Húsos, 2005 (13. évfolyam, 1-6. szám)
2005-02-01 / 1. szám
2. oldal HÚSOS 2005. február A pécsi Möbiusz és a bajai Bácshús Rt. 1995-ben történt összeolvadását követően jött létre a Délhús Rt., amely 2005. márciusában ünnepli alapításának 10. évfordulóját. A cég három termelési központtal - Pécs, Alsómocsolád, Baja -, valamint egy budapesti kereskedelmi kirendeltséggel rendelkezik. A hazai húspiacon 14 százalékos részesedéssel rendelkező Délhús Rt. nettó árbevétele 2002-ben 20 milliárd volt, 2003-ban már 25 milliárdra emelkedett, az elmúlt évben 28,5 milliárdos árbevételt ért el a cég, ebből az export 6 milliárdot tett ki. Ebben az esztendőben az exportot 140- 150 százalékkal - 9,5-10 milliárdra -, a belföldi piacon való részesedésüket pedig 15-18 százalékra kívánják növelni, ezekre alapozva 35 milliárdos árbevétellel számolnak. Továbbra is a legfontosabbnak a belföldi piacot tekintik, számolva azzal a ténnyel is, hogy a sertés és más húskészítmények piacán csökkenés tapasztalható. - Az export növelése érdekében intenzív piackeresésbe fogunk, elsősorban az uniós és a most csatlakozott országokban - kezdte beszélgetésünket Kovács László. - Jelenleg is jelentős a kivitelünk Ausztriába, Németországba és Olaszországba, emellett tovább szeretnénk erősíteni és bővíteni a szomszédos országokba - Horvátország, Szlovénia, Szerbia - menő, valamint a keleti és távol-keleti exportunkat, a múlt év végén elkezdtünk szállítani az orosz piacra is. Az uniós csatlakozást követően a magyar húsipari cégeknek nyújtott támogatások megszűntek, az energia- és a felvásárlási árak emelkedtek, ami jelentős költségnövekedést okozott. Emellett gondot jelentett az is, hogy nem volt elegendő alapanyag, ennek hatására az élősertés felvásárlási ára átlagosan 13- 14 százalékkal nőtt 2003-hoz képest. Míg 2004. januárjában az „E” minőségű sertésért 220-230 forintot fizettek kilogrammonként, addig ez a második félév közepére már elérte a 300 forintot. Jelenleg a legmagasabb minőségű élősertés átvételi ára 285 forint. Tulajdonosváltás után A húsipar piacvezető cége a Délhús Rt. is Megtörtént a Délhús Rt. és a többségi tulajdonos Meat Invest Kft. összevonása, társaság stabilab mára alá tette. tipjlődő tulajdonosváltás pedig még Elmaradt támogatás Az alapanyag árának növekedését nem lehetett a kereskedelem felé érvényesíteni, ennek hatására jelentős veszteség érte a feldolgozókat, közöttük a Délhúst is - folytatta az elnök-vezérigazgató. - Ezt a veszteséget megpróbáltuk kompenzálni. A helyzetünket nehezítette az is, hogy a szaktárca nem élt az unió által nyújtott közvetett - állategészségügyi, melléktermék-megsemmisítési, állatjóléti - támogatás lehetőségével. Az ágazat legjobb esetben is „0” szaldóval zárja az elmúlt évet. Az érdekképviseletekkel összefogva mindent elkövettünk, hogy változtassunk ezen a helyzeten, de az erkölcsi sikereken túl kézzel fogható eredményt nem sikerült elérnünk ezeken a tárgyalásokon. Problémát jelent emellett az is, hogy a feldolgozóiparra jellemző túltermelés mellett, a kereskedelemben is túlkínálat van. A belső piacon folyó harc visszahat a termelésre, ami nagymértékben csökkenti a feldolgozók eredményeit. A Délhús Rt. 2003-ban stratégiai növekedési pályára lépett, a meglévő kapacitások maximális kihasználását, európai mércével is dinamikus fejlesztését tűzték ki célul, valamint a gazdaságos, költséghatékony termelés során előállított kiváló minőségű áru, lehető legmagasabb áron történő értékesítését. - Egyet tudomásul kell venni: az elkövetkező években, az uniós csatlakozás hatására minden eddigit felülmúló verseny lesz a piacon - állítja Kovács László. - Elsősorban a nagyon olcsó és nagyon drága külföldi termékek lesznek a hazai húsipari cégek versenytársai. A kiélezett versenyhelyzet hatására várhatóan több közülük csődbe is mehet. A Délhús Rt. éppen ezért a jövőben a magasabb minőségű termékek gyártására, kifejlesztésére helyezi a hangsúlyt. Itt is jelentős piaci harcra kell számítani, el sősorban a minőség és az ár összhangjának megteremtésében. E mellett az unióban egyre jobban előtérbe kerül a minőségbiztosítási rendszer, a HACCP, mind több helyen követelik meg, hogy a termék eredete visszavezethető legyen. Korszerű technológiával A magas minőség előállításának alapjait a műszaki feltételek javításával, korszerű technológiák bevezetésével teremtette meg a pécsi székhelyű húsipari cég. Egyebek mellett friss húscentrumot alakított ki a baranyai megyeszékhelyen, Alsómocsoládon pedig a szárazáru üzem kapacitását növelte. Ez utóbbi fejlesztését a cég forgalmának dinamikus növekedése tette szükségessé. Az üzem bővítése 2004. júliusában kezdődött, a próbagyártás tavaly októberben indult, ma már teljes kapacitással folyik itt a termelés. A meglévő gyár melletti 5000 négyzetméteres területen épült fel három és fél hónap alatt a három szintes, 3300 négyzetméter alapterületű csomagoló és utóérlelő. A földszinten kapott helyet a készáru raktár, a szeletelő-csomagoló vonal, itt történik a címkézés és a vákuumcsomagolás. Az első és második szinten nyolc érlelő kamrát alakítottak ki. Az új épület összekötő folyosóval kapcsolódik a régi üzemhez. Az egy milliárdos beruházásnak köszönhetően újabb munkahelyek jöttek létre, több mint húsz embert vettek fel. Az elmúlt másfél évben összesen három milliárd forint értékben hajtott végre fejlesztéseket a cég, az 1990-es évek végétől - ezzel együtt - 9 milliárdot fordított ilyen célokra - emeli ki az elnök-vezérigazgató. Jelenleg Baján 35 000 tonna késztermék előállítására van lehetőség, Alsómocsoládon az új üzemrész elkészültével megduplázódott a termelés, jelenleg itt 8-9000 tonna szárazáru előállítására van mód, ezzel jóval átléptük a 40 000 tonnás határt. A cég tovább folytatja a már megkezdett fejlesztéseket. Ebben az esztendőben Pécsett tovább növelik a csomagolt húsok előállításához a csontozási kapacitást, valamint 2000 tonnás hűtőház építését tervezik, amellyel megszűnhet a bértároltatás, s jelentős költségmegtakarítást érhető el. Baján elsősorban modern technológiák üzembeállítását és az energiakapacitás bővítését tűzték ki célul. Több munkahely - Az elmúlt évben 2003-hoz képest 10 százalékkal több, 372 000 sertést vágtunk - mondja Kovács László. - Idén tovább szeretnénk növelni ezt, több mint 400 000 sertés vágását tervezzük, a termelőkkel megkötött szerződések alapján. Hetente 8000 sertést vágunk le, ez annak is köszönhető, hogy stabil termelői és szállítói háttérrel rendelkezünk. A nagy súlyú sertések felvásárlásának és vágásának feltételeit is megteremtettük, a szárazáru üzem minőségjavító alapanyag ellátása oldódott meg ezzel. Az elmúlt másfél évben a vállalat dolgozóinak száma 950-ről 1380-ra emelkedett. A harminc százalékos növekedés részeként a gyáron belül a munkaügyi központtal közösen folyamatosan szerveznek átképző és képző tanfolyamokat. Az elmúlt esztendőben csaknem hatvan munkanélküli szerzett ennek keretében szakképesítést és ebben az évben is indult már egy csoport. - Alapvető szándéka a cég vezetésének, hogy a hangsúlyt a minőségi, magasan képzett szakmunkások alkalmazására helyezze, s a béreket is ehhez igazítsa - fejezi be beszélgetésünket Kovács László. - Azonban a versenyképesség érdekében a költségekre nagyon oda kell figyelni. A Délhús elmúlt évi eredményének egyik záloga a költségek ésszerűsítése, radikális csökkentése volt. A dolgozók stabil folyamatos foglalkoztatása csak akkor lesz hosszú távon biztosítható, ha jól gazdálkodunk a bérköltségekkel, ezek szabadon engedése, átlagosnál nagyobb mértékű növelése a cég versenyképességét veszélyeztetheti az amúgy is kiélezett piacon. A vállalat vezetése és menedzsmentje éppen ezért, olyan szintű béremelést tart elfogadhatónak, amelyik nem veszélyezteti a piacon maradás biztonságát. Várhatóan átlag feletti bérfejlesztésre ebben az esztendőben nem kerülhet sor, de a már meglévő kedvezmények továbbra is megmaradhatnak, a bérek értékállósága mellett. Sz. K. ► IFolytatás az 1. oldalról.1 szempontból Európába való visszatérésként értelmezték. Visszatérés a jogállamhoz és a pluralista demokráciához, felszabadulás Moszkva befolyása alól. Ebben a fényben kell látni az EU-szavazásokon tapasztalt egyértelmű többséget. Ezek a szavazatok mindenütt egyben a NATO-tagsághoz is kapcsolódtak, és az emberek egyértelműen a béke és a jómód Európájára mondtak igent. A 2004. május 1-i csatlakozás ebben az értelemben egy fejlődési szakasz zárókövét jelentette. A kritikusok ezzel szemben rámutatnak, hogy ez a belépés még nem teljes, és súlyos szociális adósság terheli. Szerintük a közép-európai bővítés egyetlen közös vonása a szociális törekvésekkel az esemény dátuma, tudniillik május 1. a munka ünnepe. A szóban forgó nyolc új tagállamnak mind a belépését, mind a tagságát ellentétes érdekek és ellentmondások jellemzik. Mértékét és sebességét a feltűnően gyors és átfogó privatizáció, illetve dereguláció szabta meg. A társadalmi szervezet formáinak és struktúráinak, a szociális ellátásnak és biztonságnak, valamint a munkaviszonyoknak a felépítése messze lemaradt a mindent eluraló turbókapitalizmus és a külföldi beruházók mindenek felett álló tőkefelhalmozási törekvése mögött. Találóan állapította meg egy magyar politológus: „Az átalakulás folyamata végső soron a szegények türelmén alapult”. Közép-Európa polgárai számára igazán nem újdonság, hogy a jóléthez vezető útjuk még igen hosszú lesz. Hiszen országaiknak az EU-átlag fölötti 2 százalékos büszke növekedésével is 20 vagy 30 évig fog tartani - a lemaradást alapul véve - amíg éppen csak hogy elérik majd a régi EU átlagos vásárlóerejét. Megjegyzendő, hogy ez a növekedés nemcsak a lemaradás behozása érdekében szükséges, hanem létfontosságú már csak azért is, mert a munkanélküliségi arányszám magas, a foglalkoztatási szint alacsony. Terepgyakorlat Miközben lélegzetálló iramban éppen lezárult egy élő alanyon végzett nagyara Az európai szociális modell jövője Józan köszöntés A szociális állam összeomlása mellett a nyugat-európai társadalmak megpróbálnak védekezni az egyszerre több oldalról érkező fenyegetésekkel szemben. Itt van először is a globális kihívás, amely feltartóztathatatlanul erősödik, és minden államot, a világ minden részét a piaci versenynek rendeli alá, a szociális standardokat egyszerű költséghellyé, versenytényezővé degradálja. Mindezt annak ellenére, hogy maga a WTO is világosan megfogalmazta: „az a politika, amelyet a kormányok a nemzetköz arányú - és történelmileg egyedülálló - terepgyakorlat, a tervgazdaságról a piacgazdaságra való áttérés, a belépő országok ezzel egyidejűleg kénytelenek önként lemondani az éppen csak visszaszerzett szuverenitásukról. S miközben Közép-Európa országai a politikai és szociális önszerveződésért küzdenek, csodálkozva figyelik a nyugat-európai társadalmat, amely éppen jókora visszaesésen megy át az individualizmus, a poszt-materializmus és a szociális vívmányok terén. Ott, ahol az ember egykor a szociális demokráciát és jólétet megtalálta, most éppen a szociális biztonság rendszerének és vívmányainak leépítése folyik, még ha egy lényegesen magasabb szinten is. A „visszatérőket” sokkolhatják a tények, hogy a veszendőben lévő „szociális vívmányok” láttán az öreg Európa még mindig gazdag országaiban nem kerül sor átfogó társadalmi vitákra a közös stratégiáról és egy emberhez méltó, biztos jövő értékeiről. Mindössze a tulajdonviszonyokat és az egyes státuszokat védelmezik foggalkörömmel. Az EU 75 millió új polgára éppen megszabadult a reális szocializmustól, elkezdtek közeledni a sikeres és ígéretes ellenmodellhez, a szociális piacgazdasághoz, és erre a jóléti állam már megint megszökik előlük. Sem Keleten, sem Nyugaton nem így képzelték a dolgot. Az Európába megérkezetteknek feltehetően az a benyomásuk, hogy a hidegháború lezárása után az európai szociális állam annak bizonyul, ami alapjában véve mindig is volt: hadüzenet és alternatíva a kommunizmussal szemben, lompolitikaiig követni, hogy az európai modellt a geopolitikai elosztási harc pozitív példájává tegye. Az európai elosztási rendszer társadalmi és foglalkoztatáspolitikai krízisben van. Az ígéret európai földje egyértelműen az USA után és olyan államok mögött kullog, amelyek nem tagjai az euro-zónának. A munkanélküliség magas szinten stagnál, és a 25 tagú EU-ban még kétségtelenül növekedni is fog. A „lisszaboni stratégia”, vagyis a hivatalos cél, miszerint „az EU-nak a világ legdinamikusabb és legversenyképesebb tudáson alapuló gazdasági területévé kell válnia” és 2010-ig teljes foglalkoztatottságot kell elérni, nem is lehet sikeres. Kudarcra ítélt, minthogy mindennemű foglalkoztatáspolitikát azonnal megfojt a stabilitási és növekedési egyezmény, amely fixálva van az árak stabilitására és a restriktív pénzügyi politikára. Ez nem hagy helyet egy olyan európai gazdaságpolitika számára, amely rugalmasan és aktívan tudna hatást gyakorolni a konjunkturális fejlődésre. Mintha ez nem volna elég, a kelet felé történő bővítés ráadásul még belső, népszerű és szenzációhajhász (azaz hatásos és széles körben kihasznált) félelmeket és veszélyeztetettségi potenciált is teremtett. Migrációs veszély az egyik oldalon, „brain and care drain”-jelenetek a másik oldalon. Mindez már az új tagok megérkezése előtt meglehetősen dicstelen eseménnyé tette a belépést, és tőkeáramlásra vonatkozóan folytatnak, meggyorsíthatja vagy lelassíthatja a globális integrációt - vagy akár vissza is fordíthatja azt.” Példa erre az Európai Unió, amelynek keményen meg kell küzdeni a maga pozíciójáért az USA és Kelet-Ázsia kettős szorításában: az ipari érdekektől hajtva először a világ legnagyobb belső piacát szülte meg, azután pedig az egységes európai valutát. Mindkettő a visszavonhatatlan gazdasági integrációnak és a hatékonyság növelésének hatalmas reformprojektje. Ami ennek áldozatául esik, az a sokszor idézett szociális dimenzió, amelynek pedig a gazdasági folyamatokat kellett volna társadó Félelem, pánik Tekintettel arra, hogy Kelet-Európában a munkabérek és a munkával kapcsolatos költségek csaknem kétharmaddal alacsonyabbak, a régi tagállamokban értelemszerűen növekszik a félelem, hogy itt is megnyirbálják a szociális juttatásokat, a termelést áthelyezik azokba az országokba, ahol alacsonyabbak az adó- és bérköltségek. Ez a félelem a belépés előtti utolsó pillanatokban a tehetetlen lokálpatriotizmus segélykiáltásaihoz vezetett, és olyan irreális követelésekhez, hogy valósítsák meg az európai adóharmonizációt, teremtsenek „tisztességesebb minimáladót”. Mindez túl későn jött, túlságosan kiforratlan, és semmi köze az új EU-hoz, mondhatnánk: a vita kimerül a nemzeti érdekek védelmében, ahelyett, hogy európai szintű megoldásokat keresnének a felek. Krízispánik, alkalmatlan intézkedések, mint például a munkavállalói szabadság korlátozása, kevés konstruktív és még kevesebb jövőre irányuló javaslat - így startolt az új, 25 tagú EU, az európai megosztottság valóban történelmi jelentőségű lezárulása után. Még a legegyszerűbb gazdasági tényezők se találnak meghallgatásra az európai szociális darwinizmus e kollektív rohamával szemben. A belépő országok termelési szintje (14,50 US dollár óránként) még mindig messze a 15 tagú régi EU átlaga alatt van (36,20 US dollár óránként). Az a tény is kevés figyelmet kap, hogy éppen a belépő országokkal való mérhetetlen kereskedelmi exportnyereség új munkahelyeket eredményezett Nyugaton. Félelem és süketség mindenütt. A szociális aspektus túl későn merül fel, és éppen emiatt elsietve, orientáció és koncepció nélkül. A fal leomlása után a nyugat-európaiak a szociális hanyatlás fokozódó dinamikájával szembesülnek, veszélyeztetve a helyi érdekeket és a szociális államot általában, míg a másik, a közép-európai oldalon hiányosak a szociálpolitikai és szakszervezeti munka eszközei és struktúrái, amelyek pedig szükségesek volnának az önvédelmi harchoz vagy akár egy pán-európai ellenoffenzívához. Dr. Wolfgang Weinz (Genf) Az fii-időszámítás kezdete: 2004. május 1. 0.00 Csak a dátum jelzett szociális törekvéseket