Huszadik század, 1904

1. szám - I. Önálló czikkek - Jászi Oszkár dr.: Herbert Spencer és jövő feladataink

Herbert Spencer és jöves feladataink. 13 czikkeit viselik az előkelő tudományos uraságok . . . Sőt az öreg Hegel ismét egészen szalonképes . . . Nem meglepő tehát, hogy ilyen körülmények között leáldozott a Herbert Spencer dicsősége. * * * A ritmus azonban meg fog fordulni nemsokára, mint maga Spencer megjósolja az emberi nagyság értékeléséről írt esséyjében. Kétségtelen, hogy a Spencer rendszere a jövő tudományos és filozófiai törekvéseinek erjesztője lesz. Nem ugyan a liberális polgárság (melynek, mint minden meglevő pozíczióját védő osztálynak, tradícziókra s nem haladásra van szüksége), hanem az őt ostromló proletariátus lelkében. Már ma Európa-szerte megfigyelhetjük az érdekes tüneményt, mint veszik át a szoczializmus ideológiai egyre nagyobb számban legnagyobb ellenfelük örökségét. És tényleg dús örökség számukra. Mert, mint már a biológus Pearson kimutatta, a modern szoczializ­musnak nincs oka a természettudományoktól tartania, ellenére Huxleynek, Spencernek és Haeckelnek. Már ma észrevették, hogy Spencer eszménye a jövő társadalom emberéről olyan, melyet Marx habozás nélkül aláírt volna: »Úgy lesz alkotva, hogy személyes szükségletei a közszükségletekkel egybeesnek. Mialatt a maga természetét kiéli, a nélkül, hogy szándékolná, egyszersmind azokat a működéseket is elvégzi, melyek rá, mint a társadalom tagjára hárulnak; de hogy a saját természetét kiélje, csak úgy lesz neki lehetséges, ha minden más ember ugyanúgy cselekszik.« És ebben a jelenségben van valami vigasz, a­mi a Spencer életének nagy tragikumát enyhíti. Nagy tragikuma az volt, hogy az élet a legkegyetlenebbül rác­áfolt szocziális és etnikai prognózisaira. A liberális doktrinát végigtaposta a politikai praxis. És szomorúan érdekes látvány : az evolúczió nagy apostola, ki az emberi szándéknak és akaratnak oly szegényes helyet tulaj­donít a társadalomban az örök természet­törvényekkel szemben, kénytelen megállapítani, hogy az emberiség szerinte is elkerül­hetetlen jövendő világtörténelmi korszaka olyan alakulat lesz, melyet quasi az emberi rövidlátás hoz létre ellenére az »örök természeti törvényeknek« . . . Egy társadalom, mely törvényei ellenére „nea — — ! !

Next