Hunnia, 1996 (74-85. szám)
1996 / 85. szám - Földváry Gábor: Gondolatok az iszlámról
HUNNIA Gondolatok az iszlámról Mi magyarok általában elkerülhetetlenül elfogultak vagyunk a „török", az „ottomán török" dologban, mindazzal szemben, ami a mohamedánizmussal összefügg. Nagyon érthető, hiszen Szabács, Mohács, önálló államiságunk elvesztése, 150 éves török hódoltságunk, országunk földaraboltsága és az ország középső, legmagyarabb részének elnéptelenedése, sivataggá válása, mind a török uralom tragikus következménye. A magyar szempontot félretéve, tárgyilagosan tekintve, van az iszlámnak egy másik oldala is. Az iszlám megajándékozta Nyugatot és az emberiséget kulturális-szellemi kincsekkel századokon át. Ezek alapja a mohamedánizmus tanítása volt. Főleg a kizárólagos monoteizmusa, az egyetlen, mindenható és könyörületes Isten létezésének tana, az az Isten, aki az ember sorsát előre megállapítja és akaratát az emberiséggel próféták segítségével közli; ezek közül az utolsó és legnagyobb Mohamed, de a korábbiak között ott említik Jézust is. Az iszlám követőinek hinni kell a túlvilágban és az utolsó ítéletben: a jó ember a paradicsomba, a gonosz a pokolba kerül halála után. Mohamed tanításában sokat átvett a judaizmusból és a kereszténységből; szent könyveiket is kinyilatkoztatott könyveknek tekinti, mint pl. attaura (Tóra), az-zabur (Zsoltárok) és az al-Indzsil (Evangélium) esetében. Az embernek szabad akarat adatott. Megingathatatlan egyistenhite legközelebb áll Ikhnáton ó-egyiptomi fáraó monoteizmusához. Kevésbé hasonlít már a judaizmus törzsi istenéhez (Jehova), vagy a keresztény egyistenhithez. A muzulmán dogmák negatívan vannak szavakba öntve: „Egy Isten van és ez Allah; ő nem a fiú vagy az atya és nincsen társa" — ez polémia a korábbi idők arabjainak primitív politeizmusa ellen éppúgy, mint a keresztény tanok ellen (J. Marias, 1967). Államszervezés, vallásalapítás, tudomány, művészet és fegyveres hódítások tekintetében A. Toynbee a 7. Civilizáció körébe helyezi az iszlámot, amely a vallás megalapítójával, Ibn Abdallah Mohameddel veszi eredetét. Elnevezése arab nyelven „nagyon dicsért"-et jelent. Mohamed (Mahomet vagy Muhammad) Kr. u. 570-ben született Mekkában. Fiatal korában juhászbojtár és karavánvezető volt. Miután 25 éves korában, 595-ben egy gazdag kereskedő özvegyasszonyt, a 40 éves Khadidzsot vette el feleségül, anyagi függetlensége elősegítette spirituális elmélyedését és meditációját. Az első kinyilatkoztatást Allahtól 610-ben kapta. Évekig visszavonulva élt Mekka környéki barlangokban és titokban tanított. Majd 616 körül nyíltan kijelentette magát Isten (Allah) prófétájának. A Koránban rögzítette tanítása alapját; ennek szövegét az Isten nyilatkoztatta ki neki, majd követői írták le később. A földi javakat kedvelő pogány arabokkal ellentétben az egyistenhitet hirdette, valamint a halál utáni feltámadást. Felesége, 6 gyerekének anyja, tért először Mohamed hitére, majd unokatestvére (egyszersmind Fatima lányának férje) és jóbarátja, Abu-Bakr, a későbbi kedvenc feleségének, Aishirnak apja. Utánuk eleinte csak szegények és rabszolgák csatlakoztak hitéhez. A mozgalom erősödésével ellenállás, sőt üldözés is föllépett ellene. Életére is törték az üzletüket, megélhetésüket féltő gazdag mekkai kereskedők (a koreish osztály) és az arisztokrácia. 618 körül csoportjával együtt még a törzsi közösségből is kizárták. 622 július 16-án kénytelen volt követőivel (mintegy 100 családdal) Jathrib-ba, a mai Medinába menekülni. Ez a kb. 400 km-es átvándorlás az, amit ma Hedzsrának neveznek s innen veszi az iszlám korszak és kultúra kezdetét. Omár kalifa 17 évvel később ezt az időpontot rendelte el a mohamedán időszámítás kezdetéül. Naptáruk váltakozva 30 és 29 napos Hold-hónapokból áll, és minden évük 354 napból, tehát 32 keresztény év felel meg 33 iszlám évnek. Medinában mecsetet épített Mohamed és egyszersmind megszervezte követőiből az első gyülekezetét. Fontos fordulópont az iszlám történetében a badri csata hívei és a mekkai arisztokrácia között 624-ben: ettől kezdve szinte állandóan győzelmes csatákat vívott Mohamed, de Ohod mellett csatát vesztett 625-ben, míg 627-ben csak Medina körülárkolásával tudta kivédeni a mekkaiak és ezek beduin szövetségesei támadását. 628-ban több szíriai törzset győzött le. Hatalma ekkorra már úgy megnőtt, hogy meg tudta támadni Mekkát is, mire 10 éves fegyverszünetet kötöttek. E tíz év kezdeti szakaszában kiirtotta az uralma alá került zsidóságot, míg a pogány arabokat azáltal nyerte meg tanításának, hogy évenkénti mekkai zarándoklatokba szervezte őket és követeket is küldött hozzájuk. Még Bizánc és Perzsia uralkodóit is felszólította követei által, hogy őt Isten küldöttjének ismerjék el. Végül, amikor 630-ban a mekkaiak megszegték a fegyverszünetet, megtámadta a várost, majd diadalmasan bevonult. Ezzel nagyhírű, elismert prófétája lett az arab világnak. Még a leg 53