Húsos, 2011 (19. évfolyam, 1-6. szám)
2011-02-01 / 1. szám
húsos 2011 / 12011 / 02 / 1020 : 59 Page 2 2. oldal Huns 2011. február rD ® tfdF ® K(Sg Gr) <?> oooo nrfb@0í]0 Termék és földrajz A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló többször módosított 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 14. §-a szerint az érintett piacot a megállapodás tárgyát képező termék és a földrajzi terület figyelembevételével kell meghatározni. A megállapodás tárgyát képező terméken túlmenően figyelembe kell venni - a felhasználási célra, az árra, a minőségre és a teljesítés feltételeire tekintettel - a vizsgált terméket ésszerűen helyettesítő termékeket, vagyis a keresleti helyettesíthetőséget. Továbbá mérlegelni kell a kínálati helyettesíthetőség szempontjait is, vagyis, hogy a kérdéses árut vagy szolgáltatást nem nyújtó gyártók képesek lennének-e jelentős többletköltségek nélkül az adott áru, illetve szolgáltatás előállítására/nyújtására azonnal vagy rövid távon átállni. A fenti piac meghatározásnak ugyanakkor nem csak a fúziós, hanem értelemszerűen a kartell- és gazdasági erőfölénnyel való visszaéléses ügyeknél is kiemelkedő jelentősége van, annak függvényében kerül ugyanis a felek piaci részesedése meghatározásra egy versenyfelügyeleti eljárás során. Fúziós ügyekben a piaci részesedések megállapítása egyszerűsített vagy teljes körű eljárásban kerülhet elbírálásra. A vizsgálat arra irányul, hogy az adott összefonódás mennyiben eredményezheti a verseny jelentős mértékű csökkenését az érintett piacon. A piaci részesedéseknek egy kartell eljárásban a csekély jelentőség megállapításának (a Tpvt. 13. §-a alapján ez 10% alatti piaci részesedést jelent), míg erőfölényes ügyeknél a vizsgált vállalat piaci helyzetének megállapítása mellett a piaci koncentráció meghatározásában van jelentősége. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a magyar versenyfelügyeleti gyakorlat a 25-30%-ot el nem érő piaci részesedést tekinti olyannak, amely alatt egy vállalkozáscsoport egyedüli erőfölényes helyzete egyáltalán nem valószínűsíthető. Az Európai Unió a feldolgozott húsok vonatkozásában egy hételemű kritériumrendszert állított fel, álláspontja szerint ugyanis ez a piac aszerint bontható tovább, hogy (1) az milyen húsból készül (sertés, marha, szárnyas); (2) milyen hozA magyar és az uniós piac-meghatározásban hasonló és eltérő irányok mutathatók ki a húspiacot érintő ügyekben A magyar joggyakorlatban a piac-meghatározást illetően az egyes húskészítmények esetében leginkább a fogyasztói szokásokra, azok tárolására, eltarthatóságára és gyártástechnológiájára tekintettel történik a szegmentálás. závalót adtak hozzá (fűszerek); (3) milyen annak víztartalma; (4) milyen hőkezelésen esett át (füstölt vagy főtt); (5) milyen adagban; (6) csomagolásban vagy (7) hőfokon (hűtött vagy konzervált) kerül forgalomba (COMP/M.4257-Smithfield Oaktree/Sara Lee Foods Europe ügy). A Bizottság szerint minden egyes feldolgozott hús ezen hét paraméter valamelyikének a kombinációjába esik. Az uniós megközelítés ugyanakkor abban is nagyban hasonlít a Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVFI) által követetthez, hogy az is a keresleti és kínálati helyettesíthetőség fenti kritériumrendszerével operál a termékpiac meghatározásakor. Ez egybevág a Bizottság Steff Houlberg-ügyben (IV/M.2662-Danish Crown/Steff Houlberg) hozott határozatában kifejtett irányvonallal, mely szerint a fogyasztók nem kívánják a sertésből készült feldolgozott termékeket marha vagy szárnyas húsból készült termékekkel helyettesíteni. A fentieken túl a Bizottság szerint egyértelműen nincsen kínálati helyettesíthetőség sem a sertésből készült termékek, illetve a más húsból készült termékek között, melynek oka - többek között - az, hogy nehéz az eddigi beszállítókon túl újakat találni, az addig meglévő - sertés, marha vagy szárnyas tenyésztésére specializálódott - beszállítók pedig nem képesek tenyésztésüket rövidtávon átállítani egy másik jószág tenyésztésére. Különbségek az uniós és a hazai gyakorlat között Nagy különbség az uniós és a magyar joggyakorlat között, hogy a hazai eljárás mind nagyobb hangsúlyt fektet a gyártói márkás, illetve kiskereskedelmi saját márkás termékek közötti elkülönítésre az érintett piacok meghatározásánál. Utóbbi esetben a márkát jogilag a kereskedő birtokolja, ugyanakkor a kereskedő finanszírozza a termékkel kapcsolatos összes erőforrást, azokat legtöbbször csak saját áruházaiban értékesíti, de licence alapján a forgalmazási jogot akár tovább is adhatja más kereskedelmi láncoknak. Ennek elsődleges oka, hogy a saját márkás termékek piaci részesedése Magyarországon értékben átlag 23%, mennyiségben 28,6% volt 2008-ban. Ugyanakkor egyes termékcsoportokra vonatkozóan vizsgálva a saját márkás termékek részesedése átlag feletti a feldolgozott húsok - mint alapvető szükségleteket kielégítő ún. utilitárius termékek - esetében, növekvő tendenciát mutatott az elmúlt években. A feldolgozott húsok tekintetében az egyes alpiacokon belül a gyártói és kiskereskedelmi saját márkás termékek közötti elhatárolásra jó példa a GYFI Versenytanácsának a Bonafarm Zrt. és a Herz Szalámigyár Zrt. (a továbbiakban: Herz) közötti összefonódást engedélyező 2010. március 2-én kelt, Vj-155-043/2009. számú határozata. Ebben a GVH - többek között - azért nem látott okot káros horizontális versenyhatás létrejöttére az összefonódás eredményeképp, mert a Herz termelésének leállítását követően a Pick Szeged Zrt. (a továbbiakban: Pick) pozíciója megerősödött ugyan, azonban mind a saját márkás értékesítés, mind pedig a meglévő piaci szereplők megfelelően erős versenynyomást támasztottak a Pick-kel szemben, amit az árak időbeli alakulása is igazolt. Mindez éppen azért különösen érdekes, mert a fenti fúzióban elsődlegesen érintett szárazáruk vonatkozásában a többi húsipari szegmenshez képest igen erős a márkanév és márkahűség, mely elvileg gyengíti a kereskedelmi saját márkás termékek pozícióját. A fentiekből következik, hogy amennyiben a Magyarországon tevékenykedő húsipari vállalatok biztosak akarnak lenni a - GVH által is elfogadott - valós piaci helyzetükben, akkor nem kerülhetik el, hogy meghatározzák helyzetüket a kiskereskedelmi saját márkás termékek alapját képező húsipari bérgyártás piacán is. * Dr. Sükösd Péter, a szerző a Gazdasági Versenyhivatal Termelő és Szolgáltató Ágazatok Irodájának vizsgáló főtanácsosa. A cikkben foglalt állítások ugyanakkor nem tekinthetők a GVH hivatalos álláspontjának. kkwJ falyi tij l ■fiMí Sztorii JYhiÜ'l ■ m Alii Hasonlóságok a magyar és az uniós piac-meghatározásban (Folytatás az 1. oldalról) dás. Érdemes lenne talán újra elindulni, egy másik vonattal, másik útipoggyásszal. A gazdasági előnyök, a magasabb jövedelmek, az árubőség és a minőségi szolgáltatások mellett helyet kellene csinálni az úti pakkban a jogállam, a szabadság, a párbeszéd, a biztonság, az életvitel európai értékeinek. Különös tekintettel arra, hogy a gazdasági válság okozta, súlyosbodó anyagi nehézségek orvoslására mindentudó itthoni politikusok a vasszigort, a szájak befogását, a tűrést, a megpróbáltatások zokszó nélküli elfogadását ajánlgatják. A hazai elit, ha kényszeredetten is, korábban még csak szóba állt a társadalommal, a munkavállalók képviselőivel, de az utóbbi időben már csak elkerülhetetlen esetekben kész az alkura, párbeszédre, ha háborog „alul a víznek árja", ha magas a megszorítások, elvonások kockázata. (Híd az európai térben) Megérkezésünk után Krasznai Zoltán szakértő részletekbe menő felvilágosítást ad az EGSZB működéséről. Kiemeli, hogy a 27 tagállamban található munkavállalói, munkaadói és civil (nem kormányzati) szervezetek küldötteiből álló 344 fős testület 1957 óta (az Európai Unió alapítói ekkor írták alá a Római Szerződést) azon munkálkodik, hogy tanácsaival, véleményével elősegítse a döntések meghozatalát, az európai intézmények működését. De mi is valójában az EGSZB? Miért megkerülhetetlen a brüsszeli játszmákban? Akinek lehetett, feltettem ezt a kérdést. Tény, hogy a hivatalos tájékoztatók és maguk az érintettek is különféle kifejezéseket használnak, mikor bemutatják a testület profilját. Mondják tanácsadó és konzultatív szervnek, fontos szerepet tulajdonítanak neki a jogalkotás befolyásolásában, a konszenzuskeresésben. Más megközelítésben azt hangsúlyozzák, hogy közvetít a polgárok és az intézmények között, jelentősnek tartják a szakértői bázisát, a bizottsági tagok mögött álló hatalmas tudást és társadalmi tapasztalatot. Elvi alapon azt fejtegetik, hogy a sikeres Európa felépítése során az embereket kell előtérbe helyezni, mivel a részvételi demokrácia fejlődése garanciája lehet a haladásnak. Folyosói beszélgetésekben előfordul, hogy lobbistáknak nevezik az EGSZB különféle munkacsoportjait, miszerint ők lennének a döntések mögötti alkuk letéteményesei. Ebben is van igazság, mint ahogy az uniós döntések legitimálásának az erősítésében is. Maga az EGSZB ezt a sokféle szerepet egy szlogennel fejezi ki: híd Európa és a szervezett civil társadalom között. (Döntés-előkészítés) Hazai használatra azt érdemes kiemelni, hogy az EGSZB tevékenysége a döntéshozatali folyamathoz kötődik, működési formája a párbeszéd, eszköze pedig a célzottan megfogalmazott vélemény. Sarkosan fogalmazva: nem egy öncélú, a „gőz" leeresztését szolgáló, külsőségekkel ellátott, patinás gittegylet, hanem az európai politikát alakító, számos kérdésben komoly befolyással rendelkező fórum. Előírások biztosítják, hogy az EU parlamentje és „kormánya" különféle kérdésekben köteles kikérni a véleményét. Miként látják maguk a bizottsági tagok a testület szerepét, erről kérdezteis T eó, Kingát, aki új ember a 12 fős magyar csoportban. A Nemzeti Civil Alapprogram által delegált képviselő az EGSZB szerepéről szólva azzal példálózott, hogy a családpolitika eddig az EU szintjén nem jelent meg, mivel nemzeti hatáskörben volt. Most a magyar elnökség javaslatára, a hazai civilek kezdeményezése nyomán a prioritások közé került, a témát az EU testületei napirendjükre vették. Sikerült ez által a család és a demográfia ügyét, ami a magyar embereket foglalkoztatja, megfelelő formában „betolni" az EU döntéshozói elé. Joó Kinga a példa kapcsán felhívta a figyelmet, hogy a problémák EU szintű kezelése hatással lehet a civil szervezetek hazai együttműködésére, a tagországokban folyó társadalmi párbeszéd színvonalára.k (Új lendület Európának) A tagországokban működő társadalmi szervezetek, fórumok és az EGSZB között hatékonyabb információáramlásra lesz szükség a jövőben. A tagországokban jobban kell ismerni a brüsszeli testület állásfoglalásait, oda-vissza jobb kommunikációra kell törekedni. Ez már a házigazdák és az újságírók közös ebédjén hangzott el, amelyen részt vett Peter Lindvald-Nielsen kommunikációs igazgató is. A hatékonyabb kommunikáció iránti igény szinte minden beszélgetésen felmerült, aminek különös aktualitást ad, hogy 2010. őszén új ötéves ciklust kezdett az EGSZB, megújult összetételben, új kihívásokkal. A fő irányt a nemrég hatályba lépett Lisszaboni Szerződés szabja meg, amely szerint kívánatos, hogy a polgárok minél nagyobb részt vállaljanak az elért környezeti, gazdasági és szociális eredmények megőrzésében. Az EGSZB tevékeny szerepet kíván vállalni az Európa 2020 stratégia megvalósításában, új lendületet akar adni az öreg kontinensnek. Kicsit konkrátabban: az EU tagországaiban a hiányt és az adósságokat fenntarthatóbb útra kell terelni, felülvizsgálatra szárul az adópolitika és jobban előtérbe kerülnek a munkaerőpiacban rejlő lehetőségeket. A vállalkozások terén tovább egyszerűsödnek az ösztönzések és a szabályozók. (Magyar elnökség) Látogatásunk napján ismertette Orbán Viktor miniszterelnök a Strasbourgban ülésező Európai Parlamentben a magyar elnökség programját. Ezzel párhuzamosan Brüsszelben az EGSZB közgyűlésén Becsey Zsolt, a gazdasági tárca államtitkára prezentálta a programot. Mellesleg az új ciklusban ez volt az EGSZB első plenáris ülése. Esemény esemény hátán. Különösebb izgalmat azonban nem tapasztaltunk a magyar képviselők körében, mivel Brüsszelben gyakran történik valami fontos. Az Antall Józsefről elnevezett épületben lévő impozáns ülésteremben, ahova bevezettek bennünket, a magyar képviselők nem egy tömbben, hanem a többiek között elvegyülve foglalnak helyet. Ezzel is kifejezik, hogy szabad mandátummal rendelkeznek, egész Európa munkavállalóit, munkáltatóit és civil szervezeteit képviselik. A tolmácsfülkék sora szembeötlik a látogatónak, az EU 23 hivatalos nyelvén történő tolmácsolás sokat elárul az európai térség sokszínűségérel. Más kérdés, hogy ez nem olcsó mulatság. A bizottság hétszáz fős apparátusának közel a fele tolmács. Becsey Zsolt államtitkár, aki korábban EU képviselő volt, ismerősen mozog ebben a közegben, az ismertetett program persze nem hat a meglepetés erejével, hiszen főbb elemeinek brüsszeli műhelyekben adtak fazont) Tucatnyian hozzászólnak, a testület magyar tagjai közül Pásztor Miklós, Baráth Etele, Vértes János és Topolánszky Ákos. A helyi piacról, a szakpolitikák jelentőségéről, a kis- és közepes vállalkozások finanszírozásáról és a hazai érdekegyeztetés alakulásáról mondják el észrevételeiket. Válaszokat is kapnak, de az érdekegyeztetéssel kapcsolatban az államtitkár kerüli a konkrétumokat. Később, az ülést követői sajtóbeszélgetésen megpróbáltam válaszra bírni, de nem kívánt beszélni az országos érdekegyeztetés jövőjéről. A programokkal zsúfolt nap magyar esttel zárult. Kiállítás, zenei produkció, fogadás, alkalom az eszmecserére és kapcsolatok felvételére. Alkalmi beszélgető partneremmel párhuzamot vonunk a Monarchia bécsi hivatalaiban egykor ügyködő magyar szakemberek és a brüsszeli tisztviselőink munkája között. Arra lyukadunk ki, hogy régen és ma is speciális tudás, nagyon kulturált fellépés szükséges az ország érdekeinek érvényesítéséhez. Később a szállodában még megnéztem a televíziók tudósításait, amelyek tele voltak a magyar médiatörvénnyel. Ez sajnos jelentős mértékben rontotta a nap egyenlegét. A közös hangot kereső brüsszeli zenekarban repedt dobként szóltak a hangzatos kijelentések. (Összhang és sodródás) Másnap tartalmas háttérbeszélgetést folytattunk napilapos kollégáimmal az EGSZB több tagjával. A magyar elnökségi program esélyeinek latolgatása, az EU gazdasági és pénzügyi tervezésének mérlegelése közben elgondolkodtató következtetésekre jutottak házigazdáink. Aggodalommal említették, hogy komoly illeszkedési zavarok alakulhatnak ki az európai fejlesztési irányok és a mi törekvéseink között. Elsodródunk egymás mellett, nem jutunk támogatáshoz, ha európai szinten az innovációt, a fejlett kutatási-képzési bázisokkal rendelkező nagyvárosi régiókat helyezik előtérbe, mi pedig a vidéki térségeket favorizáljuk. Komoly veszély, hogy nőni fognak Európa nyugati és keleti régiói közötti különbségek, az eurózóna országai és a többiek mozgása elválhat egymástól. Kényszerűség együtt haladni a viágpiaci trendekkel. Nagy kárunk származhat abból, ha a kormány fejlesztési politikája nem kapcsolódik a fejlesztési főirányhoz, az EU 2020 programhoz. A döntés-előkészítő, érdekegyeztetési struktúráknál is fontos az összhang. Az EGSZB magyar tagjai hiába szereznek friss információkat az új európai játékszabályokról még a születés pillanatában, ha itthon nem működnek az érdekegyeztetési fórumok. Budapesten a Gazdasági és Szociális Tanács hajója éppen akkor kap léket, mikor brüsszeli szempontból a legnagyobb szükség lenne rá. Ha csak hangoztatjuk, hogy erősíteni kell Európát, de nem teszünk semmit az integrációért, ha látszólag támogatjuk a fejlesztési irányokat, de másik úton indulunk el, és ha az európai intézményekkel nem hozzuk összhangba a nemzeti intézményeinket, akkor nem befelé, hanem kifelé tartunk Európából. Ezekkel a nehéz kérdésekkel megterhelve vettünk búcsút Brüsszeltől, ahol egyébként sütött a nap, ami errefelé félidőben ritkán fordul elő. Horváth László