Hunnia, 1994 (50-61. szám)

1994 / 50. szám - Tatár József: Parabolaantenna felállítása Görgényüvegcsűrön

vetségtől, hogy bevihessük vámmentesen. Igen ám, de a román követség befogadó nyilatkozatot kér. Telefonálni, faxot küldeni nem lehetett Gör­­gényüvegcsűrbe. Mit tegyek? A megoldás Gálfal­­vi úr, akinek faxa is van, telefonja is. Felhívom, kérem, a befogadó nyilatkozatot írja meg, írassa alá a plébánossal vagy az iskola igazgatójával és faxon küldje vissza Pestre. Megígéri, hogy meg­lesz. Várom a faxot két napig, nem jön. Felhívom megint Gálfalvi urat. Beteg, nem tudott átmenni. Ezt csak személyesen tudom elintézni, így a többi kérdésre is feleletet kapok. Kapóra jött, hogy Di­­csőszentmártonban csoportot akarunk létrehozni. Dicsőtől nincs messze Görgényüvegcsűr. Kisgyörgy Zsuzsával kocsiba ültünk. Távira­toztam Tófalvinak, hogy megyünk. Irány Dicsőszentmárton, ahol az új MM Szolg. csoportot megalakítottuk. Onnét másnap Gör­­gényüvegcsűrbe. Eltévedtünk vagy háromszor, mert nincs kiírva, merre kell eltérni Görgény­­szentimrén. Az út minősége sok kívánnivalót hagy maga után. A Mercedes kitanulta a gödrök kike­rülését és válogatását. Végre megérkeztünk egy faluba, melyről feltételeztük, hogy Görgényüveg­csűr. S mit ad Isten, tényleg az volt. Legkönnyebb a templomot megkeresni, biztos ott a plébánia és talán a kántor is ott lakik. A plébános úr otthon volt. Elmondtuk, miért jöttünk. Tisztáztuk, hogy nincs harag az igazgató és a plébános között. Az is kiderült, hogy parabolaantennát sem állítottak fel. Tárgyalás folyik a csíkszeredaiakkal a kábelté­vé felépítéséről. Laki­telektől a 10 000 Ft-ot meg­kapták. Ebédre hivatalosak vagyunk a plébános úrhoz és ott is lesz a szállásunk. Ezután irány a kántor. Tófalvi úr kijelenti, az ő vendégei vagyunk és nem a plébánosé. Kiderült, hogy a kántor és a plébános rossz viszonyban vannak. Estére össze­gyűlnek azok, akik Görgényüvegcsűrön meg akarják alakítani az MMSzolg. csoportját. Meg is alakítják. Határozatot hoznak, hogy kell a para­bolaantenna. A kábeltévé kialakításáról tárgyalás folyik a csíkszeredaiakkal, de úgy látszik, a szavu­kat nem állják. A faluból 175 személy fizetett be a kábel-tv hálózat létrehozására. Visszaindulunk Budapestre. Tófalvi úr is jön velünk. Hegedűt, virágcserepet rak a kocsiba. Szerencsésen megérkezünk Pestre. Tófalvi úr ná­lam száll meg. Igyekszik a hozott portékától megszabadulni. Intézzük a kiviteli engedélyeket. A román kö­vetségen a konzul nincs jelen, így nem tudja a ké­relmet aláírni. Ez egy pénteki nap. A konzul csak hétfőn lesz a hivatalában. A visszautazásról csütörtökön Kozák Attilával és Kisgyörgy Zsuzsával beszéltem. Kisgyörgy Zsuzsa nem tud jönni. Két kocsival megyünk. Én a feleségemmel, Kozák Attila a családjával. A bukaresti televízió magyar osztálya opera­tőrének telexet küldtem, hogy kedden állítsuk fel a parabolaantennát Görgényüvegcsűrben. Hétfőn Gyergyóremetén szállunk meg Asztalos László­­éknál. Kedden megyünk át Görgényüvegcsűrbe. Hétfőn reggel az elutazáskor találka a Ferihe­gyi repülőtér utáni elágazásnál. Miután pénteken a konzuli beviteli engedélyt nem kaptam meg, hétfőre halasztottam. Az eddigi tapasztalatom szerint egy fél óra alatt meg szokták csinálni az engedélyt. Ez is másképpen sikerült. Hétfőn csak 12 órára volt hajlandó a konzul az engedélyt elké­szíteni. Borult a terv. A találkozóhelyre el kellett men­ni, mert más értesítési lehetőség nem volt. Az új találkahely a román követséghez közeli utcában. Délben megvan a beviteli engedély. Időben sike­rül találkozni. Kozák Attiláék az útlevelet otthon felejtették. Nem nagy kitérő. Végül úgy két óra felé elindulunk a tápegységgel, a televíziókészü­lékkel, könyvekkel megpakolva, Ártándnál lépjük át a határt. Tófalvi úr tanácsára Kolozsváron át Pusztakamarás, Mezőkirályfalva, Szászrégen út­vonalon megyünk. Ez 40 km-rel rövidebb út, mint a Marosvásárhelyen keresztül vezető. Szászrégenben megálltunk és telefonálni akar­tunk Gyergyóremetére. Nem sikerült. Úgy be­széltük meg, hogy nem megyünk Remetére, mert az még 100 km Szászrégenhez. Sötét van és késő­re jár, így Görgényüvegcsűr felé vettük az utun­kat. Lassan eleredt az eső is. Szerencse, hogy Tófalvi úr is velünk jött, mert minden gödröt, kátyút ismert Görgényszentim­­rétől Görgényüvegcsűrig és így a Mercedes meg­úszta meghibásodás nélkül. Éjféltájt érkeztünk a kántoriakhoz. Mindenki az igazak álmát aludta. A ház ura az asszonyt és fiatal menyecske lányát felébresztette. Lett nagy sürgés-forgás. Vacsorakészítés, pá­linkakínálás, ágyvetés. A finom falatok elfogyasztása után derült ki, hogy Kozák Attila nem akar maradni. Át akar menni Gyergyóremetére a Görgényi-havasokon keresztül. Lakatlan vidék. Az út egy része nehe­zen járható. Először le akarjuk beszélni. Ez nem megy. Majd rábeszéljük, hogy ne a hegyen ke­resztül menjen. Erre rááll. Elindul a sötét esős éj­szakában. Holnap hozza az antennát. Másnap reggel zuhog az eső. Gyergyóremeté­­ről Asztalos úr megérkezik. Irányítja a tetőbontást. Később megérkezik Xantus Gábor operatőr és Asztalos Ildikó riporternő. A helyi orvosnővel el­mennek a faluról és környékéről felvételeket ké­szíteni, mely a parabolaantenna felállításának be­vezetője lesz. A falu is, mi is nagy izgalommal várjuk a para­bolatányér megérkezését. Telefonon próbáljuk elérni Kozák Attilát, ill. Gyergyóremetét. Nem megy. A hiábavaló próbálkozást megunva javas­lom, hogy Görgényszentimréről kíséreljük meg

Next