Húsos, 2005 (13. évfolyam, 1-6. szám)

2005-02-01 / 1. szám

2. oldal HÚSOS 2005. február A pécsi Möbiusz és a bajai Bácshús Rt. 1995-ben történt összeolvadását kö­vetően jött létre a Délhús Rt., amely 2005. márciusában ünnepli alapításának 10. évfordulóját. A cég három termelési központtal - Pécs, Alsómocsolád, Baja -, valamint egy budapesti kereskedelmi kirendeltséggel rendelkezik. A hazai húspiacon 14 százalékos részesedéssel rendelkező Délhús Rt. nettó árbevétele 2002-ben 20 milliárd volt, 2003-ban már 25 milliárdra emelkedett, az elmúlt évben 28,5 milliárdos árbevételt ért el a cég, ebből az export 6 milliárdot tett ki. Ebben az esztendőben az exportot 140- 150 százalékkal - 9,5-10 milliárdra -, a belföldi piacon való részesedésüket pe­dig 15-18 százalékra kívánják növelni, ezekre alapozva 35 milliárdos árbevé­tellel számolnak. Továbbra is a legfon­tosabbnak a belföldi piacot tekintik, számolva azzal a ténnyel is, hogy a ser­tés és más húskészítmények piacán csökkenés tapasztalható. - Az export növelése érdekében in­tenzív piackeresésbe fogunk, elsősor­ban az uniós és a most csatlakozott or­szágokban - kezdte beszélgetésünket Kovács László. - Jelenleg is jelentős a kivitelünk Ausztriába, Németországba és Olaszországba, emellett tovább sze­retnénk erősíteni és bővíteni a szomszé­dos országokba - Horvátország, Szlo­vénia, Szerbia - menő, valamint a kele­ti és távol-keleti exportunkat, a múlt év végén elkezdtünk szállítani az orosz pi­acra is. Az uniós csatlakozást követően a magyar húsipari cégeknek nyújtott tá­mogatások megszűntek, az energia- és a felvásárlási árak emelkedtek, ami jelen­tős költségnövekedést okozott. E­mel­lett gondot jelentett az is, hogy nem volt elegendő alapanyag, ennek hatására az élősertés felvásárlási ára átlagosan 13- 14 százalékkal nőtt 2003-hoz képest. Míg 2004. januárjában az „E” minőségű sertésért 220-230 forintot fizettek kilo­grammonként, addig ez a második félév közepére már elérte a 300 forintot. Je­lenleg a legmagasabb minőségű élőser­tés átvételi ára 285 forint. Tulajdonosváltás után A húsipar piacvezető cége a Délhús Rt. i­s Megtörtént a Délhús Rt. és a többségi tulajdonos Meat Invest Kft. összevonása, társaság stabilab mára a­lá tette. tip­­­­jlődő tulajdonosváltás pedig még Elmaradt támogatás­ ­ Az alapanyag árának növekedését nem lehetett a kereskedelem felé érvé­nyesíteni, ennek hatására jelentős vesz­teség érte a feldolgozókat, közöttük a Délhúst is - folytatta az elnök-vezér­igazgató. - Ezt a veszteséget megpró­báltuk kompenzálni. A helyzetünket ne­hezítette az is, hogy a szaktárca nem élt az unió által nyújtott közvetett - állat­egészségügyi, melléktermék-megsem­misítési, állatjóléti - támogatás lehető­ségével. Az ágazat legjobb esetben is „0” szaldóval zárja az elmúlt évet. Az érdekképviseletekkel összefogva min­dent elkövettünk, hogy változtassunk ezen a helyzeten, de az erkölcsi sikere­ken túl kézzel fogható eredményt nem sikerült elérnünk ezeken a tárgyaláso­kon. Problémát jelent e­mellett az is, hogy a feldolgozó­iparra jellemző túl­termelés mellett, a kereskedelemben is túlkínálat van. A belső piacon folyó harc visszahat a termelésre, ami nagymérték­ben csökkenti a feldolgozók eredmé­nyeit. A Délhús Rt. 2003-ban stratégiai nö­vekedési pályára lépett, a meglévő ka­pacitások maximális kihasználását, eu­rópai mércével is dinamikus fejlesztését tűzték ki célul, valamint a gazdaságos, költséghatékony termelés során előállí­tott kiváló minőségű áru, lehető legma­gasabb áron történő értékesítését. - Egyet tudomásul kell venni: az el­következő években, az uniós csatlako­zás hatására minden eddigit felülmúló verseny lesz a piacon - állítja Kovács László. - Elsősorban a nagyon olcsó és nagyon drága külföldi termékek lesznek a hazai húsipari cégek versenytársai. A kiélezett versenyhelyzet hatására várha­tóan több közülük csődbe is mehet. A Délhús Rt. éppen ezért a jövőben a ma­gasabb minőségű termékek gyártására, kifejlesztésére helyezi a hangsúlyt. Itt is jelentős piaci harcra kell számítani, el­ sősorban a minőség és az ár összhangjá­nak megteremtésében. E mellett az uni­óban egyre jobban előtérbe kerül a mi­nőségbiztosítási rendszer, a HACCP, mind több helyen követelik meg, hogy a termék eredete visszavezethető legyen. Korszerű technológiával A magas minőség előállításának alapjait a műszaki feltételek javításával, korszerű technológiák bevezetésével te­remtette meg a pécsi székhelyű húsipari cég. Egyebek mellett friss hús­centru­mot alakított ki a baranyai megyeszék­helyen, Alsómocsoládon pedig a száraz­áru üzem kapacitását növelte. Ez utóbbi fejlesztését a cég forgalmának dinami­kus növekedése tette szükségessé. Az üzem bővítése 2004. júliusában kezdő­dött, a próbagyártás tavaly októberben indult, ma már teljes kapacitással folyik itt a termelés. A meglévő gyár melletti 5000 négy­zetméteres területen épült fel három és fél hónap alatt a három szintes, 3300 négyzetméter alapterületű csomagoló és utóérlelő. A földszinten kapott helyet a készáru raktár, a szeletelő-csomagoló vonal, itt történik a címkézés és a vá­kuumcsomagolás. Az első és második szinten nyolc érlelő kamrát alakítottak ki. Az új épület összekötő folyosóval kapcsolódik a régi üzemhez. Az egy milliárdos beruházásnak köszönhetően újabb munkahelyek jöttek létre, több mint húsz embert vettek fel.­­ Az elmúlt másfél évben összesen három milliárd forint értékben hajtott végre fejlesztéseket a cég, az 1990-es évek végétől - ezzel együtt - 9 milliár­dot fordított ilyen célokra - emeli ki az elnök-vezérigazgató.­­ Jelenleg Baján 35 000 tonna késztermék előállítására van lehetőség, Alsómocsoládon az új üzemrész elkészültével megduplázódott a termelés, jelenleg itt 8-9000 tonna szárazáru előállítására van mód, ezzel jóval átléptük a 40 000 tonnás határt. A cég tovább folytatja a már megkez­dett fejlesztéseket. Ebben az esztendőben Pécsett tovább növelik a csomagolt hú­sok előállításához a csontozási kapaci­tást, valamint 2000 tonnás hűtőház építé­sét tervezik, amellyel megszűnhet a bér­­tároltatás, s jelentős költségmegtakarítást érhető el. Baján elsősorban modern tech­nológiák üzembeállítását és az energia­kapacitás bővítését tűzték ki célul. Több munkahely - Az elmúlt évben 2003-hoz képest 10 százalékkal több, 372 000 sertést vág­tunk - mondja Kovács László. - Idén to­vább szeretnénk növelni ezt, több mint 400 000 sertés vágását tervezzük, a ter­melőkkel megkötött szerződések alap­ján. Hetente 8000 sertést vágunk le, ez annak is köszönhető, hogy stabil terme­lői és szállítói háttérrel rendelkezünk. A nagy súlyú sertések felvásárlásának és vágásának feltételeit is megteremtettük, a szárazáru üzem minőségjavító alap­anyag ellátása oldódott meg ezzel. Az elmúlt másfél évben a vállalat dolgozóinak száma 950-ről 1380-ra emelkedett. A harminc százalékos növe­kedés részeként a gyáron belül a mun­kaügyi központtal közösen folyamato­san szerveznek átképző és képző tanfo­lyamokat. Az elmúlt esztendőben csak­nem hatvan munkanélküli szerzett en­nek keretében szakképesítést és ebben az évben is indult már egy csoport. - Alapvető szándéka a cég vezeté­sének, hogy a­ hangsúlyt a minőségi, magasan képzett szakmunkások alkal­mazására helyezze, s a béreket is ehhez igazítsa - fejezi be beszélgetésünket Kovács László. - Azonban a verseny­­képesség érdekében a költségekre na­gyon oda kell figyelni. A Délhús elmúlt évi eredményének egyik záloga a költ­ségek ésszerűsítése, radikális csökken­tése volt. A dolgozók stabil folyamatos foglalkoztatása csak akkor lesz hosszú távon biztosítható, ha jól gazdálkodunk a bérköltségekkel, ezek szabadon en­gedése, átlagosnál nagyobb mértékű növelése a cég versenyképességét veszélyeztetheti az amúgy is kiélezett piacon. A vállalat vezetése és menedzs­mentje éppen ezért, olyan szintű béremelést tart elfogadhatónak, ame­lyik nem veszélyezteti a piacon ma­radás biztonságát. Várhatóan átlag fel­etti bérfejlesztésre ebben az esztendő­ben nem kerülhet sor, de a már meglé­vő kedvezmények továbbra is meg­maradhatnak, a bérek értékállósága mellett. Sz. K. ► IFolytatás az 1. oldalról.1 szempontból Európába való visszatérés­ként értelmezték. Visszatérés a jogál­lamhoz és a pluralista demokráciához, felszabadulás Moszkva befolyása alól. Ebben a fényben kell látni az EU-szava­­zásokon tapasztalt egyértelmű többsé­get. Ezek a szavazatok mindenütt egy­ben a NATO-tagsághoz is kapcsolódtak, és az emberek egyértelműen a béke és a jómód Európájára mondtak igent. A 2004. május 1-i csatlakozás ebben az ér­telemben egy fejlődési szakasz zárókö­vét jelentette. A kritikusok ezzel szem­ben rámutatnak, hogy ez a belépés még nem teljes, és súlyos szociális adósság terheli. Szerintük a közép-európai bőví­tés egyetlen közös vonása a szociális tö­rekvésekkel az esemény dátuma, tudni­illik május 1. a munka ünnepe. A szóban forgó nyolc új tagállamnak mind a belépését, mind a tagságát ellen­tétes érdekek és ellentmondások jellem­zik. Mértékét és sebességét a feltűnően gyors és átfogó privatizáció, illetve de­reguláció szabta meg. A társadalmi szer­vezet formáinak és struktúráinak, a szo­ciális ellátásnak és biztonságnak, vala­mint a munkaviszonyoknak a felépítése messze lemaradt a mindent eluraló tur­bó­kapitalizmus és a külföldi beruházók mindenek felett álló tőkefelhalmozási törekvése mögött. Találóan állapította meg egy magyar politológus: „Az átala­kulás folyamata végső soron a szegé­nyek türelmén alapult”. Közép-Európa polgárai számára iga­zán nem újdonság, hogy a jóléthez veze­tő útjuk még igen hosszú lesz. Hiszen or­szágaiknak az EU-átlag fölötti 2 százalé­kos büszke növekedésével is 20 vagy 30 évig fog tartani - a lemaradást alapul vé­ve - amíg éppen csak hogy elérik majd a régi EU átlagos vásárlóerejét. Megjegy­zendő, hogy ez a növekedés nemcsak a lemaradás behozása érdekében szüksé­ges, hanem létfontosságú már csak azért is, mert a munkanélküliségi arányszám magas, a foglalkoztatási szint alacsony. Terepgyakorlat Miközben lélegzetálló iramban éppen lezárult egy élő alanyon végzett nagyara­ Az európai szociális modell jövője Józan köszöntés A szociális állam összeomlása mel­lett a nyugat-európai társadalmak meg­próbálnak védekezni az egyszerre több oldalról érkező fenyegetésekkel szem­ben. Itt van először is a globális kihívás, amely feltartóztathatatlanul erősödik, és minden államot, a világ minden részét a piaci versenynek rendeli alá, a szociális standardokat egyszerű költséghellyé, versenytényezővé degradálja. Mindezt annak ellenére, hogy maga a WTO is vi­lágosan megfogalmazta: „az a politika, amelyet a kormányok a nemzetköz ará­nyú - és történelmileg egyedülálló - te­repgyakorlat, a tervgazdaságról a piac­­gazdaságra való áttérés, a belépő orszá­gok ezzel egyidejűleg kénytelenek ön­ként lemondani az éppen csak visszaszer­zett szuverenitásukról. S miközben Kö­zép-Európa országai a politikai és szoci­ális önszerveződésért küzdenek, csodál­kozva figyelik a nyugat-európai társadal­mat, amely éppen jókora visszaesésen megy át az individualizmus, a poszt-ma­terializmus és a szociális vívmányok te­rén. Ott, ahol az ember egykor a szociális demokráciát és jólétet megtalálta, most éppen a szociális biztonság rendszerének és vívmányainak leépíté­se folyik, még ha egy lé­nyegesen magasabb szin­ten is. A „visszatérőket” sokkolhatják a tények, hogy a veszendőben lé­vő „szociális vívmá­nyok” láttán az öreg Eu­rópa még mindig gazdag országaiban nem kerül sor átfogó társadalmi vi­tákra a közös stratégiáról és egy emberhez méltó, biztos jövő értékeiről. Mindössze a tulajdonviszonyokat és az egyes státuszokat védelmezik foggal­­körömmel. Az EU 75 millió új polgára éppen megszabadult a reális szocializmustól, elkezdtek közeledni a sikeres és ígére­tes ellenmodellhez, a szociális piacgaz­dasághoz, és erre a jóléti állam már me­gint megszökik előlük. Sem Keleten, sem Nyugaton nem így képzelték a dol­got. Az Európába megérkezetteknek feltehetően az a benyomásuk, hogy a hidegháború lezárása után az európai szociális állam annak bizonyul, ami alapjában véve mindig is volt: hadüze­net és alternatíva a kommunizmussal szemben, lompolitikaiig követni, hogy az euró­pai modellt a geopolitikai elosztási harc pozitív példájává tegye. Az európai elosztási rendszer társa­dalmi és foglalkoztatáspolitikai krízisben van. Az ígéret európai földje egyértelmű­en az USA után és olyan államok mögött kullog, amelyek nem tagjai az euro-zó­­nának. A munkanélküliség magas szinten stagnál, és a 25 tagú EU-ban még kétség­telenül növekedni is fog. A „lisszaboni stratégia”, vagyis a hivatalos cél, misze­rint „az EU-nak a világ legdinamikusabb és legversenyképesebb tudáson alapuló gazdasági területévé kell válnia” és 2010-ig teljes foglal­koztatottságot kell el­érni, nem is lehet sike­res. Kudarcra ítélt, minthogy mindenne­mű foglalkoztatáspoli­tikát azonnal megfojt a stabilitási­ és növeke­dési egyezmény, amely fixálva van az árak stabilitására és a restriktív pénzügyi po­litikára. Ez nem hagy helyet egy olyan euró­pai gazdaságpolitika számára, amely rugalmasan és aktívan tudna hatást gyakorolni a konjunkturális fejlődésre. Mintha ez nem volna elég, a kelet fe­lé történő bővítés ráadásul még belső, népszerű és szenzációhajhász (azaz ha­tásos és széles körben kihasznált) félel­meket és veszélyeztetettségi potenciált is teremtett. Migrációs veszély az egyik oldalon, „brain and care drain”-jelene­­tek a másik oldalon. Mindez már az új tagok megérkezése előtt meglehetősen dicstelen eseménnyé tette a belépést, és tőkeáramlásra vonatkozóan folytat­nak, meggyorsíthatja vagy lelassíthatja a globális integrációt - vagy akár vissza is fordíthatja azt.” Példa erre az Európai Unió, amely­nek keményen meg kell küzdeni a maga pozíciójáért az USA és Kelet-Ázsia ket­tős szorításában: az ipari érdekektől hajtva először a világ legnagyobb belső piacát szülte meg, azután pedig az egy­séges európai valutát. Mindkettő a visszavonhatatlan gazdasági integráció­nak és a hatékonyság növelésének ha­talmas reformprojektje. Ami ennek ál­dozatául esik, az a sokszor idézett szoci­ális dimenzió, amelynek pedig a gazda­sági folyamatokat kellett volna társadó­ Félelem, pánik Tekintettel arra, hogy Kelet-Európá­­ban a munkabérek és a munkával kap­csolatos költségek csaknem kétharmad­dal alacsonyabbak, a régi tagállamok­ban értelemszerűen növekszik a féle­lem, hogy itt is megnyirbálják a szociá­lis juttatásokat, a termelést áthelyezik azokba az országokba, ahol alacsonyab­bak az adó- és bérköltségek. Ez a féle­lem a belépés előtti utolsó pillanatokban a tehetetlen lokálpatriotizmus segélyki­áltásaihoz vezetett, és olyan irreális kö­vetelésekhez, hogy valósítsák meg az európai adóharmonizációt, teremtsenek „tisztességesebb minimáladót”. Mindez túl későn jött, túlságosan kiforratlan, és semmi köze az új EU-hoz, mondhat­nánk: a vita kimerül a nemzeti érdekek védelmében, ahelyett, hogy európai szintű megoldásokat keresnének a felek. Krízis­pánik, alkalmatlan intézkedések, mint például a munkavállalói szabadság korlátozása, kevés konstruktív és még kevesebb jövőre irányuló javaslat - így startolt az új, 25 tagú EU, az európai megosztottság valóban történelmi jelen­tőségű lezárulása után. Még a legegyszerűbb gazdasági té­nyezők se találnak meghallgatásra az európai szociális darwinizmus e kollek­tív rohamával szemben. A belépő orszá­gok termelési szintje (14,50 US dollár óránként) még mindi­g messze a 15 ta­gú régi EU átlaga alatt van (36,20 US dollár óránként). Az a tény is kevés fi­gyelmet kap, hogy éppen a belépő or­szágokkal való mérhetetlen kereskedel­mi exportnyereség új munkahelyeket eredményezett Nyugaton. Félelem és süketség mindenütt. A szociális aspektus túl későn merül fel, és éppen emiatt elsietve, orientáció és koncepció nélkül. A fal leomlása után a nyugat-európaiak a szociális hanyatlás fokozódó dinamikájával szembesülnek, veszélyeztetve a helyi érdekeket és a szociális államot általában, míg a má­sik, a közép-európai oldalon hiányosak a szociálpolitikai és szakszervezeti munka eszközei és struktúrái, amelyek pedig szükségesek volnának az önvé­delmi harchoz­­ vagy akár egy pán-eu­­rópai ellenoffenzívához. Dr. Wolfgang Weinz (Genf) Az fii-időszámítás kezdete: 2004. május 1. 0.00 Csak a dátum jelzett szociális törekvéseket

Next