Hunnia, 1994 (50-61. szám)
1994 / 60. szám - A KDNP Tényfeltáró Bizottságának jelentése
A KDNP Tényfeltáró Bizottságának jelentése - avagy, hogyan fosztják ki az országot - 1. Előzmények A KDNP Közgazdasági Bizottsága már legelső munkaanyagaiban felhívta a döntéshozók figyelmét a hazai privatizációs gyakorlat hibáira; rámutatott: szakmailag megalapozatlan (téves) döntésekre, illetve annak következményeire, továbbá ezeknek a döntéseknek a tovagyűrűződő (gazdasági, szociális, regionális stb.) hatásaira; - az Állami Vagyonügynökség tevékenységét meghatározó jogszabályi háttér, valamint a működést rögzíteni hivatott belső szervezeti és működési szabályzatok fehér foltjaira; - a tranzakciókat irányító munkatársak heterogén felkészültségére és szakmai gyakorlatára, illetve az ebből származó veszélyekre; - az adásvételi szerződések jogi, etikai és morális problémáira; a népgazdaságot érintő káros következményekre. A vázolt ismeretanyag birtokában a KDNP elnöksége a privatizációt irányító miniszternél több alkalommal kezdeményezte a privatizációs gyakorlat felülvizsgálatát, a jogszabályi hézagok feltárását, a folyamat leszabályozását, mindenki számára hozzáférhető pályázati és bírálati rendszer, valamint szakmai és etikai kódex kidolgozását. Az Elnökség kezdeményezésére a tárca nélküli miniszer (a közhangulat nyomásának is engedve) 1993 májusában hozzájárult, hogy a koalíciós pártok szakembereiből megalakuljon az a Tényfeltáró Bizottság, amely informálódhat az ÁVÜ szervezeti felépítéséről, működéséről, eljárási rendjéről, konzultálhat az érintett szakterületi vezetőkkel. A Tényfeltáró Bizottság első megbeszéléseit követően a KDNP szakértők előtt világossá vált, hogy: 1. az MDF által delegált szakemberek „érdekeltsége", a Kisgazda 36-ok szakmai háttere és támogatottsága nincs összhangban a kezdeti elképzelésekkel; 2. a vizsgálatot ugyan legfelsőbb szinten (pártközi egyeztetéssel) kezdeményezték, de az ÁVÜ középszintű vezetői (szervezeti egységei) nem kaptak tájékoztatást (utasítást) a Tényfeltáró Bizottság jogosítványairól (betekintés, iratok másolása stb.), így a továbbiakban arra csak nagyon korlátozott módon volt lehetőség; 3. az ÁVÜ illetékes vezetői - látszólagos együttműködési készségük ellenére - egy-egy konkrét eset kapcsán zárolták, illetve „titkosnak" minősítették a tényállapot feltárásához és elemzéséhez szükséges lényegi információkat. A Tényfeltáró Bizottság a fentiekben vázolt korlátok mellett a célul megfogalmazott feladat megoldása érdekében: - az ÁVÜ gyakorlatát folyamatosan ütköztette a KDNP privatizációs stratégiájával és gazdasági programjával; - elemezte (elemzi) az állampolgári bejelentéseket, amelyek egy-egy vállalat vagy éppen egész iparág kapcsán felhívják a figyelmet a hibás döntésekre, előkészítési hiányosságokra, jogilag és etikailag is súlyosan kifogásolható személyi összefonódásokra, vagyonkimentési és átmentési kísérletekre, illetve annak „eredményeire". A Tényfeltáró Bizottság közel féléves vizsgálata során áttekintette: a privatizáció jogszabályi hátterét; - az ÁVÜ privatizációs gyakorlatának pályáztatási és elbírálási rendjének változását; - az ÁVÜ Szervezeti és Működési Szabályzatát, szervezeti felépítését, munkamódszerét, személyi feltételeit, az ún. „belső" és „külső" tanácsadói hátterét; - az ÁVÜ-ről készített Állami Számvevőszéki jelentést. Jelentésünk első részében vizsgálatunk alapján leszűrhető, általánosítható megállapításokat rendszereztük. A függelék privatizációs esetek tényszerű összefoglalásával alátámasztja az előzőekben rögzített hiányosságokat. 2. A vizsgálat megállapításai 2.1. A privatizáció jogi háttere, jogszabályi és etikai hiányosságai A jogi szabályozást áttekintve a hazai privatizáció rövid történetében több szakasz különböztethető meg. Ennek tényszerű összefoglalását azért tartjuk indokoltnak, mert nemzeti vagyonunk magánkézbe adása olyan jogi és eljárásrendi bizonytalanságok közepette kezdődött, amely teret engedett a szakmai dilettantizmusnak, a felkészületlenségnek, a sanda szándékoknak és törekvéseknek. 1. Az állami tulajdon részarányának csökkentése, az ún. spontán privatizáció, a nyolcvanas HUNNIÁI 31