Húsos, 2011 (19. évfolyam, 1-6. szám)

2011-02-01 / 1. szám

h­ú­s­o­s 2­0­1­1 / 1­­2­0­1­1 / 0­2 / 1­0­­2­0 : 5­9 P­a­g­e 2 2. oldal Huns 2011. február rD ® tfdF ® K(Sg Gr) <?> o­o­oo nrfb@0í]0 Termék és földrajz A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló több­ször módosított 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 14. §-a szerint az érintett piacot a megállapodás tárgyát ké­pező termék és a földrajzi terület figye­lembevételével kell meghatározni. A megállapodás tárgyát képező terméken túlmenően figyelembe kell venni - a fel­használási célra, az árra, a minőségre és a teljesítés feltételeire tekintettel - a vizs­gált terméket ésszerűen helyettesítő ter­mékeket, vagyis a keresleti helyettesíthe­tőséget. Továbbá mérlegelni kell a kíná­lati helyettesíthetőség szempontjait is, vagyis, hogy a kérdéses árut vagy szol­gáltatást nem nyújtó gyártók képesek len­­nének-e jelentős többletköltségek nélkül az adott áru, illetve szolgáltatás előállítá­­sára/nyújtására azonnal vagy rövid távon átállni. A fenti piac­ meghatározásnak ugyan­akkor nem csak a fúziós, hanem értelem­szerűen a kartell- és gazdasági erőfö­lénnyel való visszaéléses ügyeknél is ki­emelkedő jelentősége van, annak függvé­nyében kerül ugyanis a felek piaci része­sedése meghatározásra egy versenyfel­ügyeleti eljárás során. Fúziós ügyekben a piaci részesedések megállapítása egyszerűsített vagy teljes körű eljárásban kerülhet elbírálásra. A vizsgálat arra irányul, hogy az adott ös­­­szefonódás mennyiben eredményezheti a verseny jelentős mértékű csökkenését az érintett piacon. A piaci részesedéseknek egy kartell el­járásban a csekély jelentőség megállapí­tásának (a Tpvt. 13. §-a alapján ez 10% alatti piaci részesedést jelent), míg erőfö­lényes ügyeknél a vizsgált vállalat piaci helyzetének megállapítása mellett a piaci koncentráció meghatározásában van je­lentősége. Ezzel kapcsolatban megjegy­zendő, hogy a magyar versenyfelügyeleti gyakorlat a 25-30%-ot el nem érő piaci részesedést tekinti olyannak, amely alatt egy vállalkozáscsoport egyedüli erőfölé­nyes helyzete egyáltalán nem valószínű­síthető. Az Európai Unió a feldolgozott húsok vonatkozásában egy hételemű kritérium­­rendszert állított fel, álláspontja szerint ugyanis ez a piac aszerint bontható to­vább, hogy (1) az milyen húsból készül (sertés, marha, szárnyas); (2) milyen hoz­A magyar és az uniós piac-meghatáro­­zásban hasonló és eltérő irányok mutat­hatók ki a húspiacot érintő ügyekben A magyar joggyakorlatban a piac-meghatá­­rozást illetően az egyes húskészítmények esetében leginkább a fogyasztói szoká­sokra, azok tárolására, eltarthatóságára és gyártástechnológiájára tekintettel törté­nik a szegmentálás. závalót adtak hozzá (fűszerek); (3) mi­lyen annak víztartalma; (4) milyen hőke­zelésen esett át (füstölt vagy főtt); (5) mi­lyen adagban; (6) csomagolásban vagy (7) hőfokon (hűtött vagy konzervált) ke­rül forgalomba (COMP/M.4257-Smith­­field Oaktree/Sara Lee Foods Europe ügy). A Bizottság szerint minden egyes feldolgozott hús ezen hét paraméter vala­melyikének a kombinációjába esik. Az uniós megközelítés ugyanakkor ab­ban is nagyban hasonlít a Gazdasági Ver­senyhivatal (a továbbiakban: GVFI) által követetthez, hogy az is a keresleti és kíná­lati helyettesíthetőség fenti kritériumrend­szerével operál a termékpiac meghatáro­zásakor. Ez egybevág a Bizottság Steff Houlberg-ügyben (IV/M.2662-Danish Crown/Steff Houlberg) hozott határozatá­ban kifejtett irányvonallal, mely szerint a fogyasztók nem kívánják a sertésből ké­szült feldolgozott termékeket marha vagy szárnyas húsból készült termékekkel he­lyettesíteni. A fentieken túl a Bizottság szerint egyértelműen nincsen kínálati helyettesíthetőség sem a sertésből készült termékek, illetve a más húsból készült ter­mékek között, melynek oka - többek kö­zött - az, hogy nehéz az eddigi beszállító­kon túl újakat találni, az addig meglévő - sertés, marha vagy szárnyas tenyésztésére specializálódott - beszállítók pedig nem képesek tenyésztésüket rövidtávon átállí­tani egy másik jószág tenyésztésére. Különbségek az uniós és a hazai gyakorlat között Nagy különbség az uniós és a magyar joggyakorlat között, hogy a hazai eljárás mind nagyobb hangsúlyt fektet a gyártói márkás, illetve kiskereskedelmi saját márkás termékek közötti elkülönítésre az érintett piacok meghatározásánál. Utóbbi esetben a márkát jogilag a kereskedő bir­tokolja, ugyanakkor a kereskedő finan­szírozza a termékkel kapcsolatos összes erőforrást, azokat legtöbbször csak saját áruházaiban értékesíti, de licence alapján a forgalmazási jogot akár tovább is ad­hatja más kereskedelmi láncoknak. Ennek elsődleges oka, hogy a saját márkás termékek piaci részesedése Ma­gyarországon értékben átlag 23%, men­­­nyiségben 28,6% volt 2008-ban. Ugyan­akkor egyes termékcsoportokra vonatko­zóan vizsgálva a saját márkás termékek részesedése átlag feletti a feldolgozott húsok - mint alapvető szükségleteket ki­elégítő ún. utilitárius termékek - eseté­ben, növekvő tendenciát mutatott az el­múlt években. A feldolgozott húsok tekintetében az egyes alpiacokon belül a gyártói és kiske­reskedelmi saját márkás termékek közöt­ti elhatárolásra jó példa a GYFI Verseny­­tanácsának a Bonafarm Zrt. és a Herz Szalámigyár Zrt. (a továbbiakban: Herz) közötti összefonódást engedélyező 2010. március 2-én kelt, Vj-155-043/2009. szá­mú határozata. Ebben a GVH - többek között - azért nem látott okot káros horizontális ver­senyhatás létrejöttére az összefonódás eredményeképp, mert a Herz termelésé­nek leállítását követően a Pick Szeged Zrt. (a továbbiakban: Pick) pozíciója megerősödött ugyan, azonban mind a sa­ját márkás értékesítés, mind pedig a meg­lévő piaci szereplők megfelelően erős versenynyomást támasztottak a Pick-kel szemben, amit az árak időbeli alakulása is igazolt. Mindez éppen azért különösen érdekes, mert a fenti fúzióban elsődlege­sen érintett szárazáruk vonatkozásában a többi húsipari szegmenshez képest igen erős a márkanév és márkahűség, mely el­vileg gyengíti a kereskedelmi saját már­kás termékek pozícióját. A fentiekből következik, hogy amen­­­nyiben a Magyarországon tevékenykedő húsipari vállalatok biztosak akarnak lenni a - GVH által is elfogadott - valós piaci helyzetükben, akkor nem kerülhetik el, hogy meghatározzák helyzetüket a kiske­reskedelmi saját márkás termékek alapját képező húsipari bérgyártás piacán is. * Dr. Sükösd Péter, a szerző a Gazda­sági Versenyhivatal Termelő és Szol­gáltató Ágazatok Irodájának vizsgá­ló főtanácsosa. A cikkben foglalt állí­tások ugyanakkor nem tekinthetők a GVH hivatalos álláspontjának. kkwJ falyi tij l ■fiMí Sztorii JYhiÜ'l ■ m Alii Hasonlóságok a magyar és az uniós piac-meghatározásban (Folytatás az 1. oldalról) dás. Érdemes lenne talán újra elindulni, egy másik vonattal, másik útipoggyásszal. A gazdasági előnyök, a magasabb jövedel­mek, az árubőség és a minőségi szolgálta­tások mellett helyet kellene csinálni az úti pakkban a jogállam, a szabadság, a párbe­széd, a biztonság, az életvitel európai érté­keinek. Különös tekintettel arra, hogy a gazdasági válság okozta, súlyosbodó anyagi nehézségek orvoslására mindentu­dó itthoni politikusok a vasszigort, a szá­jak befogását, a tűrést, a megpróbáltatások zokszó nélküli elfogadását ajánlgatják. A hazai elit, ha kényszeredetten is, korábban még csak szóba állt a társadalommal, a munkavállalók képviselőivel, de az utóbbi időben már csak elkerülhetetlen esetekben kész az alkura, párbeszédre, ha háborog „alul a víznek árja", ha magas a megszorí­tások, elvonások kockázata. (Híd az európai térben) Megérkezé­sünk után Krasznai Zoltán szakértő részle­tekbe menő felvilágosítást ad az EGSZB működéséről. Kiemeli, hogy a 27 tagál­lamban található munkavállalói, munkaadói és civil (nem kormányzati) szervezetek küldötteiből álló 344 fős testület 1957 óta (az Európai Unió alapítói ekkor írták alá a Római Szerződést) azon munkálkodik, hogy tanácsaival, véleményével elősegítse a döntések meghozatalát, az európai intéz­mények működését. De mi is valójában az EGSZB? Miért megkerülhetetlen a brüsszeli játszmák­ban? Akinek lehetett, feltettem ezt a kér­dést. Tény, hogy a hivatalos tájékoztatók és maguk az érintettek is különféle kifeje­zéseket használnak, mikor bemutatják a testület profilját. Mondják tanácsadó és konzultatív szervnek, fontos szerepet tu­lajdonítanak neki a jogalkotás befolyáso­lásában, a konszenzuskeresésben. Más megközelítésben azt hangsúlyozzák, hogy közvetít a polgárok és az intézmények kö­zött, jelentősnek tartják a szakértői bázi­sát, a bizottsági tagok mögött álló hatal­mas tudást és társadalmi tapasztalatot. El­vi alapon azt fejtegetik, hogy a sikeres Európa felépítése során az embereket kell előtérbe helyezni, mivel a részvételi de­mokrácia fejlődése garanciája lehet a ha­ladásnak. Folyosói beszélgetésekben elő­fordul, hogy lobbistáknak nevezik az EGSZB különféle munkacsoportjait, mi­szerint ők lennének a döntések mögötti al­kuk letéteményesei. Ebben is van igazság, mint ahogy az uniós döntések legitimálá­sának az erősítésében is. Maga az EGSZB ezt a sokféle szerepet egy szlogennel feje­zi ki: híd Európa és a szervezett civil tár­sadalom között. (Döntés-előkészítés) Hazai használat­ra azt érdemes kiemelni, hogy az EGSZB tevékenysége a döntéshozatali folyamat­hoz kötődik, működési formája a párbe­széd, eszköze pedig a célzottan megfogal­mazott vélemény. Sarkosan fogalmazva: nem egy öncélú, a „gőz" leeresztését szol­gáló, külsőségekkel ellátott, patinás gitt­egylet, hanem az európai politikát alakító, számos kérdésben komoly befolyással rendelkező fórum. Előírások biztosítják, hogy az EU parlamentje és „kormánya" különféle kérdésekben köteles kikérni a véleményét. Miként látják maguk a bizottsági tagok a testület szerepét, erről kérdezteis T­ eó, Kingát, aki új ember a 12 fős magyar cso­portban. A Nemzeti Civil Alapprogram által delegált képviselő az EGSZB szere­péről szólva azzal példálózott, hogy a családpolitika eddig az EU szintjén nem jelent meg, mivel nemzeti hatáskörben volt. Most a magyar elnökség javaslatára, a hazai civilek kezdeményezése nyomán a prioritások közé került, a témát az EU tes­tületei napirendjükre vették. Sikerült ez által a család és a demográfia ügyét, ami a magyar embereket foglalkoztatja, megfe­lelő formában „betolni" az EU döntésho­zói elé. Joó Kinga a példa kapcsán felhív­ta a figyelmet, hogy a problémák EU szin­tű kezelése hatással lehet a civil szerveze­tek hazai együttműködésére, a tagorszá­gokban folyó társadalmi párbeszéd szín­vonalára.­­k (Új lendület Európának) A tagorszá­gokban működő társadalmi szervezetek, fórumok és az EGSZB között hatéko­nyabb információáramlásra lesz szükség a jövőben. A tagországokban jobban kell is­merni a brüsszeli testület állásfoglalásait, oda-vissza jobb kommunikációra kell tö­rekedni. Ez már a házigazdák és az újság­írók közös ebédjén hangzott el, amelyen részt vett Peter Lindvald-Nielsen kommu­nikációs igazgató is. A hatékonyabb kom­munikáció iránti igény szinte minden be­szélgetésen felmerült, aminek különös ak­tualitást ad, hogy 2010. őszén új ötéves ciklust kezdett az EGSZB, megújult összetételben, új kihívásokkal. A fő irányt a nemrég hatályba lépett Lisszaboni Szerződés szabja meg, amely szerint kívánatos, hogy a polgárok minél nagyobb részt vállaljanak az elért környe­zeti, gazdasági és szociális eredmények megőrzésében. Az EGSZB tevékeny sze­repet kíván vállalni az Európa 2020 straté­gia megvalósításában, új lendületet akar adni az öreg kontinensnek. Kicsit konkrá­­tabban: az EU tagországaiban a hiányt és az adósságokat fenntarthatóbb útra kell te­relni, felülvizsgálatra szárul az adópoliti­ka és jobban előtérbe kerülnek a munka­erőpiacban rejlő lehetőségeket. A vállal­kozások terén tovább egyszerűsödnek az ösztönzések és a szabályozók. (Magyar elnökség) Látogatásunk nap­ján ismertette Orbán Viktor miniszterel­nök a Strasbourgban ülésező Európai Par­lamentben a magyar elnökség programját. Ezzel párhuzamosan Brüsszelben az EGSZB közgyűlésén Becsey Zsolt, a gaz­dasági tárca államtitkára prezentálta a programot. Mellesleg az új ciklusban ez volt az EGSZB első plenáris ülése. Ese­mény esemény hátán. Különösebb izgal­mat azonban nem tapasztaltunk a magyar képviselők körében, mivel Brüsszelben gyakran történik valami fontos. Az Antall Józsefről elnevezett épületben lévő impozáns ülésteremben, ahova beve­zettek bennünket, a magyar képviselők nem egy tömbben, hanem a többiek között elvegyülve foglalnak helyet. Ezzel is kife­jezik, hogy szabad mandátummal rendel­keznek, egész Európa munkavállalóit, munkáltatóit és civil szervezeteit képvise­lik. A tolmácsfülkék sora szembeötlik a lá­togatónak, az EU 23 h­ivatalos nyelvén tör­ténő to­lmácsolás sokat elárul az európai térség sokszínűségérel. Más kérdés, hogy ez nem olcsó mulatság. A bizottság hétszáz fős apparátusának közel a fele tolmács. Becsey Zsolt államtitkár, aki korábban EU képviselő volt, ismerősen mozog eb­ben a közegben, az ismertetett program persze nem hat a meglepetés erejével, hi­szen főbb elemeinek brüsszeli műhelyek­ben adtak fazont) Tucatnyian hozzászól­nak, a testület magyar tagjai közül Pásztor Miklós, Baráth Etele, Vértes János és Topolánszky Ákos. A helyi piacról, a szak­­politikák jelentőségéről, a kis- és közepes vállalkozások finanszírozásáról és a hazai érdekegyeztetés alakulásáról mondják el észrevételeiket. Válaszokat is kapnak, de az érdekegyeztetéssel kapcsolatban az ál­lamtitkár kerüli a konkrétumokat. Később, az ülést követői sajtóbeszélgetésen meg­próbáltam válaszra bírni, de nem kívánt beszélni az országos érdekegyeztetés jö­vőjéről. A programokkal zsúfolt nap magyar esttel zárult. Kiállítás, zenei produkció, fogadás, alkalom az eszmecserére és kap­csolatok felvételére. Alkalmi beszélgető partneremmel párhuzamot vonunk a Mo­narchia bécsi hivatalaiban egykor ügykö­dő magyar szakemberek és a brüsszeli tisztviselőink munkája között. Arra lyuka­dunk ki, hogy régen és ma is speciális tu­dás, nagyon kulturált fellépés szükséges az ország érdekeinek érvényesítéséhez. Később a szállodában még megnéztem a televíziók tudósításait, amelyek tele vol­tak a magyar médiatörvénnyel. Ez sajnos jelentős mértékben rontotta a nap egyenle­gét. A közös hangot kereső brüsszeli zene­karban repedt dobként szóltak a hangzatos kijelentések.­­­ (Összhang és sodródás) Másnap tar­talmas háttérbeszélgetést folytattunk napi­lapos kollégáimmal az EGSZB több tagjá­val. A magyar elnökségi program esélyei­nek latolgatása, az EU gazdasági és pénz­ügyi tervezésének mérlegelése közben el­gondolkodtató következtetésekre jutottak házigazdáink. Aggodalommal említették, hogy komoly illeszkedési zavarok alakul­hatnak ki az európai fejlesztési irányok és a mi törekvéseink között. Elsodródunk egymás mellett, nem jutunk támogatás­hoz, ha európai szinten az innovációt, a fejlett kutatási-képzési bázisokkal rendel­kező nagyvárosi régiókat helyezik előtér­be, mi pedig a vidéki térségeket favorizál­juk. Komoly veszély, hogy nőni fognak Európa nyugati és keleti régiói közötti kü­lönbségek, az eurózóna országai és a töb­biek mozgása elválhat egymástól. Kény­­szerűség együtt haladni a viágpiaci tren­dekkel. Nagy kárunk származhat abból, ha a kormány fejlesztési politikája nem kap­csolódik a fejlesztési főirányhoz, az EU 2020 programhoz. A döntés-előkészítő, érdekegyeztetési struktúráknál is fontos az összhang. Az EGSZB magyar tagjai hiába szereznek friss információkat az új európai játéksza­bályokról még a születés pillanatában, ha itthon nem működnek az érdekegyeztetési fórumok. Budapesten a Gazdasági és Szociális Tanács hajója éppen akkor kap léket, mikor brüsszeli szempontból a leg­nagyobb szükség lenne rá. Ha csak hangoztatjuk, hogy erősíteni kell Európát, de nem teszünk semmit az integrációért, ha látszólag támogatjuk a fejlesztési irányokat, de másik úton indu­lunk el, és ha az európai intézményekkel nem hozzuk összhangba a nemzeti intéz­ményeinket, akkor nem befelé, hanem ki­felé tartunk Európából. Ezekkel a nehéz kérdésekkel megter­helve vettünk búcsút Brüsszeltől, ahol egyébként sütött a nap, ami errefelé féli­dőben ritkán fordul elő. Horváth László

Next