Húsos, 2000 (8. évfolyam, 1-6. szám)

2000-02-01 / 1. szám

2. oldal HORB 2000. február Sertéstúltermelési válság a világpiacon Beszélgetés Zám Andrással, a Gyulai Húskombinát Rt. vezérigazgatójával A nyugat-európai húsipari szakemberek egybehangzóan azt mondják, hogy nem látják az alagút végét. Óriási a túlter­melés, az EU tagországai 107 százalékban önellátóak, ebből következtethetünk, hogy mennyire szorulnak rá az import­ra, benne a magyar árura. A globalizáció ebben az ágazatban is érezteti a hatását, nyilatkozta lapunknak Zám András, a Gyulai Húskombinát Rt. első embere, a Vágóállat- és Húster­mék Tanács alelnöke, aki nemrégiben Berlinben, az európai hússzövetség kongresszusán járt. A szakembert az ágazat helyzetéről, az áremelés lehetőségéről és az általa vezetett cég idei célkitűzéseiről kérdeztük. - Hogyan értékelhető az ágazat, ezen belül pedig a Gyulai Húskombi­nát Rt. szempontjából a tavalyi gaz­dasági év? A közvélemény olyan fo­galmakkal ismerkedett meg 1999-ben, mint a minimálár, a vízidisznó, a túlsúlyos sertés és a túltermelési vál­ság.­­ A tavalyi évben az ágazat teljesít­ményének jellemzésére a gyenge jelző felel meg legjobban, míg a Gyulai Húskombinát Rt.-nél a köz­epes. A szakmai jelzések, amelyek nemegyszer informálisak, azt mutat­ják: kevés nyereség termelődött, az is néhány jobb cégnél. Sok vállalat veszteséges lett az 1999-ben, s leg­alább ennyinek nullszaldót mutat az eredménye. Az elmúlt évre jellemző beavatkozások szokatlanok voltak a szakmának. A 193 forintos elhíresült felvásárlási árat egyrészt megértettük, hiszen aki felhizlalta a sertést és csu­pán veszteségesen tudta volna elad­ni, azon segíteni kellett. Ugyanakkor igaz, hogy ezek a beavatkozások le­merevítették a piac szabad mozgá­sát. Különösen igaz ez külföldi el­adásokra, hiszen az exportpiacok teljesen függetlenek attól, hogy Ma­gyarországon milyen árakat állapíta­nak meg. A válsághelyzet éppúgy je­lentkezett nálunk, mint Európában másutt. Elgondolkodtató, hogy csu­pán szeptember közepe és novem­ber vége között tudtuk termékeinket nyereséggel eladni külföldön. - Nemrégiben tért haza Berlinből, ahol az európai húsos szakma tar­totta éves összejövetelét. Melyek a ta­nácskozás legfontosabb tapasztala­tai? - Az Európai Unió újra kívánja szabályozni a teljes húspiaci vertiku­mot. A szabályozás jelenlegi módjá­val mindenki, de különösen a kor­mányok elégedetlenek, roppant bü­rokratikus a rendszer, ezen oldani kell. Az alapvető gond: a támogatás rengeteg pénzbe kerül, ráadásul ha­tástalan. - Mik lehetnek a változtatás legfőbb elemei? - Ennek lényege a jelenlegi támo­gatási rendszer jelentős korlátozása lesz. Ezzel egyidőben, januárban és februárban az újból felhalmozódott készleteiből 20-20 ezer, majd márci­usban 10 ezer tonna sertéshúst tárol­nak ki az EU-országok extraszubven­cióval, ez nagyobb részt az orosz pi­acra megy, ahol olyan nyomottak az árak, hogy Gyuláról nem is viszünk oda gyakorlatilag semmit. A nyugat­európai húsipari szakemberek egy­behangzóan mondják, hogy nem lát­ják az alagút végét. Óriási a túltermelés, az EU tagor­szágai 107 százalékban önellátóak, ebből következtethetünk, hogy mennyire szorulnak rá az exportra, benne a magyar árura. A globalizá­ció ebben az ágazatban is érezteti a hatását. Ha a japán piacon történik valami, annak hullámai mindenhova eljutnak. De mondhatnám az Egye­sült Államok és Kanada példáját, ahol az elmúlt három évben felfutott a termelés, ezek a világpiacon majd­nem mindenütt versenytársai az eu­rópai húsnak. Kivéve Európát, mert ide hormonkezelt húst nem lehet be­hozni, de ha ezt a szigorítást egyszer a problémát övező hatalmas viták el­lenére feloldják, akkor az öreg föld­rész megnézheti magát! Tavaly és az idén Nyugat-Európa sertéshús terme­lése megközelíti a 18 millió tonnát. Ehhez képest a teljes magyar terme­lés és főként az odairányuló export csekély. Maholnap Magyarország a túltermelési válsággal küzdő világpi­acon eltűnne a maga 5,5 milliós vá­gásával és feldolgozó-kapacitásával, azt észre sem vennék. Figyelmeztető adat, hogy a közepes minőségű ser­téshús átlagára az EU-ban 115 euró száz kilogrammonként, ami olcsóbb, mint nálunk! Ez a probléma. A gon­dokat az is jelzi, hogy Magyarország a jóváhagyott kvótát tavaly nem használta ki, a kiszállítható mennyi­ségnek csak 70 százalékát tudtuk el­adni, nyolcat, túlteljesítettük a vágások számát, és valamivel több mint 200 ezer sertést dolgoztunk fel. Az árbe­vétel-arányos nyereség viszont csök­kent, mert a piacok megszerzése és az exportpiacok átalakítása jelentős költségekkel járt. - Melyek az idei legfőbb célkitűzé­sek? - Előrelépünk, 250 ezer sertésvá­gást tervezünk, ami egy műszak teljes kihasználását jelenti, így 5 ezer ton­na darabolt húst, 4 ezer tonna szá­razárut és mintegy 14 ezer tonna húskészítményt jelent. Kül- és bel­földi eladásaink aránya nem válto­zik. Árbevételünk 13 milliárd forint lesz. - A Gyulai Húskombinát a ma­gyar piac hány százalékát mond­hatja magáénak? - Egészen pontosan a 8 százalé­kát. - Ezzel hanyadikok? - A Pick Szeged Rt. elsősége meg­kérdőjelezhetetlen. A honi ágazat 21 százalékát uralja, a második a Dél­hús Rt. a maga 13 százalékával, és hárman vagyunk a 8 százalékot je­lentő harmadik helyen a Pápai Hús­kombináttal és a Zalahús Rt.-vel. A térnyeréshez vagy nagyon sok pénz kell vagy az, hogy néhány cég bedőljön, amire sajnos van némi esély. A legutóbbi idők egyik tapasz­talata, hogy a nagy kereskedelmi lán­cokkal kialakított együttműködés nem kedvez az eredményességnek. A szakma az idén 8-10 százalékos áremelkedéssel számol. Nagy kérdés, hogy ezt a túltelített piaccal hogyan tudjuk elfogadtatni. Másrészt vilá­gos: az elmúlt években sorra elma­radtak akárcsak az inflációt követő fogyasztói áremelkedések. Az ágazat nehéz helyzetben van, sok helyütt nem képződik nyereség. Ebben a helyzetben kell felkészülni a kö­zelgő EU-csatlakozásra, ami techno­lógiai fejlesztést jelent, és ez nagyon sok pénzbe kerül. Aki nem képes er­re, az becsukhatja a boltot. Másrészt az áremelést kikényszeríti az energia­­hordozók, a víz- és a szennyvíz árá­nak növekedése, emelkednek a munkabérek is. Ennek egy részét, ha kényszerűen is, de át kell hárítani a fogyasztókra. Az antiinflációs politi­ka legfőbb terheit az agráraim viseli. - A honi húsfogyasztás mennyisé­ge hogyan alakul és belső átren­deződés megfigyelhető-e? - Azt évenkénti 28 kilós húsfo­gyasztásról három éve nem tudunk elmozdulni, dacára annak, hogy ol­csó a hús. Míg tíz éve a teljes húsfo­gyasztás 54 százaléka sertéskészít­mény volt, addig ez mára 44 száza­lékra esett vissza. Ez a belső piac szűküléséről árulkodik, közben tud­juk, hogy az exportpiacokon is ne­héz a helyzet. Az ágazat e két nehéz­ség között őrlődik. Az életszínvonal jelentős emelkedésére volna szük­ség, főként az alsó harmadban, vagy a társadalom alsó felében, hogy nőjön a fogyasztás, hiszen a 28 kilo­gramm itt nem fogy el! Optimális vol­na, ha jelenlegi 3,5 millió feldolgo­zott sertés helyett 4,5 milliót fo­gyasztanánk el. Már régen nem be­szélünk 8 vagy 10 millió sertésről, hanem csak 5-5,5 millióról. Néha mégis úgy tűnik, hogy ez a kevés is sok. A kérdés csak az: mennyire? Békés megyében 500-550 ezer ser­tést nevelnek ezekben a hónapok­ban. Ebből a Gyulai Húskombinát 250 ezret vesz át, és ugyancsak száz­ezres méretekben a Pick Szeged, a Pini, a Délhús és a többiek. De félő, hogy több tízezer sertést, ne adj Is­ten még lehet, hogy többet is, a fel­dolgozók piac hiányában majd nem vesznek át.­­ Több mint fél éve úgy nyilatko­zott, hogy egy cég tőzsdei bevezetése előtt három sikeres év szükséges. Gyulán annak idején mindent előké­szítettek ennek érdekében, majd az orosz válság és tovagyűrűző hatásai miatt elhalasztották a húskombinát részvényeinek bevezetését az parkett­re. Most, hogy a tőzsde jobban áll, s az orosz válságon is túl vagyunk, be­vezetik a papírokat 2000-ben a tőzsdére? - A közgyűlésen mondhatunk erről biztosat, de valószínűsíthető, hogy ebben az évben eltekintünk ettől. Sokkal nagyobb az esélye, hogy jövőre tesszük meg ezt a lépést. - Hogyan állnak a bértárgyalá­sok Gyulán? - Megkaptuk a szakszervezet bér­ajánlatát, ők 15 százalékos kereset­­növekedést látnak indokoltnak. Nem titok, ezt sokallom. Alkupozícióban vagyunk, meg fogunk egyezni. A me­nedzsment javaslata 7-8 százalék. A bér mára milliárdos költségtömeg a Gyulai Húskombinátban és verseny­képességi kérdés. A közös nevezőt eddig mindig korrekt módon megta­láltuk, de nem hallgathatom el, hogy az utóbbi években nagyon jelentős bérnövekedés volt nálunk, amelynek eredményeként a húsipari ágazatban az alsó harmadból a felső harmadba kerültünk.­­ Köszönjük a beszélgetést. Bod Tamás - Ennek fényében: vannak-e új pia­cok, lehet-e új hadszíntereken új csa­tákat indítani a vásárlókért? - A Gyulai Húskombinát Rt. két nagy kelet-ázsiai piacon jelent meg: Dél-Koreában és Japánban. Ez nagy vívmány. Magunk között elmondha­tom: fel sem tételeztem, hogy pálya­futásom alatt ezekbe az országokba exportálunk Gyuláról. Ezek nemcsak távoli, de rendkívül igényes piacok is. - Említette, hogy az év első felében az EU-országok tartalékaik egy ré­szétől megszabadulnak. De mi lesz utána, jelent-e ez jobb magyar ex­portesélyeket? - Az idén májusban zárul le a többlettámogatással eladott raktár­­készletek kiszállítása. A brüsszeli központ arra törekszik, hogy az EU országainak exportját minél keve­sebb szubvencióval bonyolítsa le. Ez nagyon nehéz dolog, hiszen a tá­mogatott termékek exportja az utób­bi években nőtt. A magyar húsipar­nak lehetőségeket jelent, hogy az EU-ban leépítik a támogatásokat, amelyekkel eddig sem tudtunk verse­nyezni. Másrészt májusban befe­jeződik a készletek kiraktározása, ami újabb esélyt jelenthet terméke­inknek. Ezáltal az orosz piacon is ja­vulhatnak a ma igen nyomott árak. - Hogyan sikerült 1999-ben teljesí­teni a Gyulai Húskombinátban az üzleti tervet? - Bizonyos mértékben túl is telje­sítettük, hiszen a 10,6 milliárdos ár­bevétel 11,5 milliárdos lett. Törekvé­seinknek megfelelően sikerült a ha­zai és külföldi eladásokat 60-40 arányban a honi piac felé fordítani. Sikerült felszámolnunk az orosz piac részleges elvesztéséből fakadó hátra­ Nehéz évet zárt a húsipar 1999-ben (Folytatás a 1. oldalon.) Ennek is tudható be, hogy amíg a Vágóállat- és Hús Ter­méktanácshoz (VHT) tartozó vágóhidak 1997-ben 2,7 mil­lió db sertést vágtak, 1998-ban pedig 2,9 millió db-ot, ad­dig az elmúlt esztendőben csaknem 1 millió db sertéssel többet vágtak. Ennek nagyobbik része a belföldi piacon értékesült, amely a jelentős túlkínálat miatt a húsok fo­gyasztói árának rekord mértékű csökkenéséhez vezetett. Például amíg a sertéscomb - csont és csülök nélkül - fo­gyasztói átlagára 1998-ban 745 Ft/kg volt, addig 1999. II-V. hónapjában 500 Ft/kg körül alakult és az év utolsó három havi átlagára (632 Ft/kg) is 13%-kal volt alacsonyabb az 1998. évinél. A sertéshús-árak ilyen mértékű csökkenése el­lenére egy idő után a fogyasztás már nem növekedett,­ nem reagált az ármérséklésre. A sertéshús-piaci dömping nem tett jót a hús- és barom­fihús készítmények termelésének és értékesítésének, mert az 1999. évi I-XI. havi gyártás mintegy 80%-a volt csak az 1999- évinek, és ezzel összefüggésben a hazai készítmény­forgalom 13,8%-kal, az export értékesítés 40,4%-kal csök­kent. Ennek megfelelően a kommersz húskészítmények belföldi fogyasztói árai is csökkentek, például a párizsié 7%-kal(), miközben árnövekedést csak a márkás téliszalá­mik (3,4%) és a szárazkolbászok (4%) forgalmazása során lehetett elérni. Sajnos a sertéshúsok exportpiacán is nyomottak voltak az árak. Miközben a teljes sertéshús-export mennyiségben 1999-ben, - az előző évhez viszonyítva - 27%-kal nőtt, az árbevétel ennél jóval szerényebb mértékben, mindössze 7,2%-kal emelkedett. Az orosz piacon 1998-ban bekövetke­zett válság némileg késleltetve, a múlt évben éreztette való­jában a hatását, amikor az oda irányuló sertésexport mennyiségben közel a felére, árban kevesebb mint negye­dére csökkent. Mindez azt jelenti, hogy a húsipar eredménypozíciója - noha még pontos számokkal nem rendelkezünk - 1997 és 1998 után 1999-ben is tovább romlott, amelyet jelentős többlet-erőfeszítésekkel és a támogatások segítségével csak mérsékelni lehetett. K.E. 2. sz. táblázat Sertésvágás 1997 1998 1999 VHT tagvállalatai által levágott sertés (db.) 2.727.816 2.907.455 3.902.125 Vágás után minősített sertések: (SEUROP) (db.) 2.548.091 2.761.163 3.709.199 Nem minősített sertések (%) 6,59 5,19 4,94 1. sz. táblázat Szarvasmarha- és a sertésállomány (ezer db) 1999. december 1. Régiók Szarvasmarha Ebből: tehén Ebből: Sertés Ebből: anyakoca Pest, Budapest 47 23 227 13 Közép-Magyarország 47 23 227 13 Fejér 55 25 317 24 Komárom-Esztergom 18 8 276 21 Veszprém 43 18 177 11 Közép-Dunántúl 116 51 770 56 Győr-Moson-Sopron 68 30 270 21 Vas 44 20 85­4 Zala 28 18 118 7 Nyugat-Dunántúl 140 68 473 32 Baranya 34 15 315 27 Somogy 36 17 209 13 Tolna 48 21 361 28 Dél-Dunántúl 118 52 885 68 Borsod-Abaúj-Zemplén 42 23 188 10 Heves 21 11 103 7 Nógrád 9­5 53 3 Észak-Magyarország 73 38 345 20 Hajdú-Bihar 89 42 521 42 Jász-Nagykun-Szolnok 70 31 378 29 Szabolcs-Szatmár-Bereg 42 22 282 16 Észak-Alföld 201 95 1181 87 Bács-Kiskun 59 30 553 41 Békés 56 24 472 34 Csongrád 47 22 430 30 Dél-Alföld 16l 76 1454 104 Összesen 857 399 5335 379 Forrás: KSH

Next