Húsos, 2016 (24. évfolyam, 1-3. szám)
2016-03-01 / 1. szám
HÚSOS Félidei gondolatok húsiparról, bérekről és a szakszervezetről (Folytatás az 7. oldalról) mára pozitív változások történtek. Remélhetőleg ez év őszén befejeződik a Pick első zöldmezős beruházása, felépül a mohácsi vágóhíd és húsfeldolgozó üzem. A béremelésben is sikerült előrelépni 2014-15-ben a korábbi időszakhoz képest. A beruházások, fejlesztések lehetősége továbbra is kulcskérdés, amelyhez nem elegendőek a saját eszközök, szükség lenne pályázati úton elnyerhető forrásokra is. Az elmúlt két évben végrehajtott béremelésekkel javult a munkavállalók keresete a húsiparban. A javulás viszonylag szerény mértéke azonban nem tudta ellensúlyozni a húsipar eredménytelensége miatt korábban elmaradt béremeléseket, illetve a Kormány által végrehajtott adóváltoztatások okozta reálbércsökkenést. Megjegyzem: a keresetek növekedése messze nem tudta ellensúlyozni a régi EU- tagállamok húsiparában fizetett béreket sem, így a külföldi munkavállalás miatt állandó lett a munkaerőhiány a szakmánkban is. Szakszervezetünk változatlan törekvése, hogy tovább javuljon a húsipari munkavállalók jövedelmi helyzete, a szakképzett munkavállalók maradjanak Magyarországon. Ezért fogalmaztunk meg egy jelentősebb béremelési igényt a 2016. évre. Az igényünket megalapozza, hogy várhatóan kedvező marad a húságazat piaci helyzete, a munkáltatóknak fontos lesz a képzett munkaerő megtartása a magasabb teljesítmény eléréséhez. Az elmúlt két évben az infláció kedvezően alakult, a KSH számai alapján gyakorlatilag zéró infláció volt Magyarországon. Tehát minden százaléknyi béremelés az adókat, járulékokat levonva reáljövedelem-emelkedést jelentett. A húsiparban ezzel együtt a fizikai átlagkeresetek mintegy bruttó 160-165 ezer forintos átlaga messze elmarad az ipari, nemzetgazdasági és még jobban a kívánatos, a munkaerő megtartását jelentő szinttől. A húsiparos kollégák külföldre történő elvándorlását ösztönözte a Németországban bevezetett 8,50 Euró/óra minimálbér is. A húsosok számára legvonzóbb célpontnak számító két országban, Németországban és Ausztriában a helyi minimálbért valamivel meghaladó nagyságrendű keresetre számíthatnak a munkát keresők. A magyar gazdaságban, és a húsiparban is, ha meg kívánjuk tartani a szakképzett munkaerőt, a két országban kialakult minimálbéres szint felé kell közelíteni a kereseteket. A szakszervezetek is tudják, hogy ez nem könnyű feladat, de ma a képzett munkaerő hiánya ágazatunkban is versenyképességi hátránnyá vált, illetve azzá válhat. Közösen a szakmáért A Húsipari Dolgozók Szakszervezete nagy küzdelmet folytatott a húsipart érintő hátrányok megszüntetése (ÁFA-csökkentés, feketeforgalmazás, hitelezési gyakorlat, kereskedelmi erőfölény, stb.) érdekében. 2012 második felében négy húsipari vállalat állt bukásra, ennek a megelőzésére négy tüntetést szerveztünk, amelyeken kértük a Kormányzatot, hogy lépjen közbe a munkahelyek megmentése érdekében. Tüntetéseinknek is köszönhetően ugyanezen év decemberében a kormány döntött 6,8 milliárd forint odaítéléséről az érintett városok önkormányzatainak. Az önkormányzatok piackonform módon - befektetés útján - erősítették a pénzügyi gondokkal küzdő húsipari vállalkozások gazdasági helyzetét. A friss tőkéhez juttatott három cég közül már a kettő (Gyulahús Kft., Kométa Zrt.) helyzete megszilárdulni látszik, nyereségesen gazdálkodnak. A harmadik cég, a Pápai Hús Kft. esetében az önkormányzati tulajdonlás sem vezetett eredményre, így a cég jelenleg felszámolás alatt áll. Remélhetőleg a március végén záruló adás-vételi pályázat sikeres lesz, új piaci befektető segítségével a vállalkozás fennmaradhat. A kongresszus óta eltelt két és fél évben a szakszervezeti érdekvédelem feltételeiben nem állt be semmilyen javulás. A Munka Törvénykönyvében nem történt olyan érdemi változtatás, ami akár az egyes munkavállalók helyzetét javította, vagy a szakszervezeti érdekvédelem eszközeit bővítette volna. A jelenlegi munkaügyi szabályozás szinte mindenben a munkáltatóknak kedvez és kiszolgáltatottá teszi a munkavállalókat. Különösen kedvezőtlen, hogy a szabályozás számos esetben a munkavállaló beleegyezésével a törvényben foglaltaknál rosszabb megállapodást is lehetővé tesz. A munkáltatók, ha akarják, erőfölényüknél fogva így a törvényben szabályozottaknál lényegesen hátrányosabb feltételeket kényszeríthetnek rá a munkavállalókra, ami időnként meg is történik a mi szakmánkban is. A szakszervezeti mozgalom számára kísérleti két év volt a 2014-15-ös esztendő. A szakszervezetek, így a HDSZ is megpróbált ágazati, illetve konföderációs szinten tömörülni, fuzionálni. Az ágazati kísérlet meghiúsult, nem jött létre az egységes Ipari Szakszervezet. A konföderációs kísérlet is, gondolunk itt a Magyar Szakszervezeti Szövetségre, részben meghiúsult, illetve még nem fejeződött be. A fuzionálni kívánó három konföderációból kettő maradt, és elég nehezen bontakozik ki érdemi együttműködés. A szakszervezetek az érdekérvényesítési lehetőségeiket, a jogaikat tekintve, erősen korlátozottak, társadalmi tekintélyük, befolyásuk jelentősen csökkent. Ebből kitörni csak összefogással, akciókkal, a társadalom támogatásával lehetséges. Vannak bíztató jelek, ilyennek tekinthető a Pedagógus Szakszervezetek és civil szervezetek akciója, amely úgy tűnik a társadalom támogatását is megkapta. A szakszervezeti mozgalom összefogása, mozgósítása nélkül a kisebb szereplők elérhetnek ugyan helyi eredményeket, például a béralkukban, kollektív szerződésekben, de a munkavállalók helyzetének általános javítása, a törvénykezés befolyásolása csak együttes fellépéssel képzelhető el. Az utóbbi időszak fejleményeiből az a következtetés is levonható, hogy meg kellene próbálni újraépíteni a társadalmi szolidaritást minden szinten, nemcsak a szakszervezetek világában, hogy az érdekvédelem eredményesebb legyen. Egyet lehet érteni azzal a véleménnyel, hogy talán nekünk is bízni kellene a közös cselekvés, fellépés értelmében, erejében. Az elmúlt két év a HDSZ életében is nyomot hagyott. A mindennapos rutinszerű szakszervezeti munka mellett utolérte a szervezetet a legrosszabb, a belső széthúzás és szakítás. Pécsett és Pápán néhányan úgy gondolták, hogy külön utakon indulnak el, új szervezetet hoznak létre és oda átléptetik szakszervezeti tagjainkat. A tagveszteségen túl legalább olyan káros volt törekvéseinkre, az érdekvédelmi munkára, hogy a velünk szakító kollégák a céljaik elérése érdekében nemtelen támadást intéztek ellenünk az Interneten, a közösségi médiában. Beigazolódott, hogy egy szervezetnek, egy mozgalomnak, egy érdekközösségnek a legjobban ártani az egység bomlasztásával lehet. Ez a tevékenység nemcsak a HDSZ-nek ártott, hanem rontotta a munkavállalói érdekérvényesítés esélyeit is, amiért a felelősség a bomlasztókat terheli. A történetnek még nincs vége, hiszen a szakítást Pécsett számos bírósági eljárás, per követte, követi. Szakszervezetünk átvészelte ezt a nehéz időszakot is, képes volt fenntartani a vívmányait, bérmegállapodásokat kötött, működtette üdülőit, megtartotta a Húsos újságot, ha kellett, a médiában is hangot tudott adni a törekvéseinek. A húsipar helyzetének javulásával talán a szakszervezetünk számára is megnő a még jobb megállapodások kötésének esélye. Kapuvári József elnök