Húsos, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015-01-01 / 1. szám
Újra meg kell tanulni felfelé kapaszkodni Interjú Kapuvári Józseffel a HDSZ elnökével Tavaly az élet elsodorta a megemlékezést, de ne engedjük feledésbe merülni, hogy a Húsipari Dolgozók Szakszervezete (HDSZ) negyedszázada kezdte meg működését. Milyen sikereket ért el ez idő alatt a szervezet és milyen kudarcok érték? A kudarcok jutnak előbb az eszembe, nem is az érdekvédelem, hanem a húsipar kudarcai. Megalakulásunk idején a húsipar a magyar gazdaság egyik kiemelkedő szereplője volt, 36-37 ezer embert foglalkoztatott 24 nagyvállalat keretében, és jelentősen hozzájárult az ország gazdaság teljesítményéhez. Aztán a rendszerváltással megindult egy hanyatlási folyamat, az egykori 24 vállalatból mára csak hat maradt fenn: három a Pick Zrt. keretében, valamint a gyulai, a pápai és a kaposvári húsüzem. Ennyi maradt a régi húsiparból, ez a bázisunk. Jöttek létre új vállalkozások, sok kisüzem és néhány közepes, de ezekben nem nyert teret a munkavállalói érdekvédelem. A régi húsipar leépülését, minden erőfeszítésünk ellenére, nem tudtuk megakadályozni, amit sokszor kudarcként éltünk meg. Ugyanakkor a sikereink is ehhez a folyamathoz kapcsolódnak, az állandó visszavonulás közben értük el az eredményeinket. Pedig sokszor megkaptuk, hogy hiába küzdünk, a húságazat hanyatlása megállíthatatlan. Mi azonban nem adtuk fel, a küzdelmekhez egyébként a kezdeti sikerek adtak erőt. Még a kilencvenes évek elején a kaposvári húsüzemet akarták felszámolni, amit nem hagytunk annyiban, és lám, ma is működik. Abban az időben alakult ki a gyakorlatunk, hogy a hagyományos szakszervezeti tevékenységen túl mindent megteszünk azért, hogy a cégek minél tovább talpon maradjanak, elkerüljék a felszámolást, megmaradjanak munkahelyek, szociális juttatások; váltást követően pedig az új tulajdonosok tartsák tiszteletben a munkavállalók jogait. Ha ezt nem tesszük, a közreműködésünk nélkül ma a kaposvárin kívül valószínű nem létezne a gyulai és a pápai húsüzem sem. Hozzáteszem: Pápán továbbra sem látok aktív kormányzati szerepvállalás nélkül tartós megoldást. Mit tudott tenni a szakszervezet a privatizációval, a tulajdonosi változásokkal kapcsolatban? Az esetek túlnyomó részében az erőfeszítéseink eredményeként a felszámolt cégek munkavállalói rendesen megkapták a végkielégítésüket, minden járandóságukat. Ezek sorában említem többek között a tatabányai, a budapesti, a nyíregyházi, a székesfehérvári, a szombathelyi, a miskolci és a kiskunfélegyházi húsfeldolgozókat, valamint a Zalahúst. Kifejezetten a mi fellépésünknek köszönhetően a kötelező kifizetéseken túl Szekszárdon 150 millió, a Ringánál 60 millió, Debrecenben 105 millió, Szolnokon pedig 90 millió plusz juttatást, kárenyhítést kaptak a kollégáink. A Karancshús végrehajtási eljárásában és a Pest- Nógrád megyei AHV felszámolásánál pedig fellépésünknek köszönhetően jutottak hozzá kollégáink a 18, illetve 20 millió forintnyi járandóságukhoz. Előfordult, hogy kifizették a végkielégítéseket, de még egy darabig foglalkoztatták az embereket. Több esetben hozzásegítettük a húsos munkavállalókat, hogy a társaságok átalakítása során tulajdonrészt, vagyonjegyet vagy részvényt kapjanak. Helyenként ez igen szép pénzt jelentett, gondolok a Pick részvényeinek egykori tőzsdei szárnyalására. Közösségek nyertek azzal, hogy alapszervezeteink megszereztek több vállalati üdülőt. Mindezt annak fényében minősítem eredménynek, hogy más ágazatokban sokan jártak ennél rosszabbul. Megjegyzem, hogy két helyen - Gyöngyösön és Kapuváron - még küzdünk azért, hogy a felszámolók ne rövidíthessék meg a volt kollégáinkat. Azt is a sikereink közé sorolom, hogy a HDSZ induló vagyonát, ami kb. 3 millió forint volt, megsokszoroztuk, miközben más szervezetek felélték a vagyonukat. Hozzáteszem: annak idején 28 ezer fővel kezdtük a tevékenységünket, ma ennek a tizedét sem érjük el. Igaz, hogy közben a szakmában is kb. ötödére fogyott a foglalkoztatottak száma. Ebből kiszámítható, hogy csökkent a szervezettségünk és ez a kudarcok közé sorolható. Az elmúlt negyedszázadban nagy veszteségek érték a húsosokat. Miért nem hoztak tartós és érzékelhető eredményt az ágazat megmentésére tett eddigi erőfeszítések? A húsipar még nincs túl a krízisen. Még mindig vannak veszélyek az ágazatban. Továbbra is kevés és drága az alapanyag, a húsfogyasztás csökkenése nem állt meg, a fekete forgalmazás az áfacsökkentés után valamelyest ugyan szűkült, de még mindig nagyon romboló hatású, a piaci környezet hektikus. A termékfejlesztés gyengeségére utal, hogy tavaly megszüntették a húsipari kutatót. Átalakultak a fogyasztói szokások is, bizonyos termékcsoportokban a baromfi- és a halfogyasztás nagyobb teret nyert. Mind nagyobb kihívást jelentenek a külföldi termékek. Valóban, a kedvezőtlen trendek megváltoztatására készültek koncepciók, indultak kezdeményezések, de ezek egyelőre nem hoztak átütő eredményeket. Valódi fordulatot attól vár . (Folytatás a 2. oldalon) A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége október végi kongresszusán úgy határozott, hogy beolvad a Magyar Szakszervezeti Szövetségbe. A „korszakos" döntés után kitüntetéseket adtak át hosszabb időn át kiemelkedő munkát végzett szakszervezeti vezetőknek, köztük a HDSZ két vezetője, Kapuvári József elnök és Golhovics Gábor alelnök MSZOSZ-Érdemérmet vehetett át. Képünkön balról: Golhovics Gábor, Varga Zsoltné, Petrusán Györgyné és Kapuvári József.