Hunnia, 1996 (74-85. szám)

1996 / 77. szám - Rab Magor: Ébredj Európa!

HUNNIA „Összetörött immár énbennem a lélek és miattam gyűlnek egybe a sírásók." Ébredj Európa! Bizony, vén Európa. Miattad gyűlnek egybe sír­ásóid. Te pedig két civódás között - hipnózisban - álmodod „közös" álmaidat. Bizony, összetörött te­­benned a lélek és megvakultak vén szemeid. Ma sincs egyetlenegy gondolkodó-látó fő sem, aki lát­ná a „modern" FALOVAT, amelyben most csempé­szi be Amerika a Balkánon szándékosan előkészí­tett tűzfészekbe az orosz-vezérelte szláv „békete­remtő" IFOR-erőket. Az orosz-vezérelte pánszláv törekvések legvérmesebb álmai valósulnak meg Európa vaksi szemei előtt. Ébredj hát, vén Európa! Lásd meg, hogy Ameri­ka ismét koncul veti Közép-Kelet-Európát a pán­szláv hódító törekvéseknek. A Balkán a Földközi­tenger kulcsa. Ha e kulcs pánszláv erők kezébe ke­rül, akkor Európa népei vagy éhenhalnak, vagy szláv uralom alatt betagolódnak a készülő Világál­lamba. A Világállam eurázsiai központja pedig Eu­rópa szíve, Kárpát-medence lesz. Ennek alapjait rakta le Versailles, majd Párizs, előkészítve a har­madik világkatasztrófát. „Mint templomban az Ámen", jósolta a látnok az akasztófa alatt. (A nürn­bergi „Purim ünnep" alkalmával Jodl vezérezre­des.) Jaj neked, Európa! Jaj neked, Világ! A magyar látnok, Padányi Viktor három „politikai maximá­ját" figyelmen kívül hagyod: 1. „Európa fennmaradásának első számú politi­kai maximája, amit... Versailles, majd Párizs könnyelmű embereinek hozzá nem értése... elher­dált, mindenáron és minden körülmények között vissza kell szerezni..." 2. „Kelet-Közép-Európát és a Balkánt nemcsak az orosz megszállás... alól kell felszabadítani, ha­nem meg kell szüntetni ebben a térségben az orosz imperializmus politikai (és katonai) esélyeit is... Kelet-Közép-Európa és a Balkán abszolút függet­lensége minden szláv nyomástól olyan feltétel, amellyel a nyugati világ biztonsága, békéje, félelem nélküli élete és jövője áll, vagy bukik..." 3. „A harmadik európai maxima az, hogy a kon­tinensnek újra egy Moszkvától, New Yorktól egya­ránt független, saját központú, autonóm és öncélú kategóriává kell válnia..." Mit tettél, vén Európa? Most engedted be Európába Oroszországot. Az Európa Tanács résztvevőinek lelke bizony összetörött, saját sírá­sóit öleli horpadt keblére. A Nagy Medve elnöke, az egy kézbe markolt atomütőerő birtokában nagy gőgösen jelenti ki lelkes hallgatósága előtt, hogy: Európából nem lehet kihagyni Oroszorszá­got. De a Nagy Medve és népe nem tudja, hogy a pánszláv Európa-hódító törekvés is csak FALÓ. A háttérben lapuló, irányító, még kegyetlenebb erők kezeiket dörzsölik örömükben. Az eurázsiai „ho­mogenizált" népek kitűnő „kibucnyikok" lesznek a hamarosan megvalósuló Világállamban. (Persze, még túl sokan vannak, még kell egy „BÉKEVÁ­GYAT" ébresztő emberirtás!!!) Mit teszel Euró­pa?!!! A balkáni emberirtást kirobbantó szerb elnö­köt nem találod bűnösnek. Angol és francia javas­latra elismerni készülsz négy év népirtásért felelős Nagy Szerbiát, kis Jugoszláviát. A francia sajtóhié­nák ismét Németország ellen uszítanak. Hej, Padá­nyi! Hiábavaló lett figyelmeztetésed: a Kárpát-me­dence Magyarországa és Németország nélkül nem védhető meg Európa a pánszláv hódító törekvések­kel szemben. Három Európa-mentő „maximát" jelöltél meg. Én - negyedikként - javasolom az én „maximá­mat", amelyet „A nagy tragédia II." 121. oldalának lábjegyzete inspirál: „Megdöbbentő és katasztrofális lenne a világra, ha bebizonyosodna, amit egyre többen állítanak, hogy a bolsevizmus azért volt rokonszenvesebb Rooseveltnek és a nemzetközi világnak, mert az is zsidó vezetés alatt áll." Megdöbbentő ostobaság vagy keresztényi hiszékenység kellett és kell ma is ahhoz, hogy ne lássa a kor embere, úgy a kapitaliz­mus, mint a kommunizmus, bármely formájában, a mindenkori zsidó vezetők világuralmi törekvése. Forradalmak, világháborúk és a jelen „békeidők" sok száz millióinak tömegsírjai jelzik az „isteni" törvények könyörtelen végrehajtóinak a világ vég­pusztulásáig vezető útját. Amely véres úton felál­dozták saját „fattyú" hitsorsosaikat is. Ezért kije­lentem és leírom: Európa és a Világ megmaradásá­nak ELSŐ „politikai maximája" a zsidókérdés EM­BERSÉGES megoldása. Végét járom már az ÚTNAK, s lelkemben harangok zúgnak, az emberek jönnek-mennek, köszönök - ők nem köszönnek. A szemükben értetlenség. Él még bennük a reménység? Rab Magor (Jób k. 17/1) 43

Next