Húsos, 2008 (16. évfolyam, 1-6. szám)
2008-02-01 / 1. szám
2. oldal HÚSOS 2008. február Szempontok, szerepek az európai döntéshozatalban Kapuvári József, a Húsipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke a hazai érdekvédelmi tevékenységen, munkán túl európai uniós intézményekben, és az európai szakszervezeti mozgalomban is ellát feladatokat, melyek közvetetten a magyarországi munkavállalók érdekeit is szolgálják. A nemzetközi tevékenység segíti az ágazatban megjelenő kihívásokat felismerni, problémákat feltárni és érdemlegesen megoldani. Az elnök kérésünkre örömmel ismertette az elmúlt év aktuális eseményeit, eredményeit, melyekről ezen szervezetek tagjaként számolt be. élelmiszeripari és vendéglátó-ipari szakszervezetek világszervezete, székhelye Genfben van, melyben önálló tagságunk 2007. márciusától kezdődött. Közel egy évtizede veszek részt az Európai Szövetség munkájában, jelenleg is a Végrehajtó Bizottság tagjaként. Az utolsó soros ülést 2007. novemberében Luxemburgban tartották. Az ülésen szerepeltek a szervezet működésére vonatkozó döntések, többek között az új tagok felvétele, a tagsági viszony megszűnése, tájékoztató a Lisszaboni Szerződés tartalmáról, amely - Itthon még kevésbé ismert az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) tevékenysége, amelynek Ön a tagja, kérem, mutassa be a munkájukat. - Magyarország 12 hellyel rendelkezik az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságban. A tanácsosok mandátuma négy évre szól és megújítható. A tagállamok alkotta közgyűlés 344 tagú, évente kilenc plenáris ülést tart. Alapvetően minden jelentős uniós intézménnyel kapcsolatban vagyunk, működésünket a Római Szerződés (1957) alapozta meg és a további szerződések szabályozzák a tevékenységünket. A delegáltak a szociális partnerek (munkáltatók, munkavállalók) és a civil társadalom képviselői lehetnek. A bizottság 6 szekcióban végzi munkáját. A bizottsági tagoknak minimum kettő szekció munkájában kell részt vennie kötelezően. A vélemények, melyeket a bizottság elfogad, ún. tanulmányozó csoportokban kerülnek kidolgozásra. Jelenleg én a mezőgazdaság, vidékfejlesztés - környezetvédelem szekcióban, valamint a gazdasági és monetáris unió, szociális kohézió szekció munkájában veszek részt, mivel ezek állnak hozzám leginkább közel. A tanulmányozó csoportok általában 3-15 főből állnak. A bizottság egy-egy vélemény kidolgozásának vezetésére ún. rapportőrt, magyarul jelentéstevőt nevez ki. A tanulmányozó csoportok fogalmazzák meg a véleményt egy-egy témában, melyet a szekció ülését követően tárunk a plenáris ülés elé szavazásra. Munkánkat ún. szekciótitkárságok, esetenként szakértők is segítik. Alapvetően négyféle véleményt fogalmaz meg a bizottság, ezek az Európai Parlament, az Európai Tanács és Európai Bizottság felkérésére, saját kezdeményezésként, kommunikációs céllal, és ún. feltáró véleményként kerülnek kidolgozásra. A feltáró véleményre jó példa volt a soros uniós elnökség részéről az a felkérés, hogy vizsgálja meg az EGSZB annak lehetőségét, hogy azok a húsipari termékek, amelyeknek előállítása során a termelők betartották az EU állatjóléti-védelmi előírásait, kapjanak egy megkülönböztető uniós címkét. Ehhez a döntéshez is egy gyors, feltáró véleményt kellett a szekciónak a bizottság számára adnia. - Hogyan tudnak érvényt szerezni a befolyásuknak? - Az európai uniós szerződések nagyrészt meghatározzák, hogy mely esetekben kell kikérni a Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Bizottságnak az Európai Szociális és Gazdasági Bizottság véleményét. A nagy témák mellett, mint pl. a lisszaboni stratégia, vagy a közös agrárpolitika, sok kisebb téma is szerepel napirendünkön, mint pld. a kis és közepes vállalatokkal kapcsolatos EU politika félidős értékelése. A hazai gyakorlattal szemben a fogyasztóvédelem politikája, továbbfejlesztése gyakori témája tevékenységünknek. Munkánk során a felkérő uniós intézmények már a tanulmányozó csoport üléseire is delegálják képviselőiket, így pld. az Európai Bizottság elképzeléseit az azt kidolgozó szakemberektől ismerhetjük meg, lehetünk rá befolyással. Az EGSZB összetételéből következően lényegében a szervezett civil társadalmat hivatott megjeleníteni az európai döntéshozatalban és képes közvetíteni az európai értékeket nagyon széles társadalmi bázisára alapozva. Az EGSZB léte lehetővé teszi és elősegíti az uniós intézményeknek a civil társadalommal folytatott párbeszédét. Nem utolsósorban befolyásolhatja az unió jogalkotását is. Ezért lehet a mottónk: Mi vagyunk a híd Európa és a szervezett civil társadalom között. A nemzetközi színtéren maradva, a HDSZ tagja az Európai Mezőgazdasági, Élelmiszeripari, és Vendéglátó-ipari Szakszervezeti Szövetségnek (EFFAT) is. Milyen ügyekkel foglalkoznak az európai kollégák? - Szakszervezetünk 2007. áprilisától önálló szakszervezetként tagja az EFFAT- nak, előtte az ÉDOSZ Szövetség tagjaként vettünk részt tevékenységében. Az európai szövetségi tagsággal együtt kötelező belépni az IMF-be, mely a mezőgazdasági, az elvetett alkotmánytervezetet hivatott pótolni és nagyon fontos alapdokumentum az Unió jövője szempontjából. Mint tudjuk, a dokumentumot elfogadta az Európai Tanács és decemberben a magyar parlament is ratifikálta. Nagy figyelem övezi a ratifikálási folyamatot, hiszen az összes tagállam törvényhozó intézményének jóváhagyása szükséges az életbe lépéséhez. Az ülésen az Európa Parlament-i választásokkal kapcsolatban célként merült fel, hogy több szakszervezeti képviselő is kerüljön be az intézménybe. Megtörtént a 2008. évi költségvetés elfogadása, döntöttünk a tagdíjat illetően. Fontos kérdésként került napirendre az európai üzemi tanácsok helyzete, működésük javítására való igény, mivel az EFFAT keretén belül nagy figyelmet szentelünk a külföldi munkavállalásnak, a migrációnak, az ezzel kapcsolatos szabályozásnak. Az ülésen ismertetésre került az EGSZB ezzel kapcsolatos véleménye. - Milyen aktuális kérdéseket vet fel a külföldi munkavállalás? - Két beszámolót hallgatott meg a Végrehajtó Bizottság a tagtoborzás gyakorlatáról. Az egyik különösen érdekes lehet számunkra, mivel az angliai húsiparban megjelenő külföldről érkezett munkavállalók szakszervezetbe történő beléptetéséről szólt. A szigetországban dolgozó vendégmunkások 70%-át sikerült az érdekvédelem hatósugarába vonni, amit igen nagy eredménynek tartok. A másik példa a német gyakorlatról adott tájékoztatást. A húsipar tekintetében a magyar munkavállalók leginkább Németországban és Ausztriában jelennek meg. Az ottani testvér-szakszervezetbe való belépés jelentené a védelem meglétét számukra. Sajnos az a tapasztalat, hogy munkaerőközvetítőkön keresztül vállalnak külföldön munkát a magyar húsipari dolgozók. Ehhez kapcsolódóan, mint már a Húsos újságban is ismertté tettünk, futott egy sikeres projekt, amely több lehetőséget teremtett a további együttműködésre a munkáltatókkal európai szinten is. A bizottság ülésén szektoronként is beszámolók hangzottak el az elért eredményekről, konfliktusokról, vitákról, a vállalati átszervezésekről. Tájékoztattak az EFFAT-hoz tartozó ágazatokban megtörtént bérfejlesztésekről, a munkahelyi körülményekről. Javaslat készült el az Európai Bizottság számára a mezőgazdaságban dolgozó migráns munkavállalók foglalkoztatási helyzetének javítására, uniós szinten. Az EFFAT Élelmiszeripari Közgyűlésének összehívására a VB ülés után került sor november végén Milánóban. Itt kifejezetten élelmiszeriparral kapcsolatos fejleményekről, történésekről esett szó. Nagyon tanulságos tájékoztató hangzott el az ún. kockázati tőke társaságokról, melyek immár világszerte végzik „áldásos” tevékenységüket. Ezek nem hagyományos értelemben vett cégek, hanem pénzügyi alapok, amelyek sokszor egész cégek, szektorok, vállalatcsoportok felvásárlása után azokat nem fejlesztik, hanem kisebb egységekre bontva eladják. Megjelentek a magánalapok mellett az állami tőkealapok is. Tevékenységük nyomán többnyire leépítés, elbocsátási hullám figyelhető meg és a világgazdasági folyamatokra is nagy befolyással bírnak. • A nemzetközi szervezetekben való részvétel hogyan hasznosítható a hazai érdekvédelmi munkában, a munkavállalókért való eredményesebb kiállásban? - Természetesen hasznosulnak a tapasztalatok. De a szakszervezet külső szakértői munka bevonását is szorgalmazza, mely a vállalkozások külső vizsgálatával adhat másfajta szempontokat. Az előző esztendőben zajlott egy közel féléves projekt, melyet a francia Syndex cég végzett Belgiumban, Spanyolországban, Lengyelországban és hazánkban. Egy-egy cégnél végezték az átvilágítást, mely kiterjedt a munkahelyi körülményekre, bérfejlesztésre, beruházásokra is. A projektben egy magyar húsipari cég is átvilágításra került és reméljük, hogy az érdekvédelem számára hasznos információk mellett a projekt a vállalati menedzsment részére is hasznos tanulságokkal szolgált. A szakszervezet az ilyen esetekben a munkavállalók helyzetének javítási lehetőségeire koncentrál, míg a vállalatvezetés számára hasznos információt jelenthet az adott vállalat nemzetközi piacon történő elhelyezkedése, és figyelmének középpontjában a költségmegtakarítás lehetőségei, vagy a fejlesztés irányai állnak. A továbbiakban talán lehetőség nyílik arra is, hogy a menedzsmenttel folytatott párbeszéd keretében a szakértők bevonására a vállalat vezetése is pénzeszközöket fordít, melyet az érdekvédelem szorgalmaz, hasznosnak tekint. Lóczy Erzsébet Kapuvári József (balról) egy EGSZB rendezvényen A politika rátelepszik a társadalomra A szakszervezetek és a politika kapcsolatáról fejtette két ki véleményét két jelentős befolyással rendelkező szakszervezeti vezető az újságíró-szövetség (MUOSZ) Szociális párbeszéd szakosztályának ülésén. Kónya Péter, a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetségének (FRDÉSZ) elnöke és Simon Dezső, a Vasutasok Szakszervezetének (VSZ) elnöke egyetértett abban, hogy szélesebb társadalmi és szakszervezeti összefogásra volna szükség, hogy nyomást lehessen gyakorolni a politikai döntéshozókra. Mindkét vezető kiemelte, hogy a területük sajátossága miatt nekik a mindenkori kormánnyal kell tárgyalni a tagságuk érdekeinek védelmében. A beszélgetés bevezetőjében elhangzott a témával kapcsolatban, hogy olyan szituációban vagyunk, amikor a kormányzat úgy tett fontos lépéseket hogy nem folytatott párbeszédet, a szakszervezetek pedig a tiltakozásuk jeléül sztrájkkal, tüntetésekkel, demonstrációkkal reagáltak, amire megkapták azt a vádat, hogy ne politizáljanak. Lehet úgy érdeket védeni, hogy nem politizálunk? - tette fel a kérdést a beszélgetést vezető szakosztályelnök, majd hozzáfűzte: Magyarországon hiányos a sztrájktörvény, mivel nem tartalmazza a politikai sztrájk lehetőségét. Kónya Péter, a FRDÉSZ elnöke hangsúlyozta: működési területükön a szolgálati törvény tiltja azt, hogy politikai tevékenységet folytassanak. Ebben a helyzetben, mint mondta „kötéltáncot járunk, hiszen a szakszervezeti tevékenység ma elképzelhetetlen politikai tevékenység nélkül”. A Liga Szakszervezetek társelnökének funkcióját is betöltő vezető úgy ítélte meg, a két nagy párt érdeke az, hogy bármi történik az országban, rögtön pártpolitikai színezetet kap, a politika rátelepszik a társadalomra. Ezáltal a szakszervezetek és a civil szervezetek háttérbe szorulnak. Az egészségbiztosítás tervezett változtatásával összefüggésben megjegyezte: már mindenki felemelte a szavát ellene, mégis át akarják erőltetni az Országgyűlésben. Ez mélypont a hazai demokrácia történetében. - Nem ilyen országot akartunk a rendszerváltozás idején - tette hozzá a Liga társelnöke. - Minden problémánk a párbeszéd hiányára vezethető vissza - állapította meg Simon Dezső, a VSZ elnöke, aki úgy látja - a vasutasok példáján keresztül -, hogy a politika sikeresen osztja meg a szakszervezeteket. Hangsúlyozta, hogy szervezete nem írt alá megállapodást a 2006. évi választások idején Gyurcsány Ferenccel, és más politikussal sem, mert egyik párt sem vállalta fel a vasutasság ügyét. Pártsemlegesek vagyunk, de nem vagyunk politikasemlegesek - tette hozzá. Az MSZOSZ - amelynek elnökségi tagja - sem a szocialista párttal, hanem a miniszterelnök-jelöltjével kötött megállapodást. A beszélgetés során elhangzott, hogy az országos érdekegyeztetés kiüresedésével a rendszerváltozás egyik alapintézménye került válságba, a pártok túlhatalma akadályozza a szakszervezetek és a civil szféra megerősödését, a megosztottság rontja az érdekvédelem hatékonyságát. erősebbek! Nem minden ember mondhatja el magáról, hogy örömmel megy dolgozni, szerencsére én szeretem a munkámat (hivatásomat). A legfontosabb feladatomnak azt tekintem, hogy munkatársaim számára minden feltételről gondoskodjak, ami szükséges a Munka Törvénykönyvében és a Kollektív Szerződésben biztosított jogaik gyakorlásához. Akadályok persze voltak, vannak és még lesznek is. Nálunk 2007 májusa óta rendesen pörögtek az események. Mint ismeretes, a Pápai Hús Zrt. sajnálatos módon még 2006 végén megkapta nevéhez az f.a. jelzőt. Most 2008. februárt írunk és a Pápai Hús túl van a tavalyi éven. De micsoda éven! Több díjat és elismerést is besöpörve igazoltuk: Pápának nemcsak múltja, hanem jelenje és jövője is van. Köszönhetően a menedzsment és vezetőség céltudatos munkájának, valamint a több mint 1300 dolgozó odaadó erőfeszítésének. Ilyen körülmények között - vetődik fel a kérdés - hogyan zajlott a szakszervezeti élet? Ahogy most visszaemlékszem, a HDSZ pápai alapszervezete mély álomban volt 2007 tavaszán. Talán a mesebeli Csipkerózsikához tudnám hasonlítani, bár jobban tetszene, ha alvó oroszlánt írhatnék ide. Akkoriban a kollégák többsége fásultan, kiábrándultan, csalódottan emlegette az érdekvédelmet. A vezetői feladatok felvállalásával az volt a kérdés számomra, hogy mivel és hogyan lehetne ezen változtatni? Milyen antibiotikumra lenne szükség a kishitűség, a gyávaság és az önbizalomhiány gyógyítására? Kritizálni, elégedetlenkedni, követelőzni könnyű! Igazul cselekedni, véleményt mondani és vállalni azt, bizony nehéz. Sok munkatársamnak aranyszabály, amire az „élet” tanította, hogy ne szólj szám, nem fáj fejem, és a széllel szemben nem lehet...! Szólások. Sőt, egyesek számára a helyezkedés, a talpnyalás és a gátlástalan hazudozás is elfogadott magatartás. Azt kérdeztem magamtól és a barátaimtól, hogyan lehet a teljes dolgozói létszámmal elfogadtatni: a szakszervezet mi vagyunk! Minél több a szakszervezeti tag, annál erősebb az érdekvédelem! Ezeknek az alapértékeknek próbáltam érvényt szerezni. Továbbá annak, hogy vállalja mindenki a maga részét a közös feladatokból, senki ne várja, hogy valaki más kikaparja neki is a gesztenyét. Mit ad a szakszervezet, hallom gyakran a kérdést. Itt most felsorolhatnám a kollektív szerződés kötésén, a bértárgyaláson keresztül az érdekvédelem sok-sok jogosítványát, de akkor még válaszolni kellene arra is, hogy emberi szempontból mit ad az érdekvédelem? Hát a szakszervezet ad egy összetartó közösséget, amelyre támaszkodva együtt tudunk fellépni a bennünket érő igazságtalanságok, megaláztatások és sérelmekkel szemben. Egyedül azonban nem megy! Vannak, akik sajnálják a tagdíjra a pénzt, pedig havi szinten csak egy doboz cigaretta, vagy két sör ára. Szomorú, hogy némelyek úgy érzik, ezzel pénzt spórolnak meg, pedig valójában saját életkörülményeik javításának esélyétől esnek el. Tényleg, mi lenne, ha mindenki vállalná a szakszervezeti tagságot? Mi lenne, ha a tagság egyöntetűen kiállna és fellépne bármely kitűzött cél érdekében? Hát egészen más pozíciója lenne a munkáltatóval szemben. Akkor még mire várunk? Mindenkit megszólítok, kedves kolléga. LÉPJ BE A SZAKSZERVEZETBE! Hogy közös erővel tudjuk alakítani a munkakörülményeinket, bérünket, a közös sorsunkat. Harkai Attila a HDSZ pápai alapszervezetének vezetője