Hunnia, 1999 (110-121. szám)
1999 / 110. szám - Kunszabó Ferenc: Győzhet-e az Orbán-kormány!
Győzhet-e az Orbán-kormán M ikor a Kisded születésének közeledtén e sorokat róni kezdem, az Orbán-kormány már csaknem fél éves. Azaz, már formálódik, mit akar, hogyan akarja a ciklus során. Erre utalnak azok a kijelentések is, hogy az elmúlt hónapokban megteremtették a négy éves működés feltételeit. „Több, mint kormányváltás, de kevesebb mint rendszerváltás" - volt a hatalomra készülő Fidesz jelszava. Ami aztán, a választás közeledtén elhalkult - de nemrégiben Orbán Viktor érdekeset mondott. Rendszerváltási kísérletnek nevezte az előző két ciklust. A megjegyzés, elbújtatva egy összetett mondatban, szándékosan hangsúlytalan volt, mégis reményeket keltett a lesújtott milliókban. És erre bizony már szükség volt, mert az ígéretes kezdés után a kormány lendülete mintha lelassult volna, de legalábbis nem olyan látványos, mint az első hónapokban. Ennek gazdasági jelenségeiről értekeztünk e számunk Villanófényben c. írásában, de erről beszél majd Gidai Erzsébet is februári számunkban - lássuk tehát itt az egyéb jeleket. Hónapokkal ezelőtt, talán még szeptember elején, Orbán Viktor egyszercsak kijelentette, hogy az előző ciklusban a titkosszolgálatok Fidesz vezető politikusokat (is) megfigyeltek. A kormány eladdig kizárólag gazdasági témákban operált, ezzel a kijelentéssel azonban új frontot nyitott. Mégpedig a látható politika mögött a folyamatok „mélyén" machináló erők ellen. Amit a miniszterelnök nem sokkal később meg is erősített avval a televíziós nyilatkozatával, hogy a hazánkban működő nagy maffiák 1999 tavaszáig rájönnek arra, hogy legjobb, ha levonulnak erről a terepről. Sőt, van egy frisebb év végi nyilatkozat, melyik szerint már le is vonultak. Ez azonban fölveti a kérdést, hogy ki mit tekint maffiának, s mit levonulásnak, mert azt érzékeljük, hogy a maffiák ugyanúgy itt vannak, fosztogatnak bennünket - legfeljebb csendesebben viselkednek. Ha ehhez hozzávesszük az ún. Nyírfa ügyben megindított büntetőpert meg a körülötte vert sajtófármát, valamint azt, hogy az USA belső elhárítású titkosszolgálata, az FBI, és külső hírszerző szolgálata, a CIA, szoros együttműködést vállalt a magyar rendvédelmi szervekkel a maffiák elleni harcban, akkor fogalmat alkothatunk arról, hogy milyen széles és mélységben hosszan tagozódó ez a front. S célpontja tulajdonképpen ennek is a gazdaság, csak több oldalról próbálják „bekeríteni" az országot folyamatosan kifosztó nagy maffiákat. Reméljük, sikerrel. Mert veszély bőven van. A következetesen háttérben maradó „gazdák", a hatalom tényleges birtokosai, most már nem elégszenek meg egy-egy sajtóbotránnyal (Simicska, Torgyán, stb.), hanem kemény ellentámadásra indítják a politikában szereplő szolgáikat. A közvélemény mindeddig nem kötötte össze az itt jelzett mozzanatokat, annál inkább az MSzP és az SzDSz. Kezdeti zavarodottság és/vagy taktikázás után most ők is frontot nyitnak. Az ősszel a Fidesz bejelentette, hogy vezetőinek megfigyelése ügyében külön parlamenti vizsgálóbizottságot akar. A szociálliberális ellenzék ebbe csak úgy ment bele, ha két másik alkalmi (ad hoc) bizottság is alakul, mégpedig a kormány működésének ellenőrzésére. Tették ezt azért, hogy a Fidesz úgysem fogadja el, és akkor az általa javasolt bizottság sem áll föl. A Fidesz azonban belement. Ekkor a kommunista-kozmopolita ellenzék két olyan elnököt kívánt a két bizottság élére, kiknek jelölése fölér egy-egy szembeköpéssel. Orbánék nem is fogadták el. S bizonyos volt, hogy ha elfogadják, az ellenzékiek újabb akadályt ötlenek ki. Mindegy nekik, hol, hogyan, merre, meddig, csak végre tüzet nyithassanak - akár egy ilyen pitiáner belpolitikai presztis-ügyben is. Sietve visszavonták beleegyezésüket a NATO-val kapcsolatos alkotmánymódosítástól. Ágyúval lőnek verébre? E külpolitikai kérdésben ez még tűnhetett ilyennek, következő lépésükkel azonban kibújt a szög a zsákból. Nem járultak hozzá a maffiaellenes törvények napirendre tűzéséhez! Mert hát erről van itt szó, kérem. Mi szolgálja a gazdik érdekeit. Azt képviselik a szolgák. Akik persze maguk is jócskán „benne" vannak, lásd vállalkozásaikat, de a gazdagodás olyan jól látható jeleit, mint a tíz-, húszmilliós autócsodák, a villa- és nyaralóépítések, illetve, vásárlások szerte e honban és a nagyvilágban. Lehet-e pár évi tisztességes haszonból kétszáz millióért lakást, és egyidejűleg százötvenért nyaralót építeni? Mindenki tudja, hogy nem. Ezért nem kerülheti el például az SzDSz-es Majtényi László adatvédelmi biztos azt a gyanút, hogy nem szakszerű megfontolásból, hanem önérdekből és/vagy szolgaságból minősítette botrányosnak az ún. adórendőrség működésének tervezetét.