Hunnia, 1994 (50-61. szám)

1994 / 60. szám - Tatár József: Magyar Műveltség Szolgálat

nyokból és vásárlásból könyvtárakat létesítet­tünk, így Munkácson Ungváron, a técsői és nagy­szőlősi iskolákban, Homokon, Bátyúban a bátfai iskolában. A homoki és ungvári csoport közösen kapott másológépet, de az ungvári csoport önző­en használja. Ungváron orvosi könyvtárat is ala­pítottunk. Munkácson nem alakult csoport. A nagypaládi citerazenekarnak autóbuszt bérel­tünk, hogy Magyarországon Pest mellett fellép­hessenek. Ezt elfogadták, de csoportot nem alakí­tottak. Számítógépet kapott Homok és Kijev. Erdélyben, Felsőbányán, Nagybányán, Ma­rosvásárhelyen, Aradon, Déván, Lupényban, Te­mesváron, Hétfaluban könyvtár alapjait valósí­tottuk meg. Bölönben könyvtárat alapítottunk, könyvállvánnyal, asztallal. Bölönben nem léte­sült csoport. Számítógép-kezelői tanfolyamot tartottunk. Számítógépet kaptak: Erdélyben: hétfalui cso­port és a Zajzoni Rab István középiskola; Bölön, Arad, Marosvásárhely, Felsőbánya. Másológépet kaptak: Felsőbánya, Arad, Ma­rosvásárhely. Minden csoportnak szeretnénk megvenni a Püski Kiadó által kiadott Közép-Európa atlaszt, mely még gróf Teleki Pál nevéhez fűződik. Ho­mok és Dicsőszentmárton kapta eddig meg. Az angol nyelvű változatát Borbély Imre bukaresti országgyűlési képviselő kapta meg a MMSzolg­­tól, hogy biztos adatok alapján tudott a román parlamentben érvelni, ha kell. Egyéneknek ritkán adunk bármit. Indokolt esetben, ha az több magyar érdekét szolgálja, igen. Azt az elvünket tekintve, hogy egymás sorsa, gondja, baja, nehézsége, sikere után érdeklődje­nek a csoportok, a magyarországit kivéve, nagyon lassú a haladás. Van olyan csoport is, amelyik az adományszerzést tekinti fő célnak, nem a másik magyaron való segítés gondolatának ápolását. Re­méljük, az ilyen hozzáállás is változni fog. A csoportok szervezésénél nem törekszünk nagy létszámra. Ez nem fontos. A másik magyart tettekkel segíteni akarók felé nyújtjuk kezünket egy kemény, határozott kézfogásra. A Magyar Műveltség Szolgálatnak milyen eszközei vannak ahhoz, hogy ezt a munkát elvé­gezze? A munka dandárját Kisgyörgy Zsuzsa, Csen­ged Zsuzsanna és Tatár József végzi, melynek ha­tóereje a két Zsuzsa és József egymás és a másik magyar iránti szeretete. Ez nagyon sok dolgot megold és amíg ez tart, addig az alábbi keretek között a munka elvégezhető a többi szívesen se­gítő szolgáló segítségével. A fenti lelki gazdagsággal szemben a tárgyi feltételek nagyon szegényesek. A MMSzolg-nak független munkahelye nem volt és ma sincs. Egy ideig az MDF székházban tűrtek meg és segítették munkánkat sokszorosí­tás, telefon, postaköltség és esetenként egy-egy szállítás költségének fedezésével. A politikai arculat megváltozásával a Magyar Művelődési Intézetbe tettük át székhelyünket. Itt sincs külön szoba vagy íróasztal, csupán lehető­ség az összejövetelekre. A munka Kisgyörgy Zsuzsa lakásán - számí­tógép, telefon; Tatár József nyaralójában (Buda­keszi) - másológép, telefon, írógép, irattárolás, raktározás; és Csengeri Zsuzsa pesti lakásán - te­lefon, írógép, raktározás, szállásadás­­ zajlik. Jó lenne legalább egy szoba, ahol telefon, fax, asztal, szekrény, szék lenne és egy helyen tud­nánk levelezésünket, iratainkat tartani. Ez még eddig nem adatott meg. Ez nehézség, de nem el­keserítő. Csináljuk ilyen körülmények között is a dolgunkat. Kevés a hírverés körülöttünk. Ez ebben az év­ben változott. A Kossuth adó határok nélküli mű­sorában Gecse Géza interjút készített Tatár Jó­zseffel. Beszámolt a lupényi csoport alakulásá­ról. A MMSzolg Tollas Tibor Münchenben élő költő Aradon és Dicsőszentmártonban tartott előadó estjét Kisgyörgy Zsuzsa és Tatár József se­gítségével szervezte. A Duna TV vetítette a gör­­gényüvegcsűri parabolaantenna felállítását. Szintén a Duna TV készített riportot Beregszászi Olga művésznővel, aki megemlítette a MM Szolg­ot és a két vezetőjét, akik segítettek a kár­pátaljai, valamint az erdélyi Tollas Tibor-est megszervezésében. A bukaresti és a temesvári rá­dió is készített riportot Tatár Józseffel, illetve Kisgyörgy Zsuzsával. Lelkes visszhangok hangzanak el. Túl hosszú lenne elsorolni, hogy pl. kik voltak elragadtatva a parabolaantenna hálózat kiépítésének gondola­tától, amit már 1922-ben szorgalmaztam, szorgal­maztunk. Kárpátalján Homokon, Erdélyben Gör­­gényüvegcsűrben, Dicsőszentmártonban, Déván, Lupényben állítottunk fel parabolaantennát. Egyik legnagyobb gondunk a szállítási és uta­zási költség. Kevesen adnak és viszonylag keve­set. Mégis hadd említsem meg, kiktől kapunk na­gyobb összegű segítséget. Állami költségvetés, Paksi Atomerőmű, V. ker. Önkormányzat, Kon­zumbank, Lakitelek Alapítvány. Szolgálóink támogatásának inkább erkölcsi ereje van. Mindenki annyit áldoz, amennyit gaz­dasági ereje elbír. Nem pénzbeni nagyobb adományokat kap­tunk a paksi Művelődési Háztól Gutai Istvánnén keresztül, Törökbálinton működő könyvtártól Cukorné H. Erzsébet útján. Szinte minden hónap­ban kapunk különféle adományt Juhász László szolgálónktól, aki nyugdíjas és csökkent látású. A nyugati magyarság anyagi segítőkészsége a MMSzolg felé szinte semmi. Ennek tanulmányo­zása megérne egy hosszabb írást.

Next