Hunnia, 1991 (15-26. szám)
1991 / 17. szám - Erdélyi levél Tamás Gáspár Miklóshoz
Nyílt levél Tamás Gáspár Miklós országgyűlési képviselő úrnak Budapest Figyelemmel kísérjük az Ön magyarországi magatartását, mivel Erdélyből távozott el és így számunkra nem közömbös, hogy mikor, hol és mit nyilatkozik. E megfigyeléseinknek a végkövetkeztetése mindaz, amit az alábbiakban tisztelettel szíves figyelmébe ajánlunk: Nyomtatásban eddig megjelent írásai, a magyar Parlamentben kifejtett gondolatai - bennünk az utódállamokban élő magyarokban — azt vélik sejtetni, hogy az Ön koncepciójában elkészült az a „KISKÁTÉ", amely magában foglalja Kelet-Európa, a Duna-medence népei gondjainak, feszültségeinek megoldását, de főként a „legnagyobb bajt" hordozó magyar „nacionalizmusból" való kigyógyulást, hogy ez a magyar „nacionalizmus", ne „termelhessen" ki más nacionalizmusokat és ne irritáljon más népek oldaláról - esetleg - jelentkező káros nacionalista indulatokat, amint ezt némelyek híresztelik. Felemelő, szép gondolatok azok, amelyekkel Ön izgalomban tartja a magyar Parlament egyes tagjait és a magyar társadalom érzékenyebb rétegeit. Mi, Önt mindig Erdély fiának fogjuk tekinteni, aki a szabad gondolkozás elkötelezettje, s mint ilyentől tisztelettel kérdezzük, amikor Szőcs Géza, Borbély Ernő, Búzás Pál és mások visszatértek Erdélybe, ahonnan akkor menekültek el, amikor itt nem lehetett szabadon gondolkozni és érvelni. - Ön miért nem vállalta a hazatérést 1989. december 16-a után?? Ha valóban szívügye és - feltételezzük - nem karrierizmus Önnél a képviselői mandátum, ha valóban nacionalistamentes közösséget szeretne megvalósítva látni a Duna-medence népei között, szerintünk sokkal nagyobb eredményt tudna elérni a Bucuresti román Parlamentben, ahol - egyesek szerint - „nacionalistamentesebb" a közfelfogás és ahol „fogékonyabbak" - némelyek szerint - az európai gondolatok, az európai normák iránt. Az Ön által képviselt mentalitásnak a román Parlamentben nagyobb lenne a hatása, tekintélye, de főként hitele, ha innen Bucurestiből zúdítaná a budapesti „javíthatatlan nacionalista és antiszemita" ártalmas, káros felfogásokra, nézetekre az Ön megtisztító és a Duna-medence népei sorskérdéseinek megoldását tartalmazó „receptjeit". Ha Ön saját kezdeményezéséből nem csatlakozott annak idején Szőcs Géza és társaihoz, most mi kérjük tisztelettel: Térjen vissza Erdélybe, szülőföldjére vagy egyenesen Bucurestibe - legjobb belátása szerint - és képességeivel, nagy tudásával itt segítsen megújhodni, tudatcserét véghez vinni a sok magyar „nacionalista" agyakban, amelyek egyesek szerint „akadályozzák a megbékélést, a megújhodást", Európa felé való kibontakozást. Ha nem tenne eleget hazahívásunknak, Erdélybe, tisztelettel kérjük megnyugtató módon magyarázza meg ország-világ-Isten előtt, nekünk itthonmaradtaknak, miért kell Önnek a budapesti magyar Parlamentben tevékenykedni és miért nem vállalja kifejteni humanista tevékenységét a Bucuresti román Parlamentben, ahova Ön való és ahol igazán helye van, mert Önnek és jogelődeinek ott mindég helye is volt, még a közelmúltban szava is. Kérjük és várjuk valljon színt Isten és ember előtt nyílt levelünkre válaszolva. Kelt, Kolozsváron, 1991. február 15-én. A Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt Országos Vezetősége HUNNIA 16