Hunnia Füzetek - Hunnia, 1990 (3-14. szám)

1990 / 5. szám - Wesselényi Miklós: Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében

mokra is szegényitve büntetőleg hat. Ha pedig a' szellemileg elnyomott 's jogaitól megfosztott föld­népe anyagilag gyarapodhatik, 's fejlődhetik, úgy a' helyzete következtében született ellenség nő 's erő­södik, magát elnyomóin megbosszulandó. A' nép-elnyomás' e' vétkes és hibás volta, ho­nunkban erdődeink által századok' hosszú során keresztül kettősen vétkes 's kettősen hibás alakban követtetett el. A' különböző viszontagságok követ­keztében 's több czímek alatt elnyomott 's polgári jogok gyakorlatától elzárt nagy tömeg' egy része, vér- és nyelv szerinti rokon volt. Ezen rokonoknak el­nyomása, vagyis az alkotmány' sánczaibóli kire­kesztése - lehető polgári otromba fonákságok' leg­­fonákábbika. Messze távol keletből kijőve, kisza­kadva, idegen ellenséges nemzetek' nyakára szállva 's közepette telepedvén meg, legnagyobb kincse 's mindene ön­ nemzete' tagjaiból állott: e' mindenét, e' kincsét eldarabolta, elfecsérelte; testének tagjait, mellyekre önfentartására olly tömérdek szüksége volt, 's mellyet sokszorozni lett volna legfőbb érde­ke,­­ e' tagokat kábán maga csonkította 's bénította. A' nemzetebeliek, azaz magyarok ellen gyakorlott elnyomás' természetes következése lett, mi annak illy körülményekben mindenütt lenni szokott, hogy t. i. azok, kiket érdek' 's polgári lét' rokonsága és egyenlő jogok egymáshoz nem csatolnak, hanem csak terhet viselve súlyt 's nyomást éreznek, nem rokoni, nem tagjai a' nemzetnek 's polgári állada­­lomnak, hanem ellenek mind addig, mig elzárva, kirekesztve 's elnyomva maradnak;­­ de az elnyo­mottak', az alkotmány­os nemzeti­ lét sánczai közé be­­nem-vettek másik és nagyobb része, az e' honban meghó­dított őslakosok voltak; ezeket elnyomni, polgári jo­goktól elzárni, vagy azoktól megfosztani, annyiban még balgább hiba volt, mivel ezek polgári elnyomatá­sukon kívül nemzeti elnyomatásukat gyászolták;­­ ezek kettős okbóli ellenségek lettek. Ezek polgári jogokbani részesítés által sem tétethettek oly könnyen mint amazok,­­ a' nemzet' való­­s biztos tagjaivá, 's elle­nekből frigyesekké; mert miután nem lennének is már polgárilag elnyomva, nem szűnnének meg nemzetileg elnyomottak lenni.­­ így történt, hogy nemzetünk már magában is nem nagy, sőt lehet mondani csekély számát nagyon kevesitette az által, miszerint maga magának egy részét elnyomta, avagy fel nem szabadította, a' meghódított ország' lakosainak pedig legnagyobb részét elnyomva, 's el­lenséges érzetet szülő helyzetben tartotta; csak ke­veset emelt azokból polgárilag magához, de nemze­tileg ezeket is szintolly kevéssé igyekezett magáévá tenni, 's magával összeolvasztani, mint ama töme­get. Mind­ezeknek következése lett, hogy egy pár száz­ezer, sok milliók közt, azokkal szembe, 's azok­ rovására birt csak jogokkal, 's alkotta a' nemzetet. És ez egy pár százezer, az egész népességnek ezen kis töredéke is, több karokra, és rendekre, 's felekezetekre oszlott, 's vált széllel; sokban különérdekű, különjogú része­ket alkotott: főrend, clerus, nemesség, polgárság; mi érdek- 's törekvésbeni szétoszlást is szült. 'S ez elda­rabolt, 's többféle vallások által is megosztott kis nemzetet, különböző nemzetiség is több részre osz­totta; mig a joggal nem-biró, sem tettleg, sem a' tör­vény értelme 's szava szerint nemzetet nem-alkotó, milliókból álló népesség, egyenlő szenvedés és egyenlő elnyomás által, egymás közt rokonná és egyérdekűvé lett; és ezek közt a­ sorsbeli egyenlő­ség, még a­ nemzeti és nyelvbeli különbséget is kisi­mító. A­ feljebb kifejtett azon bűn és rokonság, miként éleitől fogva mind­eddig annyi magyar, nemzeti és polgári létz malasztjaitól elzárva, azon nemzeti 's polgári létre nézve idegenné tétetett; és mikint e' honnak annyi nem-magyar lakosi előbb magyarok­ká, 's azután polgárokká nem tétettek, e' bűnös fo­nákság igenis most, és számunkra érleli keserű 's méregtelte gyümölcsét. .. A' VESZÉLY' MOSTANRA LETT MEGÉRÉSÉNEK OKAI. Hogy e' keserű gyümölcs épen mostanra ért meg, annak oka világtörténeti eseményekben 'e vi­szonyokban fekszik; túl és kívül rajtunk, 's mind ré­gibb, mind mostani hatásunk' szűk körén. Alkotmányos­ lét utáni törekvéseknek, 's a' franc­­zia forradalmat megelőző 's utána következő sza­bad szellem' fejlődésének s' terjedésének, sok min­denben, és sokféle okát keresték.* Talán legegy­szerűbb és legbizonyosabb­­ azt a' fejlődő 's terjedő civalisatio-ban találni. Azok, kik értelmileg fejlődtek, vagy legalább a' többieknél aránylag fejlődtebbek voltak, soha sem éltek teljes elnyomatásban, 's jogoktól egészen meg­fosztva. Emberekben, kik természetes jogaikat érzik, 's kikben ezen érzetz következtében szolgai 's vak engedelmesség­, önkénytőli függés', 's maguknak dolgok 's eszközök gyanánti tekintetésének 's hasz­­naltatásának nem-akarása létezik, ezen nem-akarás­nak 's amaz érzetnek szükséges következése, misze­rint érzett 's használni akart jogaik' elrablását nem engedik, vagy az elrablottakat kivívják 's vissza­­szerzik. Ha egy nép közt, polgári alakulása' kezde­tekor, a' feljebb említett érzet 's akarat a' tevésre és sikeritésre elégséges, de az egészhez aránylag ki­sebb vagy csak kicsiny szám létezett: ezen esetben - melly leggyakoribb - csak ezen kisebb szám tartotta meg magát ama jogok' birtokában; valamint már el­nyomott népeknél is, ha illy számszerinti arányban HUNNIA FÜZETEK 3

Next