényszerűség mellett nem kisebb szerep jut bennük a jellem­alakító ábrázolásnak. A referencialitás az antiutópiát előrevetítő 1985 című kötetének kapcsán is felmerül. Az antiutópia a lehetséges világok megalkotásának tipikus példá­ja. Racionalitáson túli volta nem lenne kérdéses, ám az 1985 hiába az orwelli 1984 „továbbszőtt ” cselekménye, valóságvonatkozásait nem lehet megkerülni. Már csak azért sem, mert a könyv 1990-ben megjelent utóiratában olvasható, hogy a nyugati közönség egyszerűen nem volt hajlandó a könyvben felfedezni a közép-kelet-európai diktatúrát, hanem mindenképpen a nyugati demokrácia válságaként olvasta. Utóbbi regényeiben — a Balaton-brigádban, a Puszipajtásokban és magya­rul a 2013. évi budapesti könyvhétre megjelent­ közgazdász bukásában - már egyenesen a referencialitás provokálásáról van szó: mindegyikben van vala­milyen metareferencialitásra irányuló gesztus is, amely a „valóságábrázolás” felfüggesztését, sőt humorosságát emeli ki. A Balaton-brigádban az elbeszélő fényképei is megjelennek a szövegben, ezzel az elvileg referenciális, a törté­net igazságértékét alátámasztani hivatott gesztussal kerül a faktualitás ironikus kontextusba. Ott látjuk a narrátor lányát, a kutyáját, sőt egy társaságban magát a narrátort is, a képen megjelölve, bekeretezve. A Puszipajtások végén pedig e-mail címeket találunk, „a regény főhőseinek ezekre a címekre írhatnak kedves Olvasóink” (DALOS 2004, [291]) megjegyzéssel. Lubomír Doležel, amikor Heterokozmosz: A fikció és a lehetséges világok című könyvét megalkotja, annak a technikájáról beszél, ahogyan a narrátor bevezeti hősét az egyszemélyes világokba. Dalos György regényeiben rendre egy ezzel éppen ellentétes folyamat megy végbe: az elbeszélő a regény végére mintegy kivezeti a világból a hőseit. A körülmetélés kisfiú narrátora, amikor nemet mond a körülmetélés szertartásának végrehajtására, önként izolálja magát a környezetétől, a későbbi regények pedig a hősök bukásának történetét beszélik el, amely úgyszintén kifelé vezet a világból: a Balaton-brigád Stasi-ügynökét a narrátor a regény végén egyszerűen magára hagyja, még beszélgetőtársa.­ ­ De tulajdonképpen hasonló olvasatot érvényesít a legújabb magyar kritika is, amikor A közgaz­dász bukásáról megállapítja: „annyira magyar az egész” (VADAS 2013: 103): 50

Next