Húsos, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1993-02-01 / 1. szám

2. oldal JELSZAVUNK: BEKERÜLNI AZ ÜZEMI TANÁCSBA A Gyulai Húskombinát szakszervezeti irodájában kerekasztal­­beszélgetésre ültünk le, amelyen részt vett Bezdán János, a vállalati szakszervezeti tanács titkára, Orosz Tibor, a tanács tagja, Kapuvári József, a Húsipari Dolgozók Szakszervezetének titkára, Varga Fe­renc, a húskombinát gazdasági igazgatója. Lapunkat Lovász Sándor képviselte. A beszélgetés a „kályháról” indult el, amikor is Bezdán János önmaguk bemutatásával kezdte.­ ­ A Gyulai Húskombinátnál egy szak­­szervezet van, a HDSZ gyulai alapszer­­vezete. A szakszervezeti választások üzemrészenként voltak. A szakszerveze­ti tanácsban területi érdekképviselet valósul meg, az üzemrészekből delegált képviselőkön keresztül. Az 1600 dol­gozó 81 százaléka tagja a szakszervezet­nek. - Mi tekinthető az érdekvédelmi munka vezérelvének a húskom­binátban? B. J.: - Legfontosabb kérdés az 1991 nyarán megkötött, sok szempontból máshol is modellértékű, kollektív szer­ződésünk érvényesítése, betartása. En­nek fontos elemei: a végkielégítés, az eredménytől függő 13. havi fizetés, a korengedményes nyugdíjazás szabá­lyozása, a vállalati minimálbér, amely a mindenkori országos minimálbérnél 10 százalékkal több. A szakszervezet véleményezése nélkül a vállalat ve­zetése elbocsátást, létszámleépítést nem valósíthat meg. Az sem mellékes, hogy tavaly elértük: dolgozóink térítésmen­tes étkeztetésben részesülnek, ami évi nettó 20-25 ezer forintot jelent. - A papírra vetettekből mi való­sult meg? O. T.: - Gyakorlatilag minden.Persze ahhoz, hogy a szakszervezet a dolgozók érdekeit védhesse, vállalati bevétel, eredmény kell, mert enélkül elképzel­hetetlen minden. V. F.:­­ A Gyulai Húskombinát a magyar húsipar egyik prominense, amelynek óriási tradíciói vannak. 1992- ben 6 milliárdos árbevételt értünk el, jelentős exporttal. Közismert, hogy a sertéspestis miatt a kivitelünket befa­gyasztották, ami érzékeny veszteségeket okozott, de exportunk így is elérte a 28 millió dollárt. A húskombinát technoló­giai, műszaki színvonala nemzetközi mércével is jónak ítélhető, hiszen al­kalmasak vagyunk EK- és USA-export­­ra, sőt megfelelünk a NATO külön előírásainak is, hiszen szállítóik va­gyunk. 1992-ben nullszaldós eredményt érünk el az 1­991-es 50 milliós vesz­teséggel szemben. - Mennyi kárt okozott Önöknek a sertéspestis? V. F.: - Körülbelül 300 millió forin­tot, amelyből 100 millió forint tá­mogatást kaptunk, de a további 200 millióra is kérünk támogatást. A pénz nem a nyereségünket szolgálná, hanem a termelők megtartását. Ha nem kapjuk meg az összeget, akkor a húskombinát a veszteséget nem tudja magára vállalni. Országos érdekből vagyunk lezárva az export elől, más üzemek pótolhatják a kivitelt. Nemzetgazdasági érdek, hogy ne veszítsük el termelőinket, jövőre is legyen sertés Békésbon, tásával. Egyértelmű volt, hogy Belanka úr azt akarta csinálni velünk, mint Zsíros Géza a gabonaforgalmi vállalat­tal. Rettegve gondoltunk a napra, amikor itt is több száz ember talpa alá kötik az útilaput, szétverik a kombiná­tot, hogy aztán majd néhányan ár alatt megvehessék maguknak. - Az új vezérigazgatónővel mi­lyen a kapcsolatuk? O. T.: - A beiktatása utáni második napon munkásgyűlést tartott, ahol békét hirdetett. Deklarálta a vezetés em­berközpontúságát az átalakulás, a privtizáció során. V. F.: - Tudniillik Belanka úr leállí­totta a korábban megkezdett átalakulá­si folyamatot, visszavonta az átalakulá­­ A húskombinátot nemcsak az átalakulás, a sertéspestis, de a vezérigazgató-váltás is megrengette. Mi történt tulajdonképpen? B. J.: - A húskombinát vezérigazgató­ja hosszú évekig Zám András volt, akit nyugodtan nevezhetünk európai hírű szakembernek. Elkezdték rágalmazni, jöttek a feljelentések, névtelen pisz­­kálódások, politikai támadások érték. Azt hiszem, hogy megunta az egészet és elment Budapestre a Terimpex vezérigazgatójának. Utána Belanka Mihályt ültették be a vezéri székbe, akiről dr. Zsíros Géza nagy nyil­vánosság előtt jelentette ki, hogy „az én emberem”. 1992. szeptember 1-jétől október 28-áig, pontosan délelőtt 10 óráig volt Belanka úr vezérigazgató.­­ Ennyire pontosan tudják? B. J. - Természetesen, hiszen a dol­gozók döntő többsége fellélegzett, amikor azonnali hatállyal felmentették és dr. Tóthné dr. Baumann Irént bízták meg a vezérigazgatói teendők ellá­si tervet. 1991. októberében a becsült vagyon 10 százaléka fejében ingyenes vagyonjegyet kaptak a dolgozók 144 millió forint értékben. A privatizációs terv elkészült, s a kéthónapos felfüg­gesztése után érdemben az eredeti kon­cepció került az ÁVÜ elé. A lényeg: szükségünk van a külföldi tőke bevo­nására, a legnagyobb mezőgazdasági termelők részvényhez juttatására és arra törekszünk, hogy az itt dolgozók le­hetőség szerint maximális mértékben jussanak tulajdonhoz a húskombinátból. K. J.: - Mi támogatjuk, hogy a dol­gozók kapják meg a törvény által ked­vezményként biztosított 10-15 százalé­kos ingyenes vagyonrészt. Számomra megnyugtató, hogy a szakszervezet és a gazdasági vezetés a leglényegesebb kérdésekben egyetért.­­ A jelek szerint a húskombinát­ban a szakszervezet betölti a hi­vatását, legalábbis a lehetőségek szerint. Az üzemi tanács miben hozhat újat, mennyiben adhat töb­bet a munkavállalóknak? K. J.: - Köztudomású, hogy március 18. és április 2. között mindenütt megválasztják az üzemi tanácsokat. Az üzemi tanács nem érdekvédelmi, képviseleti szerv, nem helyettesítheti a szakszervezetet. Egy úgynevezett par­­ticipációs intézmény lesz. A munkavál­lalók beleszólási jogát érvényesíti a termelőüzemekben. Nyugaton egy új jogág az „üzemi alkotmányjog”, amelynek az az alapja, hogy a vál­lalkozás sorsában a tulajdonos mellett a munkavállalók is osztoznak. S ha így van, akkor jogosítványaik is vannak. Jogilag szabályozzák, hogy milyen kérdésbe szólhatnak bele, pontosan körülhatárolják a jogosítványaikat. - Mit nem tehet meg az üzemi tanács? - Nem köthet kollektív szerződést, szociális megállapodásokat, nem folytathat béralkut, és nem képviselheti ezekben a kérdésekben a dolgozókat. - És mit tehet az üzemi tanács? K. J.: - Együttműködési joga van a jóléti és szociális alapok felhasználásá­ban, a létesítmények hasznosításában, egyetértési joga van munkavédelmi kérdésekben. A vezetés köteles tájékoz­tatni a testületet a bérekről, a likvidi­­­tásról, egyszóval tipikusan azokról a kérdésekről, amelyek az ott dolgozókat alapvetően érintik. És ami fontos: amikor a törvény véleményezési jogot biztosít és ez elmarad, akkor a vezetői döntés érvénytelen lesz. Az üzemi tanács egyfajta mini-parlament, ahol valamennyi munkavállaló választható és választó, kivéve persze a munkáltatói jogokkal rendelkezőket. V. F.: - A gazdasági vezetésnek kell egy partner, aki szervezetten képviseli a munkavállalókat. Bár ahogy átnéztem az üzemi tanácsok jogkörét, a szak­­szervezeti tanácsunk működésében 80- 90 százalékban megvalósult dolgokról van benne szó. Néhány területen ezek kiszélesednek. Az üzemi tanácsok a dolgozói véleményeket közvetíthetik, amely a hatékony gazdasági döntéseket is szolgálhatják. A humán termelési tényezők fontosságáról éppen napjaink­ban nem szabad megfeledkezni. A szak­­szervezet szerepében kicsit bizonytalan vagyok, még nem látom tisztán, hogy például nálunk egy jól működő szak­­szervezet hogyan dolgozik együtt az üzemi tanáccsal. O. T.:­­ A jövőben a dolgozókat az üzemi tanács képviseli, a szakszervezet a tagságát. Bár eddig teljes körű érdekvédelemre törekedtünk a szak­­szervezetben. Azt tartom fontosnak, hogy ne legyen kettősség, felemás he­lyzet a szakszervezet és az üzemi tanács kapcsolatában. Együtt kell dolgoznunk, megtalálva azt a formát, ami az esetünk­ben a leghatékonyabb. A személyi feltételek megtalálását kiemelkedően fontosnak tartom. B. J.:­­ Jó lenne, ha ebben az ország­ban a szakszervezetet nem valami „bol­sevista trükknek” fognák föl, hanem tudomásul vennék az eddig végzett munkát. Az üzemi tanácsok akkor lesznek erősek, ha mögöttük van a szak­­szervezet. K. J.:­­ Nyugaton ez a gyakorlat. Az üzemi tanács tagjai rendre szakszerveze­ti funkcionáriusok egyben. Az üzemi tanács és a szakszervezet jellegéből adódik, hogy csak együtt végezhetnek eredményes érdekvédelmet, rivalizálás­ról szó nem lehet. Nem titkoljuk jelsza­vunkat: szakszervezetek be az üzemi tanácsba! Úgy fogjuk fel, hogy egy újabb eszköz áll rendelkezésünkre az érdekvédelemben. Szeretnénk, ha szak­szervezeti vezetők, titkárok, bizalmiak, szakszervezeti tagok kerülnének be az üzemi tanácsba.­­ És mi van akkor, ha van ráter­mett ember, de nem tagja a szak­szervezetnek? K. J.: - Magától értetődik, hogy min­den alkalmas munkavállalót támogatunk akit tisztességesnek, jó szakembernek tartunk és megkapta a jelöléshez szük­séges 50 aláírást. Sőt! Mondjuk Gyulán 80 százalékos a szervezettségünk, a 80- 20 százalékos arányt az ÜT-ben - szak­szervezeti tagok, nem szervezett dol­gozók - szerencsésnek tartanánk. - Az üzemi tanácsok megalakulá­sa változtat-e a szakszervezet felépítésén? K. J.: - Ha a választásokon elérjük céljainkat, akkor természetes, hogy a szakszervezeti struktúrát az új hely­zethez kell igazítanunk. Köszönjük a beszélgetést! Lovász Sándor Szakértői javaslat Húsipari bértarifa A Húsipari Dolgozók Szakszervezete egységes bértarifarendszer bevezetését kezdeményezi a húsiparban. Ami azt jelenti, hogy a különböző foglalkozási cso­portokban fizetendő minimális bérek mértékéről a szakszervezet megállapodást kezdeményez a partner munkáltatókkal. Az alábbi táblázatban közöljük a szakértők javaslatát, amelyet a HDSZ titkári tanácsa hagy jóvá, mint tárgyalási javaslatot. (A táblázat bértételei alatt az egyes munkakörök 1 főre I hónapra számított kötelező alsó határát kell érteni.) Az egyes dolgozók havi bérét ebben a rendszerben az egyes munkakörök kate­góriába sorolása után állapítják meg. A bér felső határa nincs korlátozva. A tarifa alapján megállapított bér a teljesítménybérben dolgozóknál a 100 száza­lékos teljesítést veszi alapul. Kategória Munkakör Bértarifa Ft/hó I. segédmunkás ügyviteli gyakornok 12 000 II. segédmunkás betanított munkás 13 000 III. betanított munkás ügyintéző gyakornok I. ügyviteli munkatárs 14 500 IV. ügyintéző gyakornok II. ügyintéző munkatárs I. 15 500 V. szakmunkás ügyintéző gyakornok III. 16 500 VI. szakmunkás ügyintéző munkatárs II. 17 500 VII. ügyintéző munkatárs III. 18 500 VIII. mester 19 500 IX. term. forg. h­. III. 20 500 X. term. forg i­. II. főmunkatárs II. 24 000 XI. term.forg.i­. I. vezető II. főmunkatárs III. 30 000 XII. vezető I. 48 000 Minél több hazai befektetőt Zám Andrást, a Terimpex vezérigazgatóját, mint a húsipar egészét ismerő személyiséget kérdeztem, ho­gyan látja 1993-ban a húsipar helyzetét. - Amikor a húsiparról beszélnek so­kan, csak a piacvesztésről szólnak. Valóban a keleti piacok - remélem csak átmenetileg - elvesztek az ipar számára. Nekünk, amikor az Európai Közösség­ben kívánunk gyökeret verni, azt is fi­gyelembe kell venni, hogy a keleti pi­acokra meglehetősen alacsony kultúrával feldolgozott árut szállítottak a vállalatok. Ezzel nem lehet tovább megélni. Itt alapvető szemléleti és gya­korlati változásokat kell megvalósítani. Tudomásul kell venni, hogy csökkent a belső fogyasztás és ez is mélyen sújtja a vállalatokat, amelyeknek egyébként általában rossz a tőkestruktúrájuk. Min­den vállalat nagy fejlesztéseket hajtott végre, hosszú lejáratú hitelekkel és az elmúlt időszakban a hitelek kamatai vitték el a forgóeszközre fordítható pénzt is. Az országban tízmillió sertés feldol­gozására van kapacitás. Ennyi sertés nincs ma Magyarországon, de még ha meglesz a jelzett 6,5 millió sertés, akkor is nagy a kapacitásfelesleg. Azok a vállalatok, amelyek „agresszív piacpoli­tikát” folytattak, teret nyertek a vissza­eső belföldi piacokon is. Az export napjainkban megoszlik. 250 kft. és kis cég visz ki és be az országból árut, és ez meghatározza a munkát. A likviditási gondok miatt december végén öt vállalat volt csődeljárás alatt, vagy annak a szélén. Ez hátráltatja a privatizációt, amely a több telephelyes vállalatoknál könnyebb lesz az idén. Ott viszonylag kisebb pénzekkel, Start-hi­tellel, kárpótlási jeggyel részt vehetnek a privatizációban. Ez a folyamat a hús­iparban lassabban indult meg, mint a hivatalos szervek gondolták. Túlkínálat alakult ki a vállalatokból. Ennek el­lenére ki kell várni, még ha nagy ál­dozatokkal is, hogy megerősödjenek és minél több hazai befektető kerüljön pozícióba. A húsipar helyzete teljes mértékben megjelenik a Terimpex életében is, ezért nekünk is érdekünk, hogy fellendüljön ez az ágazat. Piacaink megtartására, újak megszerzésére helyeztük a hang­súlyt, s ezzel egy időben a hazai pia­cokon is megjelentünk kis- és nagy­kereskedelmi tevékenységünkkel, üz­letek, szállodák kiszolgálásával. L.V. Kép a jövőből

Next