Húsos, 1995 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1995-02-01 / 1. szám
2. oldal HÚSOS 1995. február Nehezen találkozik a termelő és a feldolgozó Beszélgetés dr. Kis Zoltánnal, az FM politikai államtitkárával A legutóbbi jelentések az állatlétszám alakulásáról elég szomorú képet mutatnak, mind a sertés- mind pedig a marhaállománynál. Hogyan értékeli a minisztérium ezt a helyzetet? - Hát ez pontosan így van. Ma kaptam meg a statisztikai jelentést. A sertéslétszám már az 4,5 milliót sem éri el, a szarvasmarha-állomány 900 ezer körül mozog, a tehénlétszám 410 ezernél tart. Ez a 94-es évkezdethez képest is mintegy 10-15 százalékos visszaesést mutat. Az árak ezzel már nem indokolhatóak. A sertésnél már 160-170 kilogrammonkénti felvásárlási ár is elérhető, sajnos minőségtől függetlenül, ami nem jó dolog, de akkora alapanyaghiánnyal küzd a feldolgozóipar, hogy bizony a minősítést egy kicsit lazábban veszik. A sertéstartás tekintetében az infrastruktúra kihasználatlan a korábbi nagy tartóknál, a kisgazdaságokban pedig nem rendelkeznek megfelelő tőkeerővel. Az apaállat-kihelyezési akciót elindítottuk, ez most az önkormányzatokon keresztül igényelhető. A kocánál a fajtaváltáshoz nyújtunk támogatást. Véleményem szerint a reorganizációra nagyobb hangsúlyt kellene fektetni, hogy a kisgazdaságok a kihasználatlan épületek kivásárlásába társuljanak össze. Azt tapasztaljuk azonban, hogy a gazdák félnek a társulástól, tartanak tőle, mert szövetkezetesítést látnak benne. Én minden fórumon elmondom, hogy ők csinálhatnak kft-t, polgárjogi társaságot, betéti társaságot, bármit csinálhatnak, de egymásban sem bíznak. Azt mondják, ha nekik egy nagyobb létszámú állatállományt közösen kell gondozni, közös tulajdonban, ott valami mindig beüthet. Úgy vélem, hogy a sertésállománynál a mélyponton vagyunk, innen már fellendülésnek kell jönni. A szarvasmarhánál már nem ilyen egyszerű a helyzet, mert a szarvasmarha-állomány vészes lecsökkenése azt a tejelőtehén-állományt veszélyeztette legjobban, ami törzstenyészetben Európában a harmadik helyen állt még ezelőtt két évvel is. Voltak a kivágási akciók, valamint a szövetkezetek sajnálatos módon történő 60 napos nyitottsága. Tudni kell, hogy a szarvasmarha-állománynak a 75 százaléka szövetkezeti és állami gazdasági szférában volt, és csak 25 százaléka volt magángazdaságnál, míg a sertésnél 50-50 százalék volt ez az arány. A szarvasmarha-állomány újabb felépítése bizony 8 évet fog igénybe venni, mire visszajön az a 700-750 ezer darabos állomány, ami optimális lenne az országban. Nagyon nagy az érdeklődés az amerikai befektetők részéről a genetikai állomány fejlesztésére és a ridegtartás meghonosítására. Úgy veszem észre, hogy lesz valami előremozdulás, mert júniusban ideérkezik Kentucky és Colorado állam mezőgazdasági minisztere, befektetők társaságában, akik úgy vélik, hogy a magyarországi adottságok az időjárás, a talaj és legelő adottságok lényegesen jobbak mint az ő államaikban, és megpróbálják a ridegtartási módot meghonosítani az országban. Ez a feldolgozóiparnak olyan alapanyag-ellátást biztosítana, ami a kihasználtságot legalább 60 százalékra felvinné. - Ilyen körülmények között nem hanyagolható el az import és a támogatási rendszer alakulása. A szakma feszültségeket érez ezen a téren. - A feldolgozóipar, a nagyvállalatok megfelelnek az európai normáknak, technológiai felszereltségük jó. Meg kell oldani, hogy a behozatalnál valóban a feldolgozók kapják meg a kedvezményezett kvótákat.Hallottam olyat is, hogy cipőipari cég szerzett meg import kvótát, mert a tevékenységi körébe beírta azt is, hogy állati terméket - bőrt - dolgoz fel. Az ipari és kereskedelmi minisztériummal együttműködve nagyon szeretnénk, ha az ellenőrzés szigorúbbá válna és a kvóták kiosztása az Agrárrendtartási Hivatal ellenőrzési körébe kerülne. Jelenleg a jogszabályi szétszórtság és a „sok bába közt elvész a gyerek” akció nehezíti, hogy a valódi feldolgozók be tudják hozni kedvezményezetten azt a kvótát, amivel az exportlehetőségeiket ki tudják használni. Természetesen csak akkor adható meg a kedvezményes kvóta, ha a termék egy magasabb feldolgozottsági fokon exportra is kerül. A húsüzemek jelenleg azért panaszkodnak, tiltakoznak, mivel az exporttámogatás a magasabb feldolgozottság ellen hat. Ez vitatott, mert amelyik ujjamat harapom, az fáj. A termelők az ellen tiltakoztak, hogy az élőállatexport-támogatást levegyük. Én olyanokat látok, hogy a csontozott hús, aminek egy magasabb feldolgozottsági fokot feltételezve nagyobb az exporttámogatása, most úgy megy ki az országból, hogy négyfelé vágják a disznót. Tehát nem féldisznó lesz belőle, hanem már negyed és nyolcad disznó, ami csontozott húsként kerül bemutatásra, és felveszik érte a nagyobb export-támogatást. Ilyenről van tudomásunk. Nem szerencsés, ha egyes feldolgozók így veszik fel a nagyobb támogatást. Nekünk jobban oda kellene figyelni az FM-hivatalokon keresztül ezekre a feldolgozó vállalatokra, mert a Vám- és Pénzügyőrség egyedül ehhez kevés. Azt a 20-22 vállalatot pedig, amelyek Magyarországon meghatározzák az exportot, jobban kellene preferálni. Szerencsés lenne, ha végre el tudnánk érni, hogy a tárcához kerüljön a döntés. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium ragaszkodik ahhoz, hogy az exportpénzeket egységesen kezelje, de legalább a döntési mechanizmusban legyen a mi szavunk vétóértékű, amivel szemben importengedélyek nem adhatók ki. Ugyanis volt példa, hogy nem azok kapták meg az importot a korábbi időszakban, akiket az Agrárrendtartási Hivatal a terméktanácsokkal egyetértésben javasolt. Én nagyon szeretném, ha az agrárkamarában benne lenne az élelmiszeripar. Jobban járnának, mert terveink szerint a kamarák a támogatási rendszer felosztásánál egyetértési joggal rendelkeznek. Az egész ágazat megkapná azt a támogatást amit részben a befizetésekből, részben az állami költségvetésből szerezhetnek. Most párhuzamosan futnak az információk: az ipari és kereskedelmi kamara, valamint az agrárkamara között, a terméktanácsok és a kamarák között is. Tehát ezt valahogy akkor is össze kellene hozni, ha az érdekek érvényesítésében látszólagos ellentmondást feltételez. Javasoltam a kamara vezetésének, hogy a feldolgozóiparral és az élelmiszer-kereskedelemmel együtt üljünk le, és a hús-terméktanácsot is bevonva próbáljuk az elosztási rendszert, a támogatási rendszert és az információs rendszert egy struktúrába vonni. Nehezen találkozik a termelő és a feldolgozó, részben az információ, részben pedig a köztes tevékenységek miatt. Ezt a folyamatot egyszerűsíteni kellene, és hatékonyabb igazgatás alá vonni. Most több lobby áll egymással szemben, a MOSZ jön hozzám, ezt mondja, a Hústerméktanács azt mondja, a kereskedelem amazt mondja, és nem lehet egy olyan közös nevezőre hozni őket, ami nyilván mindegyiknek fájó lesz, de legalább a rendszer működőképessé válik. (Horváth) Pápán visszafogják a kivitelt Interjú Móczár István vezérigazgatóval Mintegy 300 millió forint eredménnyel zárta a tavalyi évet az 1,1 milliárd forintos alaptőkéjű Pápai Hús Rt. Hiába azonban az eredményes termelés, a húsvertikumban hosszú ideje egyre csak éleződő feszültségek itt is hatnak, így a pápai cég is elbocsátásokat tervez. Ezek hátteréről kérdeztük Móczár István vezérigazgatót. - A húsvertikumban az elmúlt évben a rohamosan fogyó állatállomány, az égbeszökő felvásárlási árak, a kihasználatlan feldolgozó kapacitások jelentették a cudar valóságot. Milyen reményekkel vágtak az új évnek a szakemberek? - Az elmúlt év végén azt hittük, hogy a sertés felvásárlási ára elérte a maximumot, s idén már konszolidálódik, esetleg csökken az ár. Ez a feltevés annál is inkább megalapozottnak tűnhetett, mivel már tavaly év végére kialakult sertésárak is irreálisan magasak voltak, és sem a belföldi, sem az exportpiacra nem lehetett gazdaságosan értékesíteni. Az alapanyagár-növekedés azonban idén sem állt meg, s hiába indultunk januárban a decemberi árakkal, február 1- jétől mi is átlagosan 172 forintra emeltük a felvásárlási árainkat. - Nem tudják hosszú távú szerződésekkel stabilizálni az árakat, s egyben biztonságot teremteni önmaguknak és a termelőknek egyaránt? - Sajnos egyre jellemzőbb az a tendencia, hogy a sertéstartók nem kívánják elfogadni a hosszabb távú szerződéseket, hanem a piaci helyzetet meglovagolva a minél nagyobb rövid távú haszonra törekednek. A számítások szerint egy kilogramm élősertés előállítási költsége 120-125 forint, azaz már a tavalyi árak is irreálisan magasak voltak. A termelői magatartáson túl azért a feldolgozók versenye is jelentős árbefolyásoló tényező. Ez így van, de sajnos ezt a kormányzat helytelen piacszabályozó intézkedéssel is gerjeszti. Gondoljunk csak az idén módosított exporttámogatási rendszerre. Ez a magas feldolgozottsági fokú, jó minőségű hústermékek kivitelét lehetetlenné teszi, miközben jelentősen dotálja az alacsony hozzáadott értékű áruk exportját. Számításaink szerint egy konténer, azaz 20 tonna értékesebb húskészítmény exportján 1,5 millió forintot vesztenénk, ezzel szemben viszont a hasított félsertés egyszerű feldarabolása után a kilogrammonként elérhető 160 forint árbevételt az állam még 100 forinttal támogatja. - Pápán ilyen helyzetben mekkora exporttal számolnak? - Az exporttámogatási rendszer ellentmondásai miatt csak maradékelvű, illetve a piacon maradáshoz feltétlenül szükséges exportot tervezünk, azaz csak az kerül külpiacra, amit belföldön nem tudunk eladni. Már tavaly is viszaesett az exportárbevételünk, a két évvel ezelőtti 38 millió dollár egyharmadára. Marad tehát a belföldi piac, ahol viszont egyre élesedik a harc. így van, és ismét csak vissza kell térnem az exporttámogatási rendszerre. Ez a támogatási rendszer tartja életben a kevésbé hatékony feldolgozókat, amelyek normális piaci körülmények között kénytelenek lennének bezárni kapuikat, azaz a belső piacon is normalizálódna a helyzet. Idén tartós lesz a sertéshiány, s a 11 milliós feldolgozó kapacitásra csupán 2,8 millió darab sertés jut. Nem számítunk ugyanis 4,8 millió sertésnél többre, ebből viszont 2 milliót háztájiban vágnak le. Az elhibázott exporttámogatási rendszer a felvásárlási árak további emelkedését idézi elő, végül az iparág leépüléséhez vezet. Az ágazatra jutó 5,2 milliárd exporttámogatási keret ugyanis így már májusra elfogyhat, s így további 3-5 ezer ember munkája válik feleslegessé a húsiparban. Pápán is munkahelyek szűnnek meg. Ezt is a fenti okok indokolják? - Egyértelműen. A sertésállomány csökkenése miatt drasztikus létszámleépítésre kényszerülünk. A tavalyi, napi 1100-1200 sertés vágása után idén kénytelenek voltunk napi 850 sertés vágására átállni. A korábbi 15- 18 ezer szarvasmarha helyett pedig csak 9 ezret vágunk. Ezért az 1500-as létszámot 230 fővel kell csökkentenünk. - Mit szól ehhez a szakszervezet? - Az elbocsátandók közül 97-en határozott idejű szerződéssel voltak a cégnél, az ő szerződésüket nem hosszabbítjuk meg. A szakszervezettel és az üzemi tanáccsal folytatott tárgyalások után határoztunk úgy, hogy az állományi létszámból a cégeknél a legrövidebb ideje dolgozókat, közülük is a nem szakképzett dolgozókat bocsátjuk el. (Kelemen) Ki érti ezt? Requiemet kellene írni arról, hogy megszűnik egy húsipari üzem. Vajon mi szépet mondhatunk akkor, ha azt halljuk, hogy rövid idő alatt hírnevet, megbecsülést szerzett magának valamivel több mint 100 ember, s most eltűnt alóluk egy vállalat. Megszűnt ugyanis a Megyerhús, amelynek a termékeiről rövid idő alatt csak szépet és jót mondtak a fővárosiak. De vajon elegendő-e az, ha csak a Megyerhúst siratjuk el, amikor az előttünk álló hónapokban annyi ember kerülhet ki a húsiparból az utcára, hogy számuk kitenné egy nagyobb húsüzem létszámát. Nincs piac és nincs alapanyag, nincs munka. Ilyen egyszerű a képlet. De az élet nem ilyen egyszerű, hiszen azt is számításba kell venni, hogy az elszegényedő lakosság legalább harminc százalékkal kevesebb húst fogyaszt, mint néhány esztendővel ezelőtt. Az export sem az igazi, és a vesztett piacokat még tetőzi az, hogy a támogatásnál szinte érthetetlen dolgokat tapasztalnak a kereskedők: körömre, fejre kaphatnak szubvenciót, a sonkára ráfizetnek. Ki érti ezt? Össze lehet rakni a részleteket, a tények sorakoznak egymás után, csak éppen akkor áll meg az ember kezében a toll, amikor eljut azoknak az embereknek a sorsához, akik a magyar húsipart világhírűvé tették, pénzt, megbecsülést hoztak az országnak, s tisztes megélhetést biztosítottak családjuknak. Mi lesz velük? Lesz-e hamarosan újra fellendülés, hogy szakmájukban brillírozhassanak, hogy az utánpótlást neveljék és a piachoz, a hírnévhez biztosítsák a folyamatosságot. Én bízom a hentesekben, mészárosokban, s magam is ennek az iparágnak a tagjaitól származom, nagyapám, keresztapám űzte az ipart. Testben és lélekben erős emberek voltak mindig a húsosok. Mindig volt összetartás ebben a szakmában, ezt tapasztalhatják a maiak is. A HDS2 az idén is megtesz mindent hogy kifizessék a végkielégítést, hogy legyen valami alap az újrakezdéshez, vagy a kitartásra, amíg újra lesz munka. A szakszervezet mindennél fontosabbnak tartja, hogy védje a munkahelyeket, legyen forrás a bérfejlesztéshez, csökkenjen a bizonytalanság. Mégsem írok tehát requiemet a húsosok sorsáról, hanem bíztató szavakat arról, hogy a fogyasztók, a lakosság bízik bennünk, van tehát jövőnk. L. V. Jegyzetek a margón Már az előadások hallgatása közben látható volt az arcokon, a kérdésekre adott válaszok során tovább erősödött az érzés, a konferencia végén pedig véglegessé vált a bizonyosság, hogy értékes és tanulságos eszmecserének voltunk a részesei. Nemcsak ismereteket kaptunk, de új összefüggésekre és felismerésekre is leltünk, gazdagítva ezzel gondolati kultúránkat. A praktikus, eligazító jellegű munkaértekezletek mellett kellenek az ilyen elméleti igényességű fórumok is, különösen a mai tanácstalan, kiszámíthatatlan, válságos világban. Kellenek a támpontok. Gratulálhatunk az ötletgazdának. ❖ Különösen nagy sikert aratott Gidai Erzsébet. Ismerjük a neves kutatót, a képzett közgazdászt, hiszen dolgozott a szakszervezeti mozgalomban is, de újabban — és most is, —• feltűnő tetszést arat. Bizonyára közrejátszik ebben a rokonszenves megjelenés, a dinamikus előadásmód, a szenvedélyes hang, ám a siker igazi oka az lehet, hogy mást mond a jelenlegi gazdaságpolitikáról, az adósság kezeléséről, mint a hivatalos álláspont. És ezt nagy meggyőző erővel, empátiával, szociális érzékenységgel teszi. Az is növeli népszerűségét, hogy a hozzá hasonló nézetet valló közgazdászok, politikusok (még) kisebbségben vannak, kevesebb nyilvánosságot kapnak. Lám, ismét, (megint, újra) vonzó a másként gondolkodás, a nyílt szókimondás, a dolgok nevén nevezése, új megközelítése. * Kapuvári József azt mondta megnyitójában, hogy a konferenciát a csalódottság hívta életre. Az elnök ráérzett a kulcsszóra, mert manapság egyre gyakrabban hallunk a csalódottságról. Nem erre szavaztunk, nem ezt ígérték, nem ezt vártuk —— halljuk úton-útfélen. Mind több a csalódott ember, köztük a szervezett dolgozók, szakszervezeti tisztségviselők. Nem elég, hogy mindennek drasztikusan emelkedik az ára, növekednek a megélhetés terhei, de még olyan területeken is csalódnunk kell, ahol nem a pénz a főkérdés. Ilyen például a szociális paktum bukása, vagy a Munka törvénykönyve módosításának a kudarca. Mert az, hogy helyreálljanak a munkavállalói jogok, javuljanak a munkaügyi kapcsolatok, a szakszervezetek működési feltételei, mindez nem elsősorban pénz kérdése. Nem érintik a pénzügyi egyensúlyt, nem veszélyeztetik a stabilizációt, nem akadályozzák a modernizációt. És mégsem kapnak zöld utat, jóváhagyást. Ilyen körülmények között senki ne lepődjön meg azon, ha gyarapodik a csalódottak száma, de azon sem, ha megkérdezzük: csakugyan munkavállaló-, és szakszervezetbarát ez a kormány? -kár Hírek Újabb alapszervezeteknél zajlottak le szakszervezeti választások. A Vasi Hús Rtnél Liszt Antalnét választották meg szb-titkárnak, a Pini Hungary Kft-nél (Kaposvár) újraválasztották Németh Györgyöt. Gratulálunk a bizalmat kapott kollégáknak. Az MSZOSZ kongresszusát előkészítő munkabizottságokban részt vesznek a HDSZ képviselői. Az elnökség koordinálja egyes kérdésekben a húsos álláspont kialakítását. Februárban várható a munkabizottságok intenzív tevékenysége. * Megalakult a Magyar Szakszervezetek Országos Nyugdíjpénztára. Kapuvári József elnököt az alapítók beválasztották a Pénztár ellenőrző bizottságába. * A HDSZ központi irodáját faxkészülékkel szerelték fel és új telefonszámot kapott, száma: 351-0059 . Az év elején munkásgyűlést tartottak a Megyerhús Kft-nél, amely megszüntette a tevékenységét és a felszámolás sorsára jutott. Lapzártakor még nem rendeződött a munkavállalók helyzete.