Húsos, 2003 (11. évfolyam, 1-6. szám)
2003-02-01 / 1. szám
HÚSIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE Kereseti mutatók 2. old. ❖ Menetelés az Unióba 3. old. * Séta a piacon 4. old. 2003. XI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM ♦ ÉRDEKVÉDELMI LAP ♦ www.edosz.hu A csapatépítés a legfontosabb feladatom Győztes minden időben - nyilatkozta Varga Ferenc, a Gyulai Húskombinát új vezérigazgatója Nem válságkezelés, nem is vállalati konszolidáció, hanem egyértelműen a csapatépítés a feladatom, ezzel bíztak meg a tulajdonosok. Ez a stratégiai feladat nem korlátozódik a menedzsmentre, a csapatba a cég több mint ezer dolgozója egyként beletartozik - nyilatkozta a Húsosnak Varga Ferenc, a Gyulai Húskombinát tavaly szeptemberben kinevezett új vezérigazgatója, akinek megbízatása, legalábbis egyelőre, 2004. december 31-ig tart. A hatvanéves Varga kétszáz évre vezeti vissza gyulai gyökereit. Ezt azzal toldotta meg, hogy valójában ő az első gyulai születésű, aki első számú vezetője lett a húsipari cégnek. A vezérigazgató a hatékonyság, a termelékenység és a versenyképesség növelését nevezte a legfőbb célkitűzéseknek. Ugyanakkor nem hallgatta el, hogy az idén 16 milliárd forint árbevételét tervező cég hatvan embertől kényszerűen megválik, és amíg nincs nyereséges hónap, addig béremelést sem tud elképzelni Békés megye egyik legnagyobb gazdasági társaságánál. Kötött mandátum - Családfa-kutatásunk eddigi eredménye, hogy a famíliámnak több mint két évszázadra visszamenő gyökerei vannak Gyulán. Büszkeséggel tölt el, hogy köztük voltak hentesmesterek is, mint például a maga idejében méltán híres Burda Ferenc. Ez is bizonyság arra, hogy nem előzmények és gyökerek nélkül kerültem én huszonöt évvel ezelőtt a húsiparba - kezdte pályaképének megrajzolását Varga Ferenc. A cég első embere a 1970-es évek legvégén, az akkor fénykorát élő és több mint félezer embert foglalkoztató Gyulai Harisnyagyártól igazolt át a Gyulai Húskombináthoz, ahol közgazdasági főosztályvezetőként kezdte ténykedését. Kifejezte, hogy eddigi főnökeinek - Csíki Józsefnek és Zám Andrásnak - a munkássága tiszteletet parancsoló, ám nem rejtette véka alá, hogy mindenestül ő az első vezérigazgató a Gyulai Húskombinát élén, aki valóban ebben a középkori váráról méltán híres városban született. Kérdésünkre Varga Ferenc megjegyezte: vezérigazgatói feladatának egyik legfontosabb eleme a csapatépítés. Ez épp úgy jelenti a vezetés megerősítését és munkájának hatékonyabbá tételét, egyben a menedzsment fiatalítását, mint a teljes munkatársi gárda termelékenységének fokozását. A most hatvanéves vezérigazgató elismerte, nem ő a jövő embere a részvénytársaság élén, s mint emlékeztetett is, - Ha most jönne két sikeres év, akkor elképzelhetetlen, hogy folytatná? - kérdeztük Varga Ferencet. A vezérigazgató elmondta: megbízatását mindenképpen szeretné kitölteni, ezt követően pedig nagyon sok dolog függvénye, hogy folytatná vagy sem. - Ha az eredmények igazolnak, emellett látom a tulajdonosok és a kollektíva bizalmát, akkor feltehetően nem volnék a folytatás ellen - villantotta fel a jövő egyik lehetséges forgatókönyvét a Gyulai Húskombinát Rt. vezérigazgatója. Mandátuma a jövő év végéig tart. Külföldön olcsóbbak Az ágazat helyzetét értékelve Varga kifejtette, hogy az elmúlt évek igazolják: a húsipar nincs könnyű helyzetben. Ehhez hozzátette: mindennek szerteágazó okai vannak. Ezek között szerepel, hogy technológiai, higéniai, hatékonysági és termelékenységi szempontból egyaránt fel kell készülni az EU-csatlakozás kihívásaira, amelynek időpontja nagyon közel van. A Gyulai Húskombinát első számú vezetője elmondta azt is, hogy a jelenlegi szerény sertésfelvásárlási ár ellenére is igaz, hogy Hollandiában és Dániában kilónként 50-70 forinttal olcsóbban termelnek a sertéshizlalók, ami a támogatás mértékén felül azt is mutatja, hogy a hatékonyságban van még mit fejlődni. A gyulaiak célkitűzése, hogy a hazai és a hagyományos nyugat-európai piacok mellett visszaszerezzék a keleti és a közép-európai pozícióikat. Nem könnyíti meg feladatukat, hogy a hazai piac felvevőképessége korlátozott, miközben a feleslegeit a legtöbb honi feldolgozó itt akarja elhelyezni. Tény az is, hogy a hazai fizetőképes kereslet növekedése nem elsőrendűen a húskészítmények terén érhető tetten. Emellett nagyon erős a multinacionális kereskedelmi láncok érdekérvényesítő-képessége. A túlélők között Nemrégiben néztem át az elmúlt időszak statisztikáit, és ebből kiderült, hogy áraink a multiknál minden évben 3 százalékkal csökkentek. Ez több százmillió forintot jelent az ágazat minden nagyobb szereplőjének évente - hangsúlyozta Varga Ferenc. Emellett az új tendenciákra is felhívta a figyelmet. Ezek közül figyelemre méltó, hogy az Egyesült Államok, Kanada, Brazília és Kína extenzív sertéstermelésbe kezdett, és a tengeren túlról speciális hűtőhajókkal - lefaragva a szállítási költségeket - több tízezer tonnás szállítmányokkal árasztják el az öreg kontinenst. Ennek egyik következménye, hogy a brazil disznó kilója száz-százötven forinttal olcsóbb Szentpéterváron, mint az odaszállított magyaré. Varga Ferenc szerint, mivel Magyarország a kukoricaövezetben fekszik, ezért állnia kell a versenyt. A Gyulai Húskombinát vezérigazgatója érdeklődésünkre elmondta: a fejlett világ húsipara ott tart, hogy nálunk is egy-két éven belül csak az maradhat talpon, aki képes lesz arra, hogy üzemét csak csomagolt termék hagyja el. Ezt azok a versenytársak, akik Magyarország EU-csatlakozása után megjelennek hazánkban, már régen tudják. Varga Ferenc jóslata szerint az erős verseny és a kemény feltételek néhány éven belül megrostálják a honi húsipari szakmát, és ezt csak négy-öt honi nagyvállalat éli túl. Éppen ezért tartja kedvezőnek a gyulai vezető, hogy a cég a HAGE Rt. tulajdonában van. Egyrészt, mert az elmúlt években három milliárd forintot ruházott be a cégbe, és az idén is 500 milliós fejlesztést hajtanak végre. Másrészt komplex agrárcégként teljes vertikumban tud gondolkodni és dolgozni, ami a cég és benne a zászlóshajónak tekintett Gyulai Húskombinát biztonságát is szolgálja. - A tavalyi nehéz év volt, üzemi szinten szerény eredményt értünk el, ám adózás után átcsúsztunk egy kis veszteségbe. Az idei üzleti terv 16 milliárd forintos árbevétellel és 3-400 millió forintos nyereséggel számol. A tavalyi 200 ezer sertéssel szemben 220 ezret szeretnénk levágni, aminek felét a HAGE Rt. telepei biztosítják. Az eredményhez a már hangoztatott hatékonyságjavulás és a versenyképesség erősítése mellet sajnos arra is szükség van, hogy hatvan munkatársunktól megváljunk. Mindez fájdalmas, de nincs más lehetőség - beszélt a közelmúltról és az idei kilátásokról a vezérigazgató. Ehhez hozzátette, megkapták a Húsipari Dolgozók Szakszervezete helyi alapszervezetének bérkövetelését, ami nyolc százalékos emelést lát szükségesnek 2003- ban. Varga Ferenc ezzel kapcsolatban kifejtette: addig nem lehet szó béremelésről, amíg veszteségesek a hónapok, így ebben a pillanatban az év közepéig a menedzsment nem lát lehetőséget béremelésre a cégnél. Az első számú vezető meglátása szerint az esetleges bérfeszültséget enyhítheti, hogy az elmúlt években jelentős mértékű volt a dolgozók fizetésemelése, így az átlagos bruttó bér ma 100 ezer forint fölött van, amivel holtversenyben dobogósok a honi húsos cégek között. Úgy véli, nem lebecsülendő az idei évre tervezett 15-20 millió forintos jóléti keret sem. Varga Ferenc hosszú évek óta a vezetés tagja a gyulai cégnél, és ebből következően jól ismeri az érdekvédelem és a menedzsment között kialakult kapcsolatot. Az alapvetően korrekt és kiegyensúlyozott viszonyokon nem akar változtatni. Mint hangoztatta, a viták az érdekkülönbözőségek megléte miatt természetesnek tekinthetők. Bod Tamás Varga Ferenc vezérigazgató A székesfőváros egykori büszkesége, a pesti marhavágóhíd 1872-ben nyitotta meg kapuit, dacára a sok vitának, a mesterek ellenkezését legyőzte a közegészségügyi érdek. Kellett a hús az egyesülés után gyorsan fejlődő városnak, a céhrendszer nem bírt már lépést tartani a kapitalista fejlődés tempójával. Néhány évtized alatt nagy teret nyert a húsipar, 1873 és 1903 között megduplázódott a főváros élőállat igénye. Éppen száz évvel ezelőtti statisztikán szerint Budapesten levágtak több mint százezer szarvasmarhát, ugyanannyi borjút és közel ötvenezer juhot. Csontos hússúlyban számolva akkoriban 41 kg/fő volt a dunai metropolisban az évi átlagos húsfogyasztás: 19 kg marhahúst, 7 kg borjúhúst, 11 kg sertéshúst, 3 kg lóhúst és 1 kg juh- és bárányhúst fogyasztott el a békebeli idők polgára. Ugyanabból az időből az is olvasható a krónikákban, hogy nehéz a helyzetük a mészárosoknak és henteseknek, a csemege üzletek telve vannak idegen áruval, osztrák húsokkal, prágai sonkával. Volt baj akkor is elég. Szigorú rendeletek szabtak irányt már a millenium idején a húsvágásnak: szarvasmarhát, juhot, kecskét csak közvágóhídon lehetett vágni, állatorvosi vizsgálat és ellenőrzés mellett. Vágási biztosok ügyeltek arra, hogy a mészárosok és hentesek az állatokkal durván ne bánjanak. Az állatok védelme és tisztelete mély hagyománya a szakmának. Erről árulkodik a közvágóhíd kapuoszlopain álló két szobor. A jobboldali különösen híres lett, a bikával viaskodó vágólegényt a HDSZ is címerébe foglalta. Sajnos ezt a szobrot az elárvult, raktárnak használt egykori közvágóhíd bejáratánál manapság nem sokan keresik fel. Ha forgalmasabb helyen állna, szoborpárjával a város egyik látványossága lehetne. Talán az új Nemzeti Színház környékének kiépülése után, ha megpezsdül az élet a Soroksári út mentén, majd többen útjukba ejtik. Addig is marad a remény: a közvágóhíd szoboralakja a XXI. században is élteti a győzelem reményét a húsosokban. (Kép és szöveg: Horváth László) r Élénk eszmecserét eredményezett és a legkézzelfoghatóbb gondok, tennivalók megtárgyalására nyújtott lehetőséget az a fórum és konzultáció, amely a győri Szakszervezetek Házában az ÉDOSZ megyei szövetsége rendezésében zajlott le az EU-csatlakozás témakörében. Túri József megyei titkár, házigazdái minőségében olyan témákat vetett fel ezen a rendezvényen, mint az élelmiszeripart érintő várható hatások, a szakszervezeti magatartás alakítása, a bérfelzárkóztatás esélyei, az érdekvédelem erősítésének lehetőségei. Márpedig ezek a kérdések a résztvevők mindegyikét közvetlenül érdekelte. A húsos szakma győri és kapuvári egységeinek képviselőit, a soproni sörgyáriakat, a petőházi cukorgyáriakat, a gabona- és sütőipariakat, s a többieket is naponta foglalkoztatják ezek a kérdések, s ezt a megbeszélésen feltett kérdéseik, konkrét felvetéseik is bizonyították. Kapuvári József, valamint Steer Lajosné, az ÉDOSZ elnöke és alalnöke konkrét adatok alapján beszélt arról is, hogy nem vitás: minden józanul gondolkodó magyar ember, az élelmiszer-ipari és más szakmáknak a képviselői egyaránt a belépést választják, de a belépéshez kapcsolódó gondokról ugyancsak őszintén kell szólni. Az a tény, hogy az élelmiszeripar egyes ágazatait, ahol a külföldi tulajdon szinte a kétharmados részarányt is elérte, az EU-csatlakozás várhatóan nem érinti nagy mértékben. A húsiparban dolgozókra ez nem érvényes ilyen mértékben, ezért náluk nagyobb változásokra lehet számítani. Amint a Kapuvárról érkezett Pászli Tibor, a Ringa szakszervezeti elnöke megfogalmazta, a nyugtalanító számukra főleg az, hogy úgy tűnik, a nagytőke nem igazán munkaerőt, sokkal inkább piacot keres az Európai Unióban is. Ez pedig nyilvánvalóan azt jelenti, hogy elkerülhetetlenül megnövekszik azoknak a száma, akik munkanélkülivé válnak ebben az ágazatban. Nem marad más hátra, mint a váltás, az átképzés. Vannak, akik ennek az ódiumát is szívesen vállalnák, de azok, akik közülük az 50 év körüli korhatárt elérték, sajnos nem számíthatnak arra, hogy kapkodnának majd utánuk. Aggasztó, hogy azok, akik jobbára számíthatnak a kívül kerülésre, nem látnak olyan átfogó átképzési programot, amely bizton segíthetne helyzetükön, mert sajnos ilyen átfogó program még nem ismert. Ezzel együtt, amint Pászli Tibor is megfogalmazta, magától értetődő, hogy mindannyian a csatlakozást választjuk, hiszen magunk ellen cselekednénk, ha másként döntenénk. I.F. J