Hunnia, 1996 (74-85. szám)

1996 / 78. szám - Imaoka Dzsiucsiro: Japán a kisebbségek védője és a turáni népek barátja

összetett. Míg a nyugati civilizáció nem szégyell fegyvert fogni, hogy szabad népeket igájába hajt­son, addig az ázsiai népek fegyvert csak a védelem jegyében használnak. KELET VAGY NYUGAT? 1924 tavaszán egy japá­­ni geográfus, Siga Dzsukó tanulmány céljából beutaz­ta Indiát, Perzsiát, Arábiát és Kis-Ázsiát. Útközben egy fiatal arabbal ismerkedett meg, akivel igen érde­kes beszélgetést folytatott a mezopotámiai Irakban, amelyet egy japáni újság közöl. Többek között az iz­­lam-mozgalomról így nyilatkozott a derék arab ifjú: - Izlam győzedelmeskedni fog, amint ezt a közel­múlt események is igazolják. Lám, Törökország ellen­szegült a békeszerződésnek és saját erejéből talpra állt. Irak állam összlakosságának az a kívánsága, hogy az angolok által nyakukra küldött király mie­lőbb távozzék és adja át helyét a független arab köz­társaságnak. Perzsia kormánya eltávolította hadsere­géből az angol tiszteket. Indiában a Ghandi által irá­nyított „Non-cooperation" mozgalom híveinek szá­ma nőttön nő, így készül az izlam a jövőre. Ha az eu­rópaiak továbbra is ilyen makacsul elzárkóznak az iz­lam szabadságmozgalmakkal szemben, az egyre nö­vő elégedetlenség vége egy hatalmas összeütközés lesz Kelet és Nyugat között. És Siga Dzsukó úr, mit gondol, ez esetben Japánország melyik oldalra fog állni: Keletre vagy Nyugatra? Ez a nagy kérdés nemcsak egy arab kérdése, hanem az európaiakon kívül minden más népé. E kérdésre az egész világ nagy érdeklődéssel várja Japánország vá­laszát. A Kelet és Nyugat közötti küzdelem előbb-u­­tóbb be fog következni. Az esetben, ha Japán a szelle­miekben elmaradt és anyagiakkal alig rendelkező ke­leti népek élére állna, mindenét kockáztatná. Ha pedig Nyugat oldalán venne részt e nagy küzdelemben, ak­kor az emberiség több mint kétharmadát kitevő színes testvéreinek lenne árulójává. Ezért jött zavarba Siga Dzsukó úr és ezért nem tudott válaszolni. Erre az arab ifjú elszomorodva könnyekre fakadt és így szólt: - Japán addig ne álljon nyíltan Kelet mellé, amíg a keleti népek úgy katonailag, mint gazdaságilag kellő­en fel nem készülnek. Ne álljon Kelet mellé Japán! De Nyugat mellé se! Csak legyen pártatlan, mert ha Japán a szellemileg és anyagilag szegény keleti népünkkel együtt elveszítené a háborút, akkor ébredező népünk sorsa ismét századokra meg lenne pecsételve. A szél­ső Kelet szétszórt szigetein levő „Felkelő Nap orszá­ga" józan és igazságos magatartásával a művelt világ tiszteletét és nagyrabecsülését rég kiérdemelte. Maga az a tudat, hogy van Japán, elég arra, hogy az elnyo­mott népek erőt merítsenek a további küzdelemhez, de arra is elég, hogy gátat vessen az elnyomók zsar­nokságának. Ez az arab ifjú 28 éves, a bejrúti misszionárius is­kolát végezte, de nem tért keresztény hitre, hat nyel­ven beszél, állandóan nemzeti viseletben jár mohame­dán olvasóval a kezében, és minden tettéből meglát­szik, hogy igazi hazafi! JAPÁN MAGYARORSZÁG BARÁTJA. Már eddig is sok magyar kérdezte tőlem: - Mikor jön Japán bennünket segíteni, hogy Er­délyt visszakapjuk és a cseheket kikergessük? Mikor fog Japán küzdeni Magyarország feltámadásáért? Erre azt feleltem, hogy a Szibériában levő magyar hadifoglyok bánásmódjában, a határkiigazító bizott­ság ülésén, az Erdélyben elkövetett oláh atrocitásokat felülvizsgáló bizottságban, a magyar-román határin­cidens alkalmával, vagy bármilyen nemzetközi kon­ferencián vagy a népszövetségi ülésen, ahol a kisan­­tant rosszakaratával szemben meg kellett védeni Ma­gyarországot. Japán sohasem felejtkezett el arról, hogy Magyarország barátja, és minden igyekezetével azon volt, hogy pártatlan, igazságos döntést provo­káljon. Jól fontoljuk meg mi, turáni testvérnépek, a fent említett arab ifjú tanulságos szavait. Gondolkozzunk nyugodtan, viselkedjünk higgadtan. Az igazság előbb-utóbb győzni fog! Hiszen minden véges e föl­dön, egyedül az igazság örök! II. Magyarország és Japán kulturális-gazdasági kapcsolatai Kultúr-, származási és gazdasági érdekközösség kapcsolja össze a különböző népeket. A gazdasági ér­dekközösség a legreálisabb és legerősebb ezek között, mert még olyan népeket is közel hoz egymáshoz, me­lyek kultúrailag távol állanak egymástól. A politikusok fő feladata az lenne, hogy a népek kö­zös érdekeit megtalálják, s érdekközösségük alapján saját világpolitikai állásukat megszilárdítsák. A lelki­­ismeretes politikusok szent ideáljának annak kellene lennie, hogy a világ valamennyi népeit összekötő ér­dekközösséget megtalálják, amelynek alapján a világ­békét is biztosíthatnák. Ha ez lehetséges lenne, akkor a népek között uralkodó gyűlölet és civakodás meg­szűnnék. Egy ilyen széles körű reális érdekközösség megteremtése a világpolitika mai helyzetében csupán fantázia. De lehetséges, hogy ami ma fantázia, holnap valóra válik, hiszen minden találmány hajdan a fantá­zia világába tartozott. Éppen ezért nem szabad lekicsi­nyelni a szellemi és lelki közösségnek fontosságát sem, mert a népek közötti szellemi és lelki közösség­nek ápolása az emberiség összharmóniájának és ne­mesítésének érdekét szolgálja. Ott is keletkezhet szel­lemi és lelki közösség, ahol nincsen érdekközösség, sőt a lelki közösség - néha a forrongó érdekellentétek harcmezején is - a kegyetlen, szívtelen csatát megne­mesíti és emberiessé teszi. Ily meggyőződésből kiindulva, évek óta az a gon­dolat foglalkoztatott, hogy mi módon teremthetném . HUNNIA

Next