Húsos, 1998 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1998-02-01 / 1. szám

HÚSIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE­­­­ Új tagok a HDSZ-ben (2. old.) A Herz talpra állt (3. old.) Világraszóló kerékpártúra (4. old.) V_______________J A HDSZ IDŐSZAKI LAPJA 1998. VI. évfolyam, 1. szám Választási irányvétel Felzárkózás és foglalkoztatás A választási kampány egyik első, figyelmet érdemlő „üzenete” volt, hogy a Magyar Szocialista Párt az újabb négy évre szóló gazdasági programját és a munka világának ügyeit összekapcsolta országos fó­rumán. A tanácskozást 1998. január 20-án Győrben tartották. Vélhetően a helyszín kiválasztása sem volt vé­letlen, hiszen a nyugat-magyaror­szági város élő példatárat kínál a szocialista politikusoknak ahhoz a megállapításához, hogy a gazdasá­gi növekedés képes hathatósan csökkenteni a foglal­koztatási feszült­ségeket. A részt­vevők­fontos megállapítása vélhetően „visszaköszön” majd a választási szópárbajokban, bár a fórum egyik hozzászólója úgy vélte, hogy a munkaügy várhatóan nem lesz kampánytéma, mivel „az ellenzék nem érzékeny a foglalkoztatás és a bérezés kérdései iránt”. Nagy Sán­dor, aki a ciklus elején még az MSZOSZ elnöke volt, azt hangoz­tatta, hogy az elmúlt éveknek összességében több vesztese volt, mint nyertese, de az áldozatok nem voltak hiábavalóak. Hangsúlyozta, szükség van egy ész­­és gazdaság­kiadott szakanyagot szerzőként - mások mellett - Kemenes Ernő, Nagy Sándor és Puch László jegyez­te. A dolgozat egyik kulcsmondata szerint „az előttünk álló időszak gazdaságpolitikájának alapvető cél­ja már nem a nemzetgazdasági szin­tű válságkezelés, hanem a fejlett or­szágokhoz egyre jobban közelítő, modern vegyes gazdaság kialakítá­sa, amely hosszú távon is fejlődés­re képes, ugyanakkor megfelelő szociális biztonságot is nyújt a pol­gárainak”. Vagyis fokozatosan a fel­zárkózás igénye határozza meg a gazdasági törekvéseket. A szocialista gazdaságpolitiku­sok azzal számolnak, hogy ha a versenyképességünket javítani tud­juk és a külgazdasági feltételek is kedvezően alakulnak, akkor a ma­gyar gazdaság 4,5-5 százalékos ütemben növekedhet az előttünk álló évtizedben. A reáljövedelmek és a lakosság fogyasztása ennél va­lamivel mérsékeltebben javulhat, de a kedvező változás érezhető lesz a lakosság széles körében. A gazdasági folyamatokkal össze­függésben az ezredfordulóra folya­matosan kialakulnak a foglalkozta­tás tartós bővülésének a feltételei. Különösen a fiatalabb korosztá­lyok munkanélküliségének csökke­nése várható. A program szerint vál­lalati és ágazati szinten erősödik a munkaadók és munkavállalók kap­csolata és a mainál lényegesen szé­lesebb körben kötnek majd kollek­tív szerződéseket. A szerzők több foglalkoztatáspolitika nélkül nincs regionális politika; a munkaügyi kapcsolatok fejlesztése nem lehet választási ígéret. Több meghívott szakszervezeti vezető is felszólalt a vitában. Sán­dor László, az MSZOSZ elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a tőke itt tartásához nem lehet az eddigi esz­közöket alkalmazni, a szakszerve­zetek visszaszorítását, az alacsony béreket, a törvények megkerülését. S nem lehet állandóan a bérkiáram­lással riogatni a társadalmat. Sáling József, a kereskedők érdekvédője pedig azt nehezményezte, hogy a kormány elnézte a munkavállalók­nak, hogy számos esetben nem tart­ják be a Munka Törvénykönyvét. A győri fórumon megjelent Kiss Péter munkaügyi miniszter is, aki kedvező változásnak nevezte, hogy a gazdaságpolitika és a közvéle­mény egyre inkább súlyának megfe­lelően kezeli a foglalkoztatási kér­déseket. Hiszen a munkanélkülisé­get sikerült ugyan 10 százalék alá szorítani, de akinek nincs munkája, 100 százalékos problémával néz szembe. Ezért is előtérbe kerül a munkahelyek biztonsága. Pozitív, hogy a szakemberek közül sokan a humán erőforrást tekintik a verseny­­képességünk egyik legfontosabb té­nyezőjének. Végezetül a szakmi­niszter nagy értéknek nevezte, hogy a gazdaság átalakulásának nehéz évei alatt sikerült megőrizni a mun­kabékét. (H) nek Haraszti Alfréd rajza Struktúraváltás a szakszervezetekben Interjú Rabi Ferenccel, az MSZOSZ alelnökével Mind többet hallunk a szakszerve­zeti struktúraváltás szükségességéről. Mi ennek az oka? Miért éppen most került a téma napirendre? Mit értünk struktúraváltáson, hogyan képzelik el ezt a változtatások szorgalmazói? Ezekkel a kérdésekkel fordultam a té­makör illetékeséhez, Rabi Ferenchez, az MSZOSZ alelnökéhez. - A gazdasági szerkezet átalakítása és a privatizáció a befejezéséhez kö­zeledik, dominanciája a magántulaj­donnak van. Ez a nagy horderejű át­alakulás kb. 2,5 millió munkavállalót érintett, hiszen 1,4 millió munkahely szűnt meg. Korábban meghatározó je­lentőségű ipari szakmákban erőteljes létszámcsökkenés következett be, mi­közben új foglalkozási ágak jöttek lét­re. Ilyen például az őrzésvédelem szakterülete, amelyben 200 ezer ember dolgozik. Megnőtt a szolgáltatási szfé­rában foglalkoztatottak száma és sze­repe, kitágult a banki, a biztosítási, a pénzügyi szolgáltatás területe. - Ezek a változások nyilvánvalóan nem hagyják érintetlenül a szakszerve­zeti taglétszámot sem. - Nem bizony. Ugyanis a régi terü­leteken csökkent a szervezett dolgo­zók száma, az új munkahelyeken pe­dig - a jelenlegi szakszervezeti gon­dolkodás alapján - rendkívül nehéz az új tagok szervezése, a kollektívák kialakítása. Elodázhatatlan feladat te­hát annak megvizsgálása, hogy a vál­tozó körülmények közepette megfele­lő-e a mostani struktúra, biztosítja-e a kívánatos szervezeti hátteret és műkö­dési feltételeket? Számolni kell azzal a ténnyel is, hogy a kormányzatnak fon­tos szerepe van az átalakulásban, minthogy a törvények és jogszabályok révén erőteljesen befolyásolja a válto­zásokat. A magántulajdon esetében azonban a munkakörülmények, a munkabérek befolyásolása a tulajdo­nosi döntést gyakorló menedzsereken keresztül, velük szemben történik. A kormányzat ehhez csak az érdek­­egyeztetésre vonatkozó szabályozás­sal tud hatást gyakorolni. Ez feltétele­zi a szakszervezetek nyomásgyakorló- és akcióképességének erősítését, azt, hogy a kollektív tárgyalásokon felké­szülten, megfelelő szakértői háttérrel vegyenek részt. Úgy, hogy ismerjék a szóban forgó cég működésének leg­fontosabb mutatóit, a profit nagysá­gát, a bérmegállapodás lehetőségeit.­­ Az MSZOSZ legutóbbi kong­resszusán felvetődött, hogy a szerve­zeten kívül álló munkavállalók, a „po­tyautasok” is fizessenek hozzájárulást a szakszervezetnek - ha kevesebbet is, mint a tagdíj összege -, hiszen ők is részesülnek a kollektív szerződések juttatásaiból, a bérmegállapodások eredményeiből. Hol tart ez a javaslat?­­ Ma Magyarországon (a KSH 1996- os adatai alapján) 7037 olyan gazda­sági szervezet működik, amely 50 fő­nél több embert foglalkoztat. 18 ezer pedig azoknak a száma, amelyek 50 főnél kevesebbet, de tíz főnél többet foglalkoztatnak. Az MSZOSZ tagszer­vezetei munkahelyen működő egysé­geinek a száma közel 6 ezer. A magán­­munkáltatóknál is működnek értelem­­szerűen szakszervezeti alapszerveze­tek. Problémát okoz viszont, hogy az egyéni túlélési stratégiákban gondol­kodó munkavállalók ezeken a munka­helyeken nem lesznek tagjai a szak­­szervezeteknek, nem erősítik a közös­ségi fellépést. Ugyanakkor a kollektív szerződések juttatásaikból ők is része­sülnek. Idáig elsősorban érzelmi esz­közöket próbáltunk alkalmazni, de felvetődik annak lehetősége, hogy - az alkotmányt, az emberi jogokat nem sértve, nem diszkriminálva - ezeket a munkavállalókat is ösztönözzük bizo­nyos összegű hozzájárulásra a juttatá­sok arányában.­­ „Levegőben lógnak” más, újragon­dolásra érdemes, változtatásra érett strukturális kérdések is. Például a szakszervezeti konföderációk száma. Úgy tűnik, a hatból elég lenne három is.­­ Az elmúlt időszakban a szakszer­vezeti struktúrában „extrém” pluraliz­mus alakult ki. Az MSZOSZ tagszerve­zeteinek is - az azonos érdekek men­tén - keresniük kell az ésszerű integrá­ció lehetőségeit. Ez teremtheti meg a kor kihívásainak megfelelő informá­ciós rendszer működését, a napi mun­kához szükséges szakértői, munkatársi hátteret és az ágazati kollektív szerző­dések rendszerének kialakulását. Eh­hez azonban az is szükséges, hogy a munkáltatók felismerjék: az ágazati kollektív szerződések alakíthatják a tisztességes piaci verseny feltételeit, lehetőséget biztosítanak a törvényeket kijátszó gazdálkodók elleni fellépésre is. Ugyanakkor a munkavállalói olda­lon megkötött múlt évi megállapodás - az ÉT-ben való részvételről - bizto­síthatja, hogy országos szinten is csökkenjen a konföderációk száma, s valós tagsági támogatással, betartható megállapodások szülessenek. Ezt a megméretést az idei üzemitanácsi­ vá­­lasztások eredményei alapján kellene figyelembe venni. - A tavasszal esedékes üzemi- és közalkalmazotti tanács választásokat őszre halasztják. Mi az oka? - A három évenként esedékes vá­lasztások az idén egybeesnek az or­szággyűlési választásokkal. Elkerülhe­tetlen lenne, hogy a politika ne jelen­jen meg a munkahelyeken. De jelent­kezik technikai jellegű probléma is. A közalkalmazotti tanácsválasztások kapcsán a települési önkormányzatok jegyzőinek a törvény által meghatáro­zott feladataik vannak. Ezt a parla­menti választásokkal együtt nem tud­ják vállalni. Ezért célszerű az üz-kt vá­lasztásokat novemberre halasztani. Az MSZOSZ fontosnak tartja az üzemi- és közalkalmazotti tanácsok együttmű­ködését, mert harmonikus kapcsola­tuk a sikeres érdekvédelem egyik fő feltétele. Az előző választásoknak ugyanis egyik lényeges tapasztalata volt: ahol nem működött szakszerve­zet, ott jóval kisebb számban válasz­tottak üzemi és közalkalmazotti taná­csokat. - Gondolkodnak-e még másfajta strukturális változtatásokban? - Az MSZOSZ tagszervezeteinek fel kell készülniük a területi jelenlét erő­sítésére is. Mint ismeretes, a szakszer­vezetek ezideig nagyobbrészt a mun­kahelyeken szerveződtek. Ma Magyar­­országon kb. 1 millió 200 ezer munka­­vállaló kisebb létszámot foglalkozta­tó cégeknél dolgozik, ahol lehetőség sincs munkahelyi szervezet alakításá­ra. Ezért szükséges az ágazati szak­­szervezeteken belül, vagy szakmaközi jelleggel területi gyűjtő alapszerveze­teket létrehozni. Ezek biztosíthatják az egyéni érdekvédelmet is a kisebb cégeknél dolgozók számára. Felértékelődik a területi érdek­­egyeztetés, a munkaerő-piaci bizottsá­gok, a területfejlesztési tanácsok, a tb­­megyei önkormányzatok és a települé­si önkormányzatok szociális tevé­kenysége. Fontos területeivé válhat­nak a munkavállalói érdekek képvise­letének olyan témakörökben, mint a munkahelyteremtés, a foglalkoztatás, az önkormányzati segélyek, képzés-át­képzés, stb. Ezért is szükséges, hogy az ágazati szakszervezetekkel együtt a képviseleti demokrácia lehetőségeit kihasználjuk a munkavállalók javára. Reményeim szerint a közeljövőben a munkavállalók nagyobb számban megértik, hogy a kollektív érdekérvé­nyesítés a leghatásosabb eszköz egyé­ni érdekeik védelmében. Kárpáti Sándor Tükörbe kell(ene) nézni Dokumentumfilm a szekszárdi húsosokról Rossz idők járnak a szebb napokat megélt magyar dokumentumfilme­sekre. Bezárulnak előttük az ajtók, nincs pénz, kevés a megrendelés, nem kelendő a „szociális horror”. Érdemi munka hiányában publikum nélkül marad(hat) a tehetséges, dolgozni akaró alkotógárda. Úgy látszik, egyik hatalomnak sem kell a társadalmi valóságot művészi eszközökkel feldol­gozó és bemutató keményebb tényanyag. (Folytatás a 2. oldalon.) A munkaharc egyik epizódja: tüntetés a Kossuth téren Fotó: Halogyi

Next