Hunnia, 1994 (50-61. szám)
1994 / 54. szám - dr. Benyó Dezső: Budapest védelme, 1944-45
Budapest védelme - 1944 december 24 - 1945 február 13. Itt közöljük Budapest 1944-45-ös hősies védelmét, s e védelem jelentőségét a világháború végkifejletére - s egyúttal újra kérjük a II. világháborúról szóló leírásokat, a magyarok győztes csatáit, hősies védekezéseit! Az élménybeszámolók is nagyon érdekesek lehetnek, amint azt az első világháborúról közölt részletekből tapasztalhattuk. Bevezető A magyar nemzet számtalan harcon, háborún át vívta ki a továbbélés és fentmaradás jogát. Ha a magyar történelem avítt lapjait visszaforgatjuk, láthatjuk, hogy az Árpád vezér által vezetett 108 nemzetség fiai vérrel, karddal, harccal és áldozatok árán írták ezeket a lapokat. Árpád leventéi, Lehel és Bulcsú „pogányai", Szt. László lovagjai, IV. Béla lovasai, Nagy Lajos vasasai, Zsigmond csapatai, Mátyás Fekete Serege, Thököly és Rákóczi kurucai, Esze Tamás talpasai, az 1848-as vörös sipkások, a két világháború honvédei, de az 1956-os pesti srácok is örökre felrótták nevüket ezekre a lapokra, és történelmi dicsőség aranykoronája nyugszik tetteik felett. Ide tartoznak a második világháború végén Budapest védői is. Igaz, hogy történelmünk folyamán volt keserves és gyászos Muhi puszta, Munkács, Várna és Rigómező, Nagymajtény, Mádéfalva, Világos, Trianon és Don-kanyar, sőt szuper Párizs-Jalta, valamint 1956 november is, de a magyar harcos és katona becsülete mindörökre megmaradt. Előzmények 1944 december közepén Malinovszkij marsall csapatai elérték Gödöllő és Monor vonalát. A Csepel-sziget alatt átjutottak a Dunántúlra, és a harmadik Ukrán Front Tolbuchin marsall vezetésével dél felől előtörve, egyesült a második Ukrán Fronttal, és áterőszakolták magukat az Adony és a Velencei-tó környékén felállított Margit-vonalon. A negyedik Ukrán Front a Felvidéken elfoglalta Sátoraljaújhelyt, és Ipolyság előtt támadott. December 21-én, a Moszkvából hazatérő egyezkedők és volt emigráns kommunisták parancsára, Debrecenbe szállították az általuk kiválasztott megbízható baloldali személyeket, életre hívták az ideiglenes Nemzetgyűlést, és kikiáltották a debreceni „kormányt". 1944 december 24-én a kora esti órákban a bolsevisták Zsámbék alatt előretörtek Dobogókő felé. Ezzel Budapest, a „Duna gyöngye" körül bezárult a terror gyűrűje, amely csaknem 47 évig, 1991 júniusáig tartott. Hűvösvölgy A hűvösvölgyi Nagyréten több ezer ember volt. Menekülők, Nyugatra irányított csoportok, Pest környéki levente századok, Dunaharaszti, Soroksár és Pestszentimre svábjai, több száz púposan megrakott lovas kocsival. Nagy része után még tehén is volt kötve. Gyári munkások, reszkető tiszántúli, de erdélyi menekültek is. Néhány katona, csendőr és pár tucatnyi fegyveres pártszolgálatos, négy rotyogó „gulyáságyú". Több helyen üres benzines vagy olajos hordó. Oldalukon csákányokkal lyukat ütöttek, és tüzet raktak bennük. Tetejüket lezárták, illetve letakarták, hogy a fény terjedését megakadályozzák, így próbáltak egy kis meleghez jutni. Kristálytiszta csillagos este, és nagyon hideg volt. Messziről hallatszott egy-egy villamoskocsi csengője és a háború dübörgése. Szomorúan, sokan könnyezve várták, hogy a tábori csendőrök egy-egy csoportot elindítsanak Dobogókő, Bicske, azaz nyugat felé. Mindenki halkan, szinte suttogva beszélt. Pár katona és levente faágakból asztalfélét rakott össze. Még mikrofon és hangszóró is előkerült valahonnan. Hófehér csipkés lepedőkkel takarták le az asztalt. Ekkor tudtuk meg, hogy tábori oltárt készítenek. Itt lesz az éjféli mise. Még betlehemes fiúk is voltak, akik csoportoktól csoportokig mentek, énekelték a „Mennyből az angyalt", és mondogatták az ősi karácsonyi regös meséket. Elkészült a paprikás is. Sorakozó! Csajkákkal a gulyáságyúk felé! - harsogták a szakácsok és kukták. Mikor... mikor elszabadult a pokol. Vészes sivítás, fület szaggató fütyülés, pár másodperc után eget-földet rázó, embereket és állatokat széttépő, agyat és idegeket bénító robbanások, dörrenések tépték, szaggatták, marták a tömeget. Pillanatok alatt halottak és sebesültek százai feküdtek a jeges talajon. A sebesült állatok hörgését, halálos bőgését a katonák és csendőrök egy-egy fejlövéssel némították el. Talán húsz szekérről is leszúrtak mindent, és rakták rá a sebesülteket, hogy valami kórházba, vagy elsősegély-helyre vigyék. Tökéletes volt a káosz. Aki még mozogni tudott, rohant a fák közé, hogy az erdő védelmezze meg az ezer és ezer röpködő szilánktól. Az állatok megvadultak, nye- HUNNIA 32