Húsos, 2012 (20. évfolyam, 1-6. szám)

2012-02-01 / 1. szám

h­ú­s­o­s 2­0­1­2 / 1­­2­0­1­2 / 0­2 / 1­4 1­8 : 1­0 P­a­g­e 2 2. oldal HUSCI 2012. február - Kemény helyzetbe került a húsipar: nincs elég alapanyag, ami van, az nagyon drága. A kereskedelem jó, ha 10 százalé­kot befogad a 20-25 százalékos jogos fel­dolgozói áremelési szándékból. Mikor rö­fög végre ismét négymillió jószág az ólak­ban, mert ez lenne az igazi megoldás? - Remélem, rövidesen, de szerintem nem lehet a magyar sertést összehasonlítani a dán és a német sertéssel. A magyar disznó azért is drágább, mert gabonát, kukoricát eszik, több takarmány kell egy kiló hús előállításá­hoz. Ez a hús értékesebb, mint az import, s ezt jó lenne elismerni az árakban is. - Ez igaz, de a lakosság többsége ezt nem képes megfizetni, s a kereskedők jó ré­sze sem hajlandó erre. De térjünk vissza az alapkérdéséhez: mikor lesz itt több disznó? - Több ponton támadunk, ezért remé­nyeink szerint hamarosan. A húságazat, a mélyrepülésben lévő állattenyésztési ágazat fellendülése alapvető érdeke az országnak. Most a növénytermesztés dominál a mező­­gazdaságban - a bevétel kétharmada innen származik, de ez az arány egészségtelen, ezért minden intézkedéssel ezen akarunk javítani. Az állami földek bérbe adásának egyik feltétele is az állattartás vállalása.­­ Ez azonban csak 65 ezer hektárra vo­natkozik, ami nem túl sok a 6 milliónyi művelt területhez képest.­­ Ez az idei évre vonatkozó adat, de az állami földek bérbeadása folyamatos lesz a következő években. Az állam fel fogja bon­tani a „tisztességtelennek" vélt földbérleti szerződéseket, és a területek nagy részét el­sősorban családi gazdaságoknak fogja bér­be adni. Az állam - mondhatni - kikénysze­rítheti az állattenyésztés fejlesztését. A föld­alapú támogatásokat kivéve megpróbáljuk a szubvenciók többségénél is feltételül szabni az állattartást. Persze ez csak egyik része a programnak, melyet néhány héten belül nyilvánosságra hozunk. Továbbra is támogatjuk a helyi feldolgozást, az erről szóló rendelet rövidesen megjelenik, hogy minél magasabb feldolgozottságú terméke­ket állítsanak elő a gazdálkodók. Folytatjuk a kistermelőkre vonatkozó rendeletek egy­szerűsítését. A helyi piacok, a helybeni érté­kesítés feltételei is javulni fognak, különö­sen, ha a szociális szövetkezetek felszapo­rodnak, és ellátják feladataikat.­­ Ez azért nem akkora mennyiség, mely megoldaná a húsipar gondjait! - Persze, de a helyi ellátás, a helyi vitéz­ Átfogó terv segítheti a húságazatot Megkezdődött az állattenyésztés fejlődését gátló akadályok lebontása - szögezte le lapunknak adott interjújában V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős állam­titkár. A beszélgetés során kiderült, egy egész intézkedési csomag szolgálja a ha­zai állattenyésztés és húsfeldolgozás, értékesítés felfuttatását. Többek között már­ciusban napvilágot lát a vágópontok fejlesztéséhez adott támogatás rendelete, a kormány elé kerül a sertésprogram, melynek alapvető eleme egy speciális hitel­­konstrukció, a tárca felkarolja a szövetkezés, valamint az integráció ügyét, és tá­mogatja a termelői tulajdoni körben működtetett húsipari cégek kialakítását, menyek ellátásában nagyobb szerepet kap­hatnak ezek a beszer­zési források. A nagy­üzemi feldolgozás gondjait másként lehet megoldani. Érdemes leszögezni: a mostani program több síkon próbál segíteni. Az előbbiekben a kisebb, inkább a helyi igények kielégítését szolgáló konstrukcióról beszél­tem, amelybe termé­szetesen a speciális, igen magas minőségű, egyedi termékek elő­állítását is beleértem. Tehát a nagy vágóhi­dak és feldolgozók számára az integrációkban termelt sertés adhat megoldást. Eddig nem voltak érde­keltek ezek a cégek abban, hogy az integrá­ciókat megszervezzék, most viszont azok lesznek. Tervezzük egy speciális hitel­­konstrukció kialakítását is. Már most je­lentkezett néhány nagy feldolgozó, hogy élére állna a kezdeményezésnek. - Feltámasztják a régi háztáji rend­szert, agronómusostól, felvásárlástól? - Azt már nem lehet, de reménykedem abban, hogy akad még ember, aki emléke­zik az akkoriban tanultakra. Szaktanácsadó kell, felvásárló szervezet kell, de szükség van arra is, aki a takarmányt adja. Az az idő elmúlt, mikor a téesz évente részesedésként gabonával fizetett a tagjainak, s a háztáji­ban ezt etették fel. Helyette olyan rendszert kell kiépíteni, amely biztosít hizlalni valót, takarmányt, szakértel­met, netán technológi­át a bértartásra vállal­kozóknak. - És az elszámolás miként oldható meg? - Szerződéses fe­gyelem mellett, ami­nek ma igencsak híján vagyunk, ahogy a szö­vetkezést is fel kell tá­masztani, s a kettő igencsak összefügg. Eltelt 22-23 év a rend­szerváltás óta, jó lenne végre elfeledni a „té­­eszesés" sérelmeket, s belátni, hogy szövet­kezetek, szövetkezés nélkül nem jut előre a mezőgazdaság.­­ A gazdák többsége viszont egyáltalán nem érdekelt ebben! A 27 százalékos áfa élteti a feketegazdaságot, sok termelő eb­ből jobban él, mintha a „közösben”, má­sok szeme láttára gazdálkodna. Ezt a fész­ek példája is bizonyítja. Mi a véleménye, a szövetkezésnek nem a 27 százalékos áfa és a feketegazdaság a legnagyobb ellensége? - Pontosan ezért tűzi rendszeresen zászlajára a Vidékfejlesztési Minisztérium az áfa-kérdést. Most a fordított adóztatás ügye van napirenden. - De az egyelőre csak a gabonára és az olajos magvakra vonatkozna! - Igen, más termékek áfa-csökkentését a költségvetés ismert helyzete nem engedi egyelőre. - Több falusi arról panaszkodik, hogy tartana állatot, de ahol korábban lehetett, már nem tehetik, mert az önkormányzat saját rendeletében megtiltotta azt. - Régóta ismert ügy, melyet a kor­mány, illetve a parlament az új szabályo­zással decemberben megoldott. Az önkor­mányzat ezentúl nem tilthatja meg az ál­lattartást bizonyos körzetekben. Az eddigi helyzet nonszensz volt, hiszen a háztáji hizlalásnak évszázados tradíciója van ha­zánkban. Én úgy képzelem el a jövőt, hogy minden faluban lesz 3-5 olyan ma­gán vagy családi gazdaság, amely a jól működő növénytermesztés mellett álla­tokkal is foglalkozik, sőt egy részét fel is dolgozza, és ezekre a helyi termékekre akár a falusi turizmus is ráépíthető.­­ Ez az a termékkör, mely minőségi, egyedi, ezért drágább is. De miként fej­leszthető fel a versenyképes, nagy mennyi­séget adó sertéstartás, ami a nagyobb húsipari cégek érdekeit szolgálja?­­ Az imént már említettem az integrá­ciókat, a szociális szövetkezeti alapon fe­lélesztett sertéshizlaldákat, emellett igen fontos szerepet kell kapniuk a termelői tu­lajdonban lévő feldolgozóknak is. A kor­mány célja, hogy megmentse, és fokoza­tosan termelői tulajdonba adja a bajban lévő élelmiszeripari cégeket. A vállalko­záshoz csatlakozó termelő már nem lesz érdekelt a feketézésben, az áfaelkerülés­ben. Jól működik az ilyen együttműködés a tejiparban, vagy a baromfi feldolgozásban. - Egy ilyen cég üzemeltetéséhez na­gyon sok pénz kell. Honnan kerül hozzá? - Már említettem a hitelkonstrukció­kat, de ott a Széchenyi Terv is. A vidékfej­lesztés ilyen irányú programjai rövidesen kifutnak, de elindul új, nemzeti hatáskör­ben hozott feltételekkel a Széchenyi Terv. O. Horváth György A Városidéjből a pénzes a v ' vevokh 'erre költőz, jM °'galica fesztív« Fejleszteni csak elégedett emberekkel lehet (Folytatás az 7. oldalról)­­ Ezt a fejlesztést határozatlan időre felfüggesztettük, aminek az oka a kedve­zőtlen körülményekben jelölhető meg. Visszakanyarodnék oda, hogy mit lehet tenni a jelenlegi helyzetben. Azt gondo­lom, hogy hatékonysági verseny zajlik a világban és a mi kitettségünk óriási. Lehet az importot bármi módon korlátozni, de hogy az ország az exportra rá van kény­szerülve, az nem vitatható. Az agrárága­zat, az élelmiszeripar a kivitelben nem áll rosszul. Ha azonban a kedvezőtlen tren­dek folytatódnak, akkor nem tudja fenn­tartani ezt a pozícióját. Sajnos az ország agrárgazdasága és élelmiszeripara az alap­anyagok szintjén versenyez, ahelyett, hogy - kapcsolódok a lap profiljához - az értéknövelő munkákat elvégeznénk, és nem olajos magvakat, gabonát, húst szállí­tanánk ki, hanem olyan termékeket, ame­lyek egyébként ma feldolgozott formában visszaáramlanak az országba.­­ Nagyobb lenne a hozzáadott érték. - Abszolút. Ezt az irányt támogatni kell, de nem a sok kisvállalkozás az, amely erre képes. Az élelmiszeripar hatékonysága a vi­lágban úgy néz ki, hogy gyakorlatilag ma már semmi nem elég. Verseny van, ami jó volt tegnap, holnapra elégtelenné válik. Egyre kevesebb pénz van az emberek zse­bében, a fogyasztási modellek változnak. Kétségkívül egy kitörési lehetőség a minő­ség, de arra nem nagyon lehet számítani, hogy minőségi élelmiszerrel meghódítjuk a világot. Más a trend és mások a nagyságren­dek. Magyarország adottságai, azt lehet mondani, szinte egyedülállóak. Az Európát várni nem lehet, csak fokozatos építkezéssel juthatunk előre. Ha megfelelő alapanyag és munkaerő rendelkezésre áll, szükség van know-how-ra is, mivel hatékonyságban ir­galmatlan különbségek alakultak ki, miköz­ben a versenytársak sem állnak meg. Nincs tőkénk sem, itt jön a képbe a magas kamat­szint és a hitelezés kérdése. Kicsik és nagyok - Nem gondolja, hogy a széljárás in­kább a kisebb vállalkozásoknak kedvez? A húságazatban a piaci környezet nem ép­pen nagyvállalat-barát, a kicsik „műfaja” a fekete gazdaság is.­­ Véleményem szerint nem lehet álta­lánosítani. A kicsik nem csak vágópontok, kolbászkészítők, hanem mellette kerté­szek, növénytermesztők, kecskesajt-készí­tők, biogazdák és minden mással foglal­koznak. Elég széles a mezőgazdaság és élelmiszeripar tevékenységi köre, és szin­te se vége, se hossza a lehetőségeknek. Mellette megjelenik a vidéki turizmus és más kezdeményezések is. A termelők egy­ben fogyasztók is, ezért is nagyon fonto­sak egy működő gazdasághoz. Gyakorlati­lag egyetértek a kisvállalkozásokat is tá­mogató politikával, de nem lehet szélsősé­gesen gondolkodni. Nemzetgazdasági szinten rájuk alapozni a jövőt biztosan té­ves út lenne. Amikor volt Magyarorszá­gon tízmillió sertés, akkor abból hatmilli­ót a háztáji gazdaságok állítottak elő. Olyan olcsó disznót még egyszer csinálni nem lehet, mivel akkor az emberek nem forintosították a saját munkaerejüket, szá­mos mezőgazdasági terméket maguk ál­ Most a csillagok állása olyan, hogy mindennél nagyobb szükség van együttműködésre. Unióban két­három ország rendelkezik hasonló adottsá­gokkal. Az összes tényező arra mutat, hogy nekünk ezt meg kellene tudni csinálni. Mi­ért nem tudjuk mégsem? A feladat hosszú távon értendő, de ha holnapra nem lesznek hatékony üzemeink, nem lesz megfelelő adórendszerünk, nem tűnik el a feketegaz­daság, nem lesz tíz százalék alatti áfa, akkor nem lesznek távlataink. Csodákat tenni és irtottak elő, amit felhasználtak az állattartásban. Meg­volt ennek a maga kultúrája, ami szinte teljesen el is tűnt. - Az egy porta, egy koca programnak sokak szerint nincs realitása. - Kulturális okokból valóban nincs re­alitása, de lehet, hogy valamivel nagyobb méretben, teszem azt, harminc-ötven ko­cával már működőképes lehet a modell. Ha nem is minden falusi porta bevonásá­val, de nagyszámú kisebb, de európai lép­tékben hatékony üzemmel eredményt le­het elérni. Természetesen itt már felmerül Költségcsökkentő lépések - Beszéljünk a munkaügyi kapcsolatok­ról. Hogyan érintik a céget egyes kor­mányzati lépések? - Hogy mit csinál az állam, azt nem tisztünk megítélni, de mi is ki vagyunk té­ve a jogszabályi változásoknak. A munka­ügyi kapcsolatokat illetően - függetlenül bármiféle állami törekvésektől - mi igé­nyeljük az együttműködést a munkaválla­lói érdekképviselettel. Ahogy már utaltam rá, mi rövid távon olyan területeken va­gyunk képesek fejleszteni, ahol a befekte­tések gyorsan megtérülnek. A tradicionális piacainkon akarjuk felhívni magunkra a figyelmet új termékekkel, szolgáltatások­kal, egyedi megoldásokkal és hatékony­ságjavítással. Rövid távon a költségcsök­kentésen van a hangsúly.­­ Ez érinti a béreket is? A költségek mi­lyen hányadát teszik ki a bérköltségek? - Durván valamivel több, mint tíz száza­lékot jelentenek a bérek a költségek között. Nem ez a fő tényező, de minden forint szá­mít. Hangsúlyozni szeretném, hogy a terve­zett költségcsökkentést az embereknek kell megcsinálni. Amikor egy cég veszteséget termel, akkor tökéletesen ugyanaz az érde­ke mindkét félnek. Most fő célunk a veszte­ségek csökkentése, és ez nem a bérköltsé­gekre vonatkozik. Apróságoktól indulva fölfelé az egész rendszerben találhatók költ­ségcsökkentő lehetőségek minden egyén, minden szervezeti egység, vagy folyamat szintjén. A lekapcsolt villany, a nem eldo­bott szemét, a pillanatnyi indulatban eltö­mített lefolyó, az anyagmozgatás, a fóliásé­­­lejt, a készletszint, a gépbeállítás egyaránt számításba jön, ami mögött mind-mind em­berek vannak. Azt gondolom, hogy minde­zekben a menedzsment érdeke nem áll szemben a munkavállalókéval. Én is mun­kavállaló vagyok! Alkalmazott. Most ve­zérigazgató vagyok, de nem mindig voltam az, gyakornok koromban is így gondolkod­tam. Most a csillagok állása olyan, hogy mindennél nagyobb szükség van együttmű­ködésre. Az öncélú szembenállásnak nincs értelme, mert lehetetlenné teszi azt a fej­lesztési munkát, amiről beszéltem. Meg­győződésem, hogy a munkaügyi kapcsola­toknak megfelelő áttételeken keresztül van egy nagy hozzáadott értéke. Csak ebből ké­pes profitálni mindenki, legyen fizikai vagy szellemi dolgozó. - Ha jól értem, ennek a felfogásnak ré­sze a szakszervezet, amely a Picknél száz éve része a vállalati kultúrának. - Rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, mi több, egyre többször számítunk a szak­­szervezetre, hogy a véleményével, ötletei­vel segítse a törekvéseinket. Amiről be­szélek, az teljesen más alapra helyezné a szakszervezettel való együttműködést. - Partnerségre gondol? - Ez egy tökéletesen jó szó arra, ami az elképzelésünk. Ha egy cég nagy gazdasá­gi eredményeket ér el, akkor lehet miről vitatkozni, de most sajnos más a helyzet. Átalakuló bérrendszer - Ne kerüljük meg az aktuális kérdést, hogyan hajtják végre a bérkompenzációt és hogyan tudják idén megőrizni a bérek vásárlóerejét? - Január elsejétől emeltük a kötelező minimálbéreket. A kormány által elvárt bérkompenzáció igen jelentős költség­­többletet okozna, ezért most nem tudom felelősen kijelenteni, hogy mikor tudjuk azt végrehajtani. Elvileg visszamenőlege­sen is megoldható. Abban gondolkodunk, az első hónapok eredményeit is figyelem­be véve, hogy átalakítjuk az egész bér­rendszert. Csökkenteni akarjuk az admi­nisztrációt, jobban szeretnénk motiválni az embereket, értékelni azt, ha valaki többféle művelet elvégzésére alkalmas és más szempontok is felmerülnek a kidolgo­zás alatt álló koncepcióban. - Elsődleges céljuk a hatékonyság nö­velése és nem feltétlenül a béreken való spórolás? - A bér megspórolása egyáltalán nem cél. A bérrendszer átalakítása és a bértár­gyalások keretében szeretnénk tisztázni, hogy milyen munkáért tudunk többet fi­zetni és annak az elosztása hogyan történ­jen korrekt és fair módon. Tehát nem köz­ponti kirovás alapján akarunk dönteni, mert igazságtalan lenne, ha az egyéni bé­rek nem tükröznék a teljesítményt, a ké­pességet, a szándékot, a hozzáállást. Jóté­konysági intézmény nem vagyunk, az eredményből tudunk bért fizetni, bért emelni. A meglévő kapacitások, termék­­szerkezet mellett kell eredményesebbnek lenni. Gyárbezárás nincs napirenden, és a munkavállalói kör szempontjából talán ez is eredmény.­­ A Pick gyáregységeiben elérhető ke­resetek mennyire versenyképesek a helyi munkaerőpiacon? - Amilyen állapotok uralkodnak a gazdaságban, gyakorlatilag a béreink versenyképesek. Hozzáteszem, ma nem nehéz ezen a téren versenyben maradni. Ostoba munkáltató, aki szeretne fejlesz­teni, de közben elégedetlen emberekkel akar dolgozik. Egyébként a kettő teljes­séggel kizárja egymást. A célunk, hogy elégedett munkavállalókat lássunk a gyá­rainkban. Nem csak bérek tekintetében, másban is. Én magam is akkor megyek be szívesen a munkahelyre, ha elégedett vagyok. Az elégedettségem legnagyobb forrását pedig azok az emberek jelentik, akiknek van céljuk és jól végzik mindazt, ami a feladatuk. Horváth László egy sor más kérdés, a földtől a trágyakeze­lésig, tehát legfőképp a birtokpolitika, amiről sokat lehet még vitatkozni.

Next