Hungarologische Beitrage 11. Universität Jyväskylä (1998)
Literatur- Irodalom - Kirjallisuus - Sz. Molnár Szilvia: Homo ludens (...ahogy fikciót, illetve nem-fikciót olvas
HOMO LUDENS lettek nálunk addig, akik éltek? (...) A bevésés érvényét veszti. Azt tapasztaljuk, hogy ezt nem olyan könnyű elhinni. Idő kell hozzá. Egyes cselekvési lehetőségek eszünkbe sem jutnak, még sokáig. Szokni kell."14 „Nem lehet egyszer s mindenkorra eldönteni, hogy az emberek hogyan viszonyuljanak a múlthoz, elsősorban azért nem, mert a múlt a fantázia szülötte. A múlt nem létezik. Kutatni is csak azoknak a dolgoknak a prizmáján keresztül lehet, amelyek a múlt létezésének (inkább: létezettségének!) következményeként ránk maradtak."15 Lehetséges világok alkotása mint az olvasó imaginatív képessége A fikció logikájának egy másik megközelítését mutatja a lehetséges világok szemantikája, amelynek az elméletét Csúri Károly és Bernáth Árpád dolgozta ki.16 Gondolkodásuk abból a fregei paradigmából indul ki, amely a jelelméletben megkülönbözteti a Zeichen vagy Bezeichnende (jelölő) és a Bedeutung (jelölt) fogalmakon kívül a Sinn (értelem) fogalmát is, amely az interpretáló szemszögéből kerül a vizsgálódás előterébe: a Sinn az a mód, ahogyan a tárgyak a számunkra adva vannak. Ennek a befogadói aspektusnak a tudomásulvétele megengedi, hogy az elméletet ne pusztán az alkotói folyamat oldalán tartsuk applikálhatónak az irodalmi műalkotások értelmezése során, hanem a befogadói folyamat(ok) oldalán is. Ennek alapján tehető fel a lehetséges világok létezése, mert a szerzők elmélete szerint az irodalmi alakok és cselekmények egy absztrakt eseménysor megvalósulásában, tehát egy szövegvilág cselekménymodelljében referálnak, nem pedig a valóságban, és így a szövegvilág a maga cselekménymodelljének a segítségével különböző vonatkozási tereket, lehetséges világokat képes strukturálni. Értelemszerűen jóval nagyobb egy szöveg lehetséges világainak a terjedelme, mint egy szövegvilágé, hiszen az absztrakt cselekménymodell olyan referenciális tartományokat is megnyithat, amelyek a szövegvilág számára nem elérhetőek. Ha ugyanezt a kérdést ontológiai szempontból tennénk fel, akkor a lehetséges világok létezése csupán egyetlenegy megvalósult világra korlátozódna, és ez bezárná az imént megnyitott referenciális tartományokat. „Kétségtelen, hogy bármikor, amikor alternatívákat kell megkülönböztetnünk, beszélhetünk lehetséges világokról és a 'lehetséges világ' kifejezéssel bármelyik alternatívára referálhatunk. (...) Természetszerűleg ezeket a [lehetséges] világokat nem mint a valóságos világ alternatíváit, hanem mint vele összefüggő világo- 14 Uo. 44. és 68. 15 White, In: Domanska i.m. 43. 16 Bernáth Árpád-Csúri Károly: A „lehetséges világok" szemantikájának irodalomelméleti relevanciája. Magyar Műhely 1981/64.