Hunnia, 1997 (86-97. szám)

1997 / 88. szám - Erőss Zoltán: „Szenteld életed hazádnak!”

szellemisége közel áll Sárospatak puritán, a magyar­ság lelkületét megőrző, a szabadságeszmét soha nem feledő lelkületével. Példaként álltak előtte hitükért, eszményeikért gályarabságot szenvedett, de lélek­ben soha meg nem tört egykori diákelődei. Az isko­lai szüneteket iskolatársával Mezőcsáton töltik. Erőss Kálmánnal (a szerző édesapja) tervezik a jö­vőt. A későbbiekben sorsuk közös. Osztályrészük, áldozatuk a hősi halál. Bizonnyal találkoztak Csa­ba vezér csillagösvényen járó seregében. A tudományos diákmunkában igen aktív. Erről így ír: „Középiskolai diákéveim alatt is állandóan az Erdélyből magammal hozott szellem táplált. Kul­­túrdélutánokon tudományos előadásokat tartottam. Sárospatakon megtakarított diákzsebpénzemből két pályadíjat tűztem ki. Ősmagyarok jelleme, szokása, erkölcse és vallásossága volt az egyik. A zsidóság, mint a magyar nemzet temetkezési vállalata a má­sik. Az elsőt kitűzték, a jutalmat kiosztották. A má­sodikat nem engedélyezte az igazgatóság... Ekkor még 1924-ben jártunk..." 1925- ben érettségizik a Sárospataki Református Főgimnáziumban. Szülei jogászt akarnak faragni be­lőle. Ő mindenképpen katona akar lenni. Látja, hogy a magyar fiatalság egy részét megmételyezte a pa­cifista szellem. Érzi, hogy a legjobbaknak fegyver­rel a kezükben lesznek feladataik. Tudja, hogy a magyarságot léte állandó önvé­delmi harcra kényszeríti. A magyar ember képes a harcra és ha önmagában elhivatottságot érez a nem­zet fegyveres szolgálatára, akkor a legbátrabbak útját járhatja. Kémeri ezt tette. EGYETEMI ÉVEK ÉS A DIÁKMOZGALOM Érettségi után azonnal beállt katonának, von­zotta a katonaélet és a Ludovikára akart menni. Er­ről így emlékezik: „1925-ben érettségiztem. Utána azonnal beáll­tam katonának. Végre teljesült a vágyam! Nem győz­tem a bevonulási időt kivárni. Néhány héttel előbb álltam be s még a karpaszományosok újonckikép­zése előtt részt vettem hadgyakorlaton. 1926- ban a Ludovikára akartam menni. Ezre­­dem pártfogolta bejutásomat. Szüleim azonban ra­gaszkodtak régi elvükhöz, hogy jogászkodjam. Meg aztán túl sokba került volna a Ludovikában való továbbképzésem. Édesapám sem írta alá a fizetési kötelezettséget, magam meg nem tudtam volna a szükséges pénzt előteremteni, így hát az önkéntesi év leteltével le kellett szerelnem." Leszerelés után beiratkozott az egyetemre. Egy évig szülői kívánságra jogra járt. Ez több okból nem tetszett neki. Nem tudta elképzelni helyét egyetlen jogi pályán sem. Nyílt, megalkuvást nem tűrő ma­gatartása miatt összeütközésbe került több egyete­mi oktatóval. A Pázmány Péter Tudományegyetemen volt olyan irányzat, mely fogékony volt a liberális balol­dal áramlataira. Kémeri megítélése szerint ezek a magyar revízió ügyét elárulják. A másik szívfájdal­ma, hogy a szegény, de jó képességű magyar fiata­lok nem tudnak bejutni az egyetemre. így a MAGYAR SORSKÖZÖSSÉGET VALLÓ, MÉLY NEMZETI ÉRZÉST MAGUKKAL HOZÓ, SZEGÉNY FIATALSÁG KISZORUL AZ ÉRTELMI­SÉGI RÉTEGEKBŐL! Úgy érezte, hogy a liberális kozmopolita réteg nem szolgálja az egyetemes magyar érdekeket. Ezért ezekkel az irányzatokkal szemben minden fronton felvette a harcot. Erről így írt: „Egyetemi éveim első hónapjaiban beiratkoztam a Turul Szövetségbe, illetve annak tagegyesületébe, a jogászok Werbőczy Bajtársi Egyesületébe. Itt meg­alakítottam az első díszszázadot, amelyet rendes ka­tonai kiképzésben részesítettem és kivonulásokra vezettem." A Turul Szövetség a trianoni gyalázat után a magyar fiatalság élniakarásának megnyilvánulása. Dr. Ambrus József, a Turul Szövetség vezetője így fogalmaz 1939 márciusában: „A mi Turul munkánk a magyar lelkek mélyé­ből feltörő szellemi forradalom, mely visszakövete­li a magyar faj számára a vezetést saját hazájában. Mikor húsz esztendeje elindultunk, Ázsia lelke tá­madt fel bennünk, mely a mélységes letargiából, a megveretettség halálos kábulatából kiragadta a fia­tal magyar lelkeket és megindította a magyarságot egy tisztább és magyarabb jövő felé, így kellett ennek lennie, így parancsolta ezt sor­sunk méltósága, így akarta ezt a történelmet formá­ló magyar Isten. Rajtunk, szellemünkön, izmainkon keresztül a magyarság ősi lelke lázadt itt minden idegen hatás, idegen béklyó és idegen iga ellen, mert csodálatos értékek rejtőznek a magyar fajtában, melyek nem tűrnek szolgaságot, nem bírják el az idegen lélek uralmát. Elég volt a félrevezetésből, elég a szellemi, fizi­kai rabszolgaságból. Mi fellázadunk minden ellen, ami itt nem magyar és a Turul győzedelmeskedni fog a magyar fajtáért vívott harcokban!" Kémerit vonzotta a katonás szellemben felépí­tett magyar eszmeiségű szervezet. Úgy érezte, a szervezeten belül tud küzdeni hősi eszményeiért, Erdélyért, a magyarságért! A harmincas évek végtelenül nehezek voltak. A fiatalság munkalehetőségei leszűkültek. A kapi­talista kizsákmányolás fokozódik. A magyar értel­miség élettere csökken. Egyetemet végzett villamos­kalauzok dolgoznak. Mindezt úgy ítéli meg, hogy az országban is a nemzetközi tőke gyarapodik, és az így növekvő erőforrások nem a magyar népet, nemzetet szolgálják. Tüntetéseket szervez, amibe bekapcsolódik az egész magyar egyetemi és főisko­­ lAM­IA

Next