Húsos, 2012 (20. évfolyam, 1-6. szám)
2012-02-01 / 1. szám
húsos 2012 / 12012 / 02 / 14 18 : 10 Page 2 2. oldal HUSCI 2012. február - Kemény helyzetbe került a húsipar: nincs elég alapanyag, ami van, az nagyon drága. A kereskedelem jó, ha 10 százalékot befogad a 20-25 százalékos jogos feldolgozói áremelési szándékból. Mikor röfög végre ismét négymillió jószág az ólakban, mert ez lenne az igazi megoldás? - Remélem, rövidesen, de szerintem nem lehet a magyar sertést összehasonlítani a dán és a német sertéssel. A magyar disznó azért is drágább, mert gabonát, kukoricát eszik, több takarmány kell egy kiló hús előállításához. Ez a hús értékesebb, mint az import, s ezt jó lenne elismerni az árakban is. - Ez igaz, de a lakosság többsége ezt nem képes megfizetni, s a kereskedők jó része sem hajlandó erre. De térjünk vissza az alapkérdéséhez: mikor lesz itt több disznó? - Több ponton támadunk, ezért reményeink szerint hamarosan. A húságazat, a mélyrepülésben lévő állattenyésztési ágazat fellendülése alapvető érdeke az országnak. Most a növénytermesztés dominál a mezőgazdaságban - a bevétel kétharmada innen származik, de ez az arány egészségtelen, ezért minden intézkedéssel ezen akarunk javítani. Az állami földek bérbe adásának egyik feltétele is az állattartás vállalása. Ez azonban csak 65 ezer hektárra vonatkozik, ami nem túl sok a 6 milliónyi művelt területhez képest. Ez az idei évre vonatkozó adat, de az állami földek bérbeadása folyamatos lesz a következő években. Az állam fel fogja bontani a „tisztességtelennek" vélt földbérleti szerződéseket, és a területek nagy részét elsősorban családi gazdaságoknak fogja bérbe adni. Az állam - mondhatni - kikényszerítheti az állattenyésztés fejlesztését. A földalapú támogatásokat kivéve megpróbáljuk a szubvenciók többségénél is feltételül szabni az állattartást. Persze ez csak egyik része a programnak, melyet néhány héten belül nyilvánosságra hozunk. Továbbra is támogatjuk a helyi feldolgozást, az erről szóló rendelet rövidesen megjelenik, hogy minél magasabb feldolgozottságú termékeket állítsanak elő a gazdálkodók. Folytatjuk a kistermelőkre vonatkozó rendeletek egyszerűsítését. A helyi piacok, a helybeni értékesítés feltételei is javulni fognak, különösen, ha a szociális szövetkezetek felszaporodnak, és ellátják feladataikat. Ez azért nem akkora mennyiség, mely megoldaná a húsipar gondjait! - Persze, de a helyi ellátás, a helyi vitéz Átfogó terv segítheti a húságazatot Megkezdődött az állattenyésztés fejlődését gátló akadályok lebontása - szögezte le lapunknak adott interjújában V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár. A beszélgetés során kiderült, egy egész intézkedési csomag szolgálja a hazai állattenyésztés és húsfeldolgozás, értékesítés felfuttatását. Többek között márciusban napvilágot lát a vágópontok fejlesztéséhez adott támogatás rendelete, a kormány elé kerül a sertésprogram, melynek alapvető eleme egy speciális hitelkonstrukció, a tárca felkarolja a szövetkezés, valamint az integráció ügyét, és támogatja a termelői tulajdoni körben működtetett húsipari cégek kialakítását, menyek ellátásában nagyobb szerepet kaphatnak ezek a beszerzési források. A nagyüzemi feldolgozás gondjait másként lehet megoldani. Érdemes leszögezni: a mostani program több síkon próbál segíteni. Az előbbiekben a kisebb, inkább a helyi igények kielégítését szolgáló konstrukcióról beszéltem, amelybe természetesen a speciális, igen magas minőségű, egyedi termékek előállítását is beleértem. Tehát a nagy vágóhidak és feldolgozók számára az integrációkban termelt sertés adhat megoldást. Eddig nem voltak érdekeltek ezek a cégek abban, hogy az integrációkat megszervezzék, most viszont azok lesznek. Tervezzük egy speciális hitelkonstrukció kialakítását is. Már most jelentkezett néhány nagy feldolgozó, hogy élére állna a kezdeményezésnek. - Feltámasztják a régi háztáji rendszert, agronómusostól, felvásárlástól? - Azt már nem lehet, de reménykedem abban, hogy akad még ember, aki emlékezik az akkoriban tanultakra. Szaktanácsadó kell, felvásárló szervezet kell, de szükség van arra is, aki a takarmányt adja. Az az idő elmúlt, mikor a téesz évente részesedésként gabonával fizetett a tagjainak, s a háztájiban ezt etették fel. Helyette olyan rendszert kell kiépíteni, amely biztosít hizlalni valót, takarmányt, szakértelmet, netán technológiát a bértartásra vállalkozóknak. - És az elszámolás miként oldható meg? - Szerződéses fegyelem mellett, aminek ma igencsak híján vagyunk, ahogy a szövetkezést is fel kell támasztani, s a kettő igencsak összefügg. Eltelt 22-23 év a rendszerváltás óta, jó lenne végre elfeledni a „téeszesés" sérelmeket, s belátni, hogy szövetkezetek, szövetkezés nélkül nem jut előre a mezőgazdaság. A gazdák többsége viszont egyáltalán nem érdekelt ebben! A 27 százalékos áfa élteti a feketegazdaságot, sok termelő ebből jobban él, mintha a „közösben”, mások szeme láttára gazdálkodna. Ezt a fészek példája is bizonyítja. Mi a véleménye, a szövetkezésnek nem a 27 százalékos áfa és a feketegazdaság a legnagyobb ellensége? - Pontosan ezért tűzi rendszeresen zászlajára a Vidékfejlesztési Minisztérium az áfa-kérdést. Most a fordított adóztatás ügye van napirenden. - De az egyelőre csak a gabonára és az olajos magvakra vonatkozna! - Igen, más termékek áfa-csökkentését a költségvetés ismert helyzete nem engedi egyelőre. - Több falusi arról panaszkodik, hogy tartana állatot, de ahol korábban lehetett, már nem tehetik, mert az önkormányzat saját rendeletében megtiltotta azt. - Régóta ismert ügy, melyet a kormány, illetve a parlament az új szabályozással decemberben megoldott. Az önkormányzat ezentúl nem tilthatja meg az állattartást bizonyos körzetekben. Az eddigi helyzet nonszensz volt, hiszen a háztáji hizlalásnak évszázados tradíciója van hazánkban. Én úgy képzelem el a jövőt, hogy minden faluban lesz 3-5 olyan magán vagy családi gazdaság, amely a jól működő növénytermesztés mellett állatokkal is foglalkozik, sőt egy részét fel is dolgozza, és ezekre a helyi termékekre akár a falusi turizmus is ráépíthető. Ez az a termékkör, mely minőségi, egyedi, ezért drágább is. De miként fejleszthető fel a versenyképes, nagy mennyiséget adó sertéstartás, ami a nagyobb húsipari cégek érdekeit szolgálja? Az imént már említettem az integrációkat, a szociális szövetkezeti alapon felélesztett sertéshizlaldákat, emellett igen fontos szerepet kell kapniuk a termelői tulajdonban lévő feldolgozóknak is. A kormány célja, hogy megmentse, és fokozatosan termelői tulajdonba adja a bajban lévő élelmiszeripari cégeket. A vállalkozáshoz csatlakozó termelő már nem lesz érdekelt a feketézésben, az áfaelkerülésben. Jól működik az ilyen együttműködés a tejiparban, vagy a baromfi feldolgozásban. - Egy ilyen cég üzemeltetéséhez nagyon sok pénz kell. Honnan kerül hozzá? - Már említettem a hitelkonstrukciókat, de ott a Széchenyi Terv is. A vidékfejlesztés ilyen irányú programjai rövidesen kifutnak, de elindul új, nemzeti hatáskörben hozott feltételekkel a Széchenyi Terv. O. Horváth György A Városidéjből a pénzes a v ' vevokh 'erre költőz, jM °'galica fesztív« Fejleszteni csak elégedett emberekkel lehet (Folytatás az 7. oldalról) Ezt a fejlesztést határozatlan időre felfüggesztettük, aminek az oka a kedvezőtlen körülményekben jelölhető meg. Visszakanyarodnék oda, hogy mit lehet tenni a jelenlegi helyzetben. Azt gondolom, hogy hatékonysági verseny zajlik a világban és a mi kitettségünk óriási. Lehet az importot bármi módon korlátozni, de hogy az ország az exportra rá van kényszerülve, az nem vitatható. Az agrárágazat, az élelmiszeripar a kivitelben nem áll rosszul. Ha azonban a kedvezőtlen trendek folytatódnak, akkor nem tudja fenntartani ezt a pozícióját. Sajnos az ország agrárgazdasága és élelmiszeripara az alapanyagok szintjén versenyez, ahelyett, hogy - kapcsolódok a lap profiljához - az értéknövelő munkákat elvégeznénk, és nem olajos magvakat, gabonát, húst szállítanánk ki, hanem olyan termékeket, amelyek egyébként ma feldolgozott formában visszaáramlanak az országba. Nagyobb lenne a hozzáadott érték. - Abszolút. Ezt az irányt támogatni kell, de nem a sok kisvállalkozás az, amely erre képes. Az élelmiszeripar hatékonysága a világban úgy néz ki, hogy gyakorlatilag ma már semmi nem elég. Verseny van, ami jó volt tegnap, holnapra elégtelenné válik. Egyre kevesebb pénz van az emberek zsebében, a fogyasztási modellek változnak. Kétségkívül egy kitörési lehetőség a minőség, de arra nem nagyon lehet számítani, hogy minőségi élelmiszerrel meghódítjuk a világot. Más a trend és mások a nagyságrendek. Magyarország adottságai, azt lehet mondani, szinte egyedülállóak. Az Európát várni nem lehet, csak fokozatos építkezéssel juthatunk előre. Ha megfelelő alapanyag és munkaerő rendelkezésre áll, szükség van know-how-ra is, mivel hatékonyságban irgalmatlan különbségek alakultak ki, miközben a versenytársak sem állnak meg. Nincs tőkénk sem, itt jön a képbe a magas kamatszint és a hitelezés kérdése. Kicsik és nagyok - Nem gondolja, hogy a széljárás inkább a kisebb vállalkozásoknak kedvez? A húságazatban a piaci környezet nem éppen nagyvállalat-barát, a kicsik „műfaja” a fekete gazdaság is. Véleményem szerint nem lehet általánosítani. A kicsik nem csak vágópontok, kolbászkészítők, hanem mellette kertészek, növénytermesztők, kecskesajt-készítők, biogazdák és minden mással foglalkoznak. Elég széles a mezőgazdaság és élelmiszeripar tevékenységi köre, és szinte se vége, se hossza a lehetőségeknek. Mellette megjelenik a vidéki turizmus és más kezdeményezések is. A termelők egyben fogyasztók is, ezért is nagyon fontosak egy működő gazdasághoz. Gyakorlatilag egyetértek a kisvállalkozásokat is támogató politikával, de nem lehet szélsőségesen gondolkodni. Nemzetgazdasági szinten rájuk alapozni a jövőt biztosan téves út lenne. Amikor volt Magyarországon tízmillió sertés, akkor abból hatmilliót a háztáji gazdaságok állítottak elő. Olyan olcsó disznót még egyszer csinálni nem lehet, mivel akkor az emberek nem forintosították a saját munkaerejüket, számos mezőgazdasági terméket maguk ál Most a csillagok állása olyan, hogy mindennél nagyobb szükség van együttműködésre. Unióban kéthárom ország rendelkezik hasonló adottságokkal. Az összes tényező arra mutat, hogy nekünk ezt meg kellene tudni csinálni. Miért nem tudjuk mégsem? A feladat hosszú távon értendő, de ha holnapra nem lesznek hatékony üzemeink, nem lesz megfelelő adórendszerünk, nem tűnik el a feketegazdaság, nem lesz tíz százalék alatti áfa, akkor nem lesznek távlataink. Csodákat tenni és irtottak elő, amit felhasználtak az állattartásban. Megvolt ennek a maga kultúrája, ami szinte teljesen el is tűnt. - Az egy porta, egy koca programnak sokak szerint nincs realitása. - Kulturális okokból valóban nincs realitása, de lehet, hogy valamivel nagyobb méretben, teszem azt, harminc-ötven kocával már működőképes lehet a modell. Ha nem is minden falusi porta bevonásával, de nagyszámú kisebb, de európai léptékben hatékony üzemmel eredményt lehet elérni. Természetesen itt már felmerül Költségcsökkentő lépések - Beszéljünk a munkaügyi kapcsolatokról. Hogyan érintik a céget egyes kormányzati lépések? - Hogy mit csinál az állam, azt nem tisztünk megítélni, de mi is ki vagyunk téve a jogszabályi változásoknak. A munkaügyi kapcsolatokat illetően - függetlenül bármiféle állami törekvésektől - mi igényeljük az együttműködést a munkavállalói érdekképviselettel. Ahogy már utaltam rá, mi rövid távon olyan területeken vagyunk képesek fejleszteni, ahol a befektetések gyorsan megtérülnek. A tradicionális piacainkon akarjuk felhívni magunkra a figyelmet új termékekkel, szolgáltatásokkal, egyedi megoldásokkal és hatékonyságjavítással. Rövid távon a költségcsökkentésen van a hangsúly. Ez érinti a béreket is? A költségek milyen hányadát teszik ki a bérköltségek? - Durván valamivel több, mint tíz százalékot jelentenek a bérek a költségek között. Nem ez a fő tényező, de minden forint számít. Hangsúlyozni szeretném, hogy a tervezett költségcsökkentést az embereknek kell megcsinálni. Amikor egy cég veszteséget termel, akkor tökéletesen ugyanaz az érdeke mindkét félnek. Most fő célunk a veszteségek csökkentése, és ez nem a bérköltségekre vonatkozik. Apróságoktól indulva fölfelé az egész rendszerben találhatók költségcsökkentő lehetőségek minden egyén, minden szervezeti egység, vagy folyamat szintjén. A lekapcsolt villany, a nem eldobott szemét, a pillanatnyi indulatban eltömített lefolyó, az anyagmozgatás, a fóliásélejt, a készletszint, a gépbeállítás egyaránt számításba jön, ami mögött mind-mind emberek vannak. Azt gondolom, hogy mindezekben a menedzsment érdeke nem áll szemben a munkavállalókéval. Én is munkavállaló vagyok! Alkalmazott. Most vezérigazgató vagyok, de nem mindig voltam az, gyakornok koromban is így gondolkodtam. Most a csillagok állása olyan, hogy mindennél nagyobb szükség van együttműködésre. Az öncélú szembenállásnak nincs értelme, mert lehetetlenné teszi azt a fejlesztési munkát, amiről beszéltem. Meggyőződésem, hogy a munkaügyi kapcsolatoknak megfelelő áttételeken keresztül van egy nagy hozzáadott értéke. Csak ebből képes profitálni mindenki, legyen fizikai vagy szellemi dolgozó. - Ha jól értem, ennek a felfogásnak része a szakszervezet, amely a Picknél száz éve része a vállalati kultúrának. - Rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, mi több, egyre többször számítunk a szakszervezetre, hogy a véleményével, ötleteivel segítse a törekvéseinket. Amiről beszélek, az teljesen más alapra helyezné a szakszervezettel való együttműködést. - Partnerségre gondol? - Ez egy tökéletesen jó szó arra, ami az elképzelésünk. Ha egy cég nagy gazdasági eredményeket ér el, akkor lehet miről vitatkozni, de most sajnos más a helyzet. Átalakuló bérrendszer - Ne kerüljük meg az aktuális kérdést, hogyan hajtják végre a bérkompenzációt és hogyan tudják idén megőrizni a bérek vásárlóerejét? - Január elsejétől emeltük a kötelező minimálbéreket. A kormány által elvárt bérkompenzáció igen jelentős költségtöbbletet okozna, ezért most nem tudom felelősen kijelenteni, hogy mikor tudjuk azt végrehajtani. Elvileg visszamenőlegesen is megoldható. Abban gondolkodunk, az első hónapok eredményeit is figyelembe véve, hogy átalakítjuk az egész bérrendszert. Csökkenteni akarjuk az adminisztrációt, jobban szeretnénk motiválni az embereket, értékelni azt, ha valaki többféle művelet elvégzésére alkalmas és más szempontok is felmerülnek a kidolgozás alatt álló koncepcióban. - Elsődleges céljuk a hatékonyság növelése és nem feltétlenül a béreken való spórolás? - A bér megspórolása egyáltalán nem cél. A bérrendszer átalakítása és a bértárgyalások keretében szeretnénk tisztázni, hogy milyen munkáért tudunk többet fizetni és annak az elosztása hogyan történjen korrekt és fair módon. Tehát nem központi kirovás alapján akarunk dönteni, mert igazságtalan lenne, ha az egyéni bérek nem tükröznék a teljesítményt, a képességet, a szándékot, a hozzáállást. Jótékonysági intézmény nem vagyunk, az eredményből tudunk bért fizetni, bért emelni. A meglévő kapacitások, termékszerkezet mellett kell eredményesebbnek lenni. Gyárbezárás nincs napirenden, és a munkavállalói kör szempontjából talán ez is eredmény. A Pick gyáregységeiben elérhető keresetek mennyire versenyképesek a helyi munkaerőpiacon? - Amilyen állapotok uralkodnak a gazdaságban, gyakorlatilag a béreink versenyképesek. Hozzáteszem, ma nem nehéz ezen a téren versenyben maradni. Ostoba munkáltató, aki szeretne fejleszteni, de közben elégedetlen emberekkel akar dolgozik. Egyébként a kettő teljességgel kizárja egymást. A célunk, hogy elégedett munkavállalókat lássunk a gyárainkban. Nem csak bérek tekintetében, másban is. Én magam is akkor megyek be szívesen a munkahelyre, ha elégedett vagyok. Az elégedettségem legnagyobb forrását pedig azok az emberek jelentik, akiknek van céljuk és jól végzik mindazt, ami a feladatuk. Horváth László egy sor más kérdés, a földtől a trágyakezelésig, tehát legfőképp a birtokpolitika, amiről sokat lehet még vitatkozni.