Huszadik század, 1909

2. szám - IV. Könyvszemle - Könyvszemle (IX.)

Mindamellett, hogy Kosztolányi novellisztikus egyénisége érde­kesen eldifferenciálódott, hogy az eredetiség jegye jóformán minden elbeszélésében a kötetnek fellelhető, mégis van benne némileg össze­tevődöttség, papirosszagú irodalmi zamat. Alakjaiban van viaszkszerű sápadtság, gépies mozdulatosság, lélektelen pose. Van azonkívül a kötetben több novella, mely előkelő hatások halvány eredőjének látszik. Az Osz felé című párbeszédes novellája, mely különben eltom­pított sárgájú nyárutói hangulatával, kiválóan keresztülvitt sejtetéseinek szaggatottságával, egyik legartisztikusabb finomságú darabja a kötetnek, némileg úgy tűnik fel előttem, mint utánérző visszaemlékezés előadásának gesztusában, felrakott színeinek árnyalatában Maeterlinck Hívatlan vendég-ére. Az Eji dal prózában megírt költeménye Zarathustra-pátoszú, Verlaine-szerű gondolatokkal megtelített. Azonban ennek a költeménynek és még néhánynak a többi közül, frazeológiája, színképei fordulatos­ságának remekbe stilizáltsága és a monoton részek kesernyés szép­sége mégis felette művészivé teszik és belevonnak írójuk hangulatába. Van Kosztolányinak — ki különben a szociális tendenciáknak nem írója — egy Ligeti zene című novellája ebben a kötetben, mely erőteljes hatású, célszerű beállítása az osztálytulajdonságok átörök­lödési problémájának az atavisztikus motívumokkal dolgozó kaszt­erőknek. Előkelő hatásokkal dolgozó, művészi megjelenésű köntösbe öltöztetett proletár tárgya novella és mint ilyen elsőrangú, mert a témát nem ölte meg a tendencia, a megírást nem rútíttotta el a téma. Kosztolányi stílusa rokonszenvesen stilizált színességű. Dolgai válasz­tékos külsejűek, megírásuk sohasem szertelenül erőltetett és csak néha túlságosan szavaló. Az eredetiség zománca bár átfuttatja őket és bár nincs egy novella sem kötetben, melynek értékelése íróját elismeréshez ne juttatná, mégis Kosztolányi egész kötetének egyéni volta, eltom­pított, hűvös érintésű. Szerzőjük korántsem teszi reám egy megkris­tályosodott, splendid isolation-szerű egyéniség hatalmas benyomását, de előleges érzéseim azt hitetik el velem, hogy még talán azzá fog válni. De most még bár semmiesetre sem tanítvány, minden iskolás­ságtól félreeső, mégis elmosódó hatások valamikép színtelenné deter­minálják részeiben pedig sokszor nagyon is kiváló szépséggel bíró könyvét. Kosztolányi írói mivoltában a Négyfal között után a Boszor­kányos esték, újabb és érdekes etapot alkotnak és úgy vélem, hogy írójuk fejlődésében ezek a novellák egy tágas lendületű fejlődés neki­indulását jelzik. Ujhel y. Nándor > Könyvszemle. Vicomte G. d'Avenel: Les Riches depuis cent ans. Paris, Armand Colin, 1907. (387 p.) Szerző, mint gazdaságtörténeti statisztikus nagy irodalmi munkásságot fejt ki és több nagyobb műve jelent meg az árak, a munkabérek történetéről, , 227« valamint a vagyonok változásáról és alakjairól. Jelenlegi műve is részletes és

Next

Regisztráció   
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék