Húsos, 2001 (9. évfolyam, 1-6. szám)

2001-02-01 / 1. szám

HÚSOS 2001. február ^ZORGALO^IÉ^ÖSSZEFOGÁ^! Szövetkeznek a sertéstartó gazdák Nincsenek könnyű helyzetben azok a sertéstartó gazdák, akik egyedül pró­bálnak a piacgazdaság kíméletlen versenyében a felszínen maradni. A dánok­nál tett látogatáskor azt tapasztaltuk, hogy a termékpályás szövetkezetbe tömörült gazdálkodók - kicsik és nagyok egyaránt megtalálható közöttük - stabil gazdaságot irányítanak, köszönhető­en a szövetkezet védernyőjének. Öröm hallani, hogy idehaza is szaporodnak a dánokéhoz hasonló szövetkeze­tek száma. A Hangya szövetkezeten belül már külön sertéstartó szekció mű­ködik, melynek vezetője Hő­gyes Ferenc, aki a Békés megyei Okány község­ben maga is egy családi vállalkozást vezet. Két­ezer család Az Okányi Sertésértékesítő Szövetke­zet elnöke vagyok - kezdte mondandóját Hőgyes Ferenc. Elmondta, hogy a szövet­kezet 1998. február 16.-án alakult 16 fő­vel, jelenleg már 48 taggal működik. Az idei a negyedik gazdálkodási év, amit megkezdtek. Gazdáik mindegyike egyéni gazdálkodó, őstermelő, közöttük vállalko­zók nincsenek. A 48 család évente 2 ezer sertést állít elő, attól függően, milyen a ga­bonatermés. Ha jobb, akkor a sertésszám is nagyobb. A szövetkezet alakulása után kelt újra életre a Hangya mozgalom. A Hangya együttműködésen belül 320 termékpályás szövetkezet működik, szakági csoportokra osztva, amelyek közül az egyik a sertés szakági szövetséget alkotja. A sertés szak­ágazatnak is Hőgyes Ferenc a választott elnöke, aki így 46 sertés értékesítési szö­vetkezet munkáját fogja össze. A szakághoz tartozó 46 szövetkezet mintegy 2 ezer családi vállalkozást tömö­rít. Ezek a szövetkezetek sertéshízlalással és értékesítéssel foglalkoznak. Az előállí­tott sertés mennyisége az okányi szövet­kezetéhez hasonlóan, évről évre változik. Volt olyan év, amikor 70-80 ezer sertést adtak el, tavaly viszont már 200 ezret. Akad olyan szövetkezet is, amelynél na­gyobb termelők is megtalálhatók, akik ön­álló sertéstelepet működtetnek. Ezeknél az üzemeknél lényegesen jobb minőségű ser­tést állítanak elő. A Hangya sertésértékesí­tő szövetkezetei összességében 50 száza­lékot meghaladó húskihozatallal állítják elő a sertést. Bevált a számítás Miért álltak össze a gazdák? Az volt az egyik felismerés, hogy a falvakból a ke­reskedők vitték el a sertéseket, így Okány­­ból is. Azt tapasztalták, hogy az egyik ter­melőtől magasabb, a másiktól alacso­nyabb áron vették meg a disznót, miután nagy alkudozás folyt. A gazdák úgy gon­dolták, ha összeállnak, s együtt kínálják a portékájukat, akkor magasabb árat tudnak elérni. Ez a számítás bevált, s már az első évben 800 sertést adtak el, közvetlenül a feldolgozónak. Az egyik kereskedői lánc kiiktatásával a haszon is nagyobb lett. Ez aztán a többi gazdát is arra ösztönözte, hogy összefogjon a másikkal. Hasonló módon jött létre a 46 Hangya szövetkezet. A másik oldalról az is motiváló tényező­ként hatott, hogy a takarmány vásárlása­kor jobb árpozíciót tudtak a nagy mennyi­ség vásárlása révén kialkudni. Hőgyes Ferenc elmondta, hogy 1997- ben tanulmányúton vehetett részt Dániá­ban, ahol közelről megismerkedhetett a világhírű dán mezőgazdasággal. Ott el­mondták a dán gazdák, hogy minden ter­melő tagja egy szövetkezetnek, s minden szövetkezet tulajdonosa is egy vágóhíd­nak. Ezáltal minden termelő résztulajdo­nosa is a vágóhídnak, így a termékpálya köre bezáródott. Ha a hús világpiaci ára magasabb volt, akkor a termelők részesed­tek a nagyobb haszonból, persze a rossz piaci hatások következményeit is együtt viselik. Ám a termelő a szövetkezet égisze alatt stabilabb gazdálkodást tud folytatni, mintha egyedül jelenne meg a piacon. A dánoknál persze ma már - igaz kétszáz éve ezt csinálják - nem beszélnek 10-20- 30 kocás telepekről, ott már több száz, több ezer sertéskoca tartását megoldották egy-egy gazdaságban. A kezdet azonban minden bizonnyal ugyanolyan volt, mint idehaza manapság. Értékesítési gondok Amióta az okányi gazdák összeálltak, annyi változott, hogy az ország több pont­ján is megindultak ilyen kezdeményezé­sek. A piaci helyzet azonban jelenleg nem kedvez a szövetkezeteknek, mert a napi ára az élősertésnek ma olyan szinten van, hogy ha valaki közvetlenül a feldolgozó­nak adja el a sertést, akkor több pénzt kap érte, mintha a szövetkezeten keresztül ér­tékesítene. A szövetkezeteknek minden tag ugyanis a leadott mennyiség után fenntartási jutalékot fizet. A szövetkeze­teknek nincs saját vágóhídjuk, éppen ezért nem tudnak kiemelt árat adni a jobb minő­ségű húsért. A Gyulai Húskombinát, amely a térség legnagyobb húsfeldolgozó­ja - évekig nem állt szóba a 10-15 hízót tartó gazdával - most mindenkitől elviszi a sertést, mert kevés van belőlük. A sze­gény gazdák pedig az apró fillérre is oda­figyelnek, s akad olyan szövetkezeti tag is, aki fontosabbnak tartja a maga boldogulá­sát, így nem a szövetkezetnek, hanem köz­vetlenül a feldolgozónak adja el termékét, néhány forintért drágábban. Szerencsére csak néhányan gondolkodnak így, mert a többség bízik a szövetkezet jövőjében. Egyébként a szövetkezet alapszabályában van olyan passzus, amelyik a tag kizárását teszi lehetővé, amennyiben a szövetkezeti érdekkel ellentétesen cselekszik az illető. Ezt azonban tágan lehet értelmezni, s egyelőre nem érvényesítik ezt a jogot. Hi­szen volt olyan helyzet is, amikor a szö­vetkezet nem tudta a leadott sertést értéke­síteni. Akkor viszont a termelő kénysze­rült rá arra, hogy értékesítse sertését úgy, ahogy tudja. S ekkor a tagok sem léptek fel ellenségesen a szövetkezeti vezetőkkel szemben. Ezek a példák azonban nem fór­saság ilyen pályázatot nyújt be, akkor egyedi elbírálással kedvező döntés szüle­tik. Ehhez azt a bankot is megtalálták, amelyik akár 1 milliárd forint hitelt is biz­tosítana a tranzakcióhoz. Már csak a meg­felelő vágóhidat kell megtalálni, amelyet aztán a saját árualappal el tudnának a szö­vetkezetek látni. Állami segítség kellene Az alakulás óta eltelt idő viszonylag rö­vid volt, de ez alatt az idő alatt is szép eredményeket értek el. Ez is jelzi, hogy ér­demes összefogni, még annak ellenére is, hogy az egyéni gazdák egyelőre csak a maguk erejéből tudják a gazdaságukat fej­leszteni. A szövetkezetek alacsony alaptő­kével alakultak, s egyelőre nincs annyi pénzük, hogy előre meghitelezzék a takar­mány, vagy a tenyészkoca árát. A termelő­nek csak akkor tudnak fizetni, ha a vágó­híd is fizet. Talán az állami segítség is el­kelne a forgótőke növeléséhez. A szövet­kezeti tag számára a gazdahitel felvétele lehet az egyik fejlesztési forrás. Hőgyes Ferenc nincs egyedül azzal a véleményével, hogy a jövő útja továbbra is a szövetkezésben leledzik. A lakott terü­leten történő sertéshízlalás ideje az Euró­pai Unióhoz való csatlakozás után bizo­nyára lejár, mert a sertéstartást lakott terü­leten meg kell szüntetni. A gazdák már fontolgatják azt, hogy azok, akik hosszú távon akarnak sertéstartással foglalkozni, azokkal közösen sertéstelepet hoznak létre a falun kívül, ahol mindenki a maga terü­letén gazdálkodik, de ez egy helyen törté­nik. Ezáltal a lakott övezeten belül a kör­nyezetterhelés megszűnne, s lényegesen korszerűbb körülmények között foglal­kozhatnának a sertéstartással. Okányban például az önkormányzat már kijelölte a sertéstelep helyét, s ha a tagság felvállalja az anyagi terheket, akkor van esély a telep létrehozatalára. A csatlakozásig rendelke­zésre álló és valószínűsített 3-4 év alatt a szövetkezetek megerősödnek annyira, hogy versenyben tudnak majd maradni jó­val fejlettebb vetélytársaiknál. Hőgyes Fe­renc úgy véli, hogy a csatlakozásig a ser­tésállományt 9 millió darabra kellene fel­futtatni, mert ennyi sertésnek lehetne pia­cot biztosítani. „Évről évre meg kell újítani a szerződéseket, de az a tapasztalat, hogy lassan-lassan kialakul az egymás iránti bizalom.E­lemzőek. Okányban egyébként az egyéni gazdálkodók 65-70 százaléka még egye­dül próbál érvényesülni, nem álltak be a szövetkezeti tagok közé. Saját vágóhidat terveznek A feldolgozókkal kötött szerződéssel kapcsolatban az elnök hangsúlyozta: mindegyik térségben vannak nagy húsfel­dolgozó vágóhidak, amelyekkel azonban hosszabb távú szerződést még nem sike­rült kötni. Évről évre meg kell újítani a szerződéseket, de az a tapasztalat, hogy lassan-lassan kialakul az egymás iránti bi­zalom. A Pick Szeged Rt.-hez évekig nem tudtak a gazdák sertést szállítani, a kis­kunfélegyházi vágóhíd pedig csődbe ment, s a termelők pénze bennragadt. Az igazán jó dolog az lenne, amit a szakági szövetség elnöksége is elhatározott, hogy a szövetkezetek egy önálló vágóhidat tud­nának vásárolni, vagy építeni. Ez ügyben két éve folyik a munka, keresik a jó meg­oldást, de ez idáig mindig volt egy pont, ami miatt meghiúsult a tervük. A szakági szövetségnek persze nincs pénze. Állami kezességvállalás mellett egyedi elbírálás alapján tudnának kedvezményes kamato­zású hitelhez jutni. A minisztérium ígére­tet tett arra, hogy amennyiben a szakági szövetség által létrehozott gazdasági tár­ Központi érdekképviselet A húsminőséggel kapcsolatban az el­nök kifejtette: amikor a szövetkezet mega­lakult, akkor a sertésállomány 45-46 szá­zalékos húskihozatalt produkált. Egy év múlva megkezdték a tenyészkoca cserét, hiszen mindenki belátta, érdemes jobb faj­tával foglalkozni. Most 50-52 százalékos kihozatalnál tartanak, ami már olyan mi­nőségű sertés, amely a vágóhidaknál az értékesíthetőség szempontjából az egyik legjobb minőség. A húsipar ugyanis azt mondja, hogy a 47-53 százalék közötti vá­góértékű sertések a legjobban értékesíthe­tők. A Hangya központ jelentős segítséget ad a szakágaknak. Az új rendeletekről in­formálják a tagságot, a központban veze­tik a tagnyilvántartást, a szakágak összejö­veteleinek helyiséget biztosítanak. A Han­gya Együttműködés nélkül a szövetkezeti összefogás elképzelhetetlen lenne, hiszen a Hangya valamennyi szövetkezet érde­kérvényesítő szervezete. A jelenlegi takarmányárak mellett a sertésárak még mindig alacsonyak. Az el­nök szerint a mostani 310 - 320 forintos ár helyett 350 forintra volna szükség ahhoz, hogy megfelelő nyereség is képződjön a gazdáknál. A takarmányárak oly mérték­ben égbe szöktek, hogy az már elvisz min­den eddigi hasznot. A támogatási rend­szerből a minőségi támogatás érinti a gaz­dákat. Ennek keretében volt olyan idő­szak, amikor indokolatlan támogatásokat fizettek ki, aztán csak a legmagasabb mi­nőségi kategóriát támogatták. S az inter­venciós támogatás differenciálásával a fe­kete vágóhidak is kiszűrhetők lennének, amennyiben a vágóhidak igényelnék a tá­mogatást, s nem a termelők. H. Gy. ÚJABB CÉGEK A PICK CÉLKERESZTJÉBEN • Átrendeződések várhatók A Magyar Távirati Iroda egy január közepi híre nyomán a húspiac szereplői hivatalos megerősítésben értesülhettek arról, hogy Magyarország legnagyobb húsipari vállalkozása, a Pick Szeged Rt. a Gyulai Húskombinát Rt. és a Délhús Rt. megvásárlását tűzte ki célul. Ezt az információt - a szokásos formula szerint - sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánta lapunknak Lajkó József, a szegedi cég titkárságának vezetője. De jelezte: elsőként részvényeseiket szeretnék tájékoztatni a formálódó stratégiájukról. Lajkó a belföldi mellett külföldi felvásárlások lehetőségét sem vetette el. Zám András, a Gyulai Húskombinát Rt. vezérigazgatója a hírrel kapcsolatban megjegyezte: a cég többségi tulajdonosa, a nádudvari HAGE Rt. nem kívánja értékesíteni Békés megye legnagyobb húsfeldolgozó üzemét. A Pick Szeged Rt. január derekán alaptőke-emelést hajtott végre, ami a jö­vőben a vállalati terjeszkedés forrása le­het. A dél-alföldi cég vezérigazgatóságá­nak titkárságvezetője, Lajkó József egy kérdésre válaszolva nem cáfolta, hogy tervbe vették az eladósorba került Dél­hús Rt.-t és a Gyulai Húskombinát Rt. megvásárlását is. Ehhez érdeklődésünk­re hozzátette: nemcsak bel-, hanem kül­földi vásárlások is szóba jöhetnek ter­jeszkedési stratégiájuk elemeként. A kül­földi vétel irányát firtató kérdésünkre a közép-európai térséget jelölte meg Lajkó József, ám konkrétan csak egy országról, Romániáról szólt. — Csak a lapok híradása nyomán, ja­nuárban értesültem arról, hogy a szegedi Picknek milyen terjeszkedési elképzelé­sei vannak a magyar piacon, s hogy en­nek mi esetleg lehetséges elemei vol­nánk - reagált Zám András, a gyulai nagyüzem első embere. Ugyanakkor megjegyezte: cégük többségi tulajdono­sának, a Hajdúsági Agráripari Egyesülés Rt.-nek (HAGE) nincs eladási szándéka. A Gyulai Húskombinát Rt. igen hosszú privatizációs vesszőfutás után a kilencvenes évek közepén került a ná­dudvari székhelyű HAGE Rt. többségi tulajdonába, amely részvényeinek csak­nem 80 százalékát birtokolja. A kisebb­ségi, megközelítően 20 százalékos rész­vénycsomag a Magyar-Amerikai Vállal­kozásfejlesztési Alap (MAVA) tulajdona. A gyulai húsipari cég utóbbi esztendők­ben elért teljesítménye sikertörténetnek nevezhető. Éves árbevétele ostromolja a 15 milliárd forintot, miközben az ered­mény - jobb üzleti év után - sem sokkal marad alatta az egymilliárdos lélektani határnak. Közben bővült termékskálája, ennek nyomán piacai és több mint ezer­kétszáz alkalmazottjával Békés megye legnagyobb iparvállalata. A Gyulai Húskombinát Rt. a honi hús­piacon óriási versenyben van vetélytár­­saival. Az ágazatban a legnagyobb szele­tet vita nélkül a győri Ringát és a buda­pesti Herzet is magába foglaló Pick Sze­ged Rt. mondhatja a magáénak, amely­nek éves forgalma meghaladja a 60 mil­liárd forintot. A Gyulai Húskombinát az eladósorba került Délhús Rt. mögött, holtversenyben Pápával és a Zalahússal harmadik-ötödik legnagyobb szereplője a piacnak, megközelítően 8 százalékos részesedéssel. A néhány általunk megkérdezett, de neve melletét kérő szakember szinte kész tényként emlegeti, hogy a Délhús Rt. a Pick-csoporthoz kerül. Értesülése­ink szerint nem zárható ki, hogy a szege­diek a Gyulai Húskombinát Rt. kisebbsé­gi - MAVA tulajdonában lévő - rész­vénycsomagjának megszerzését akarják rövidtávon elérni. Ennek némiképp el­lentmondani látszik, emlékeztettek szak­emberek, hogy ekkora tulajdonrészt nem érdemes megvenni a gyulai cégben. Míg mások arra hívták fel a figyelmet, hogy 20 százaléknyi részesedéssel valóban nem lehet érdemi befolyást gyakorolni egy cég gazdálkodására és stratégiájára, de arra éppen elegendő, hogy belelássa­nak a lapjaiba. A Pick Szeged Rt. jövőbeni elképzelé­seiről szólva Lajkó József titkárságveze­tő elmondta: bár a Dél-Alföld fővárosá­nak cége a legnagyobb feldolgozó a honi sertés- és marhahús-ágazatban, de min­dez az EU-csatlakozás küszöbén kevés. Különösen annak fényében, hogy a nyu­gat-európai meghatározó cégek nagyság­rendjét figyelembe véve a szegediek je­lenleg a középkategória alsó harmadá­nak felelnek meg, ezért mindenképpen nőniük kell. Ennek gyakorlatilag egyet­len útja a kül- és a belföldi felvásárlás. Erre minden jel szerint a Pick Szeged Rt.-ben komoly tulajdonrésszel rendel­kező Arago Befektetési Holdingnak Rt.­­nek van pénze. A társaság alapító vezér­­igazgatója, Leisztinger Tamás nemrégi­ben nyilatkozott a lapokban, amelyből kiderült, hogy az Arago kifejezetten rö­vid idő alatt 15 milliárd forintot fektetett a magyar húsiparba. (Az említett cége­ken kívül Gyöngyösön, Cegléden és Szekszárdon is vannak érdekeltségei, eszközei.) Nem lehet tudni, mit hoz a jövő. Nem lehet tudni, hogy egy év múlva ki irányít­ja a most eladás előtt álló Délhúst. Ponto­san a gyulai következményeket sem lehet felmérni, mint hogy kétséges, mit szól majd az esetleges fúziókhoz a Gazdasági Versenyhivatal, amely eddig minden esetben rábólintott a Pick Szeged Rt. nö­vekedésére. Ezzel kapcsolatban Lajkó József arra emlékezetett, hogy a verseny­­hivatal nem alapvetően egy-egy cég pia­ci részesedését, hanem a versenyfeltéte­lek érvényesülését tartja szem előtt. Húsipari szakemberek szerint az ez­redforduló utáni magyar húsipar egyik nagy kérdése, hogy idővel létrejön egy vagy több olyan nagy honi húsos cso­port, amely a nagy kereskedelmi láncok­kal szemben eredményesebb alkut tud folytatni a termékek áráról. Bod Tamás Irány Európa!

Next