Huszadik század, 1918

1. szám - IV. Kortörténeti jegyzetek - Kortörténeti jegyzetek. II. - A zsidóság és a háború. (Sárközy I.) - A lausannei nemzetiségi kongresszus. (Lukács K.) - Wilson békejavaslata. (B. R.) - Egy szép lélek őszinte vallomása. (J.) - A cseh függetlenségi nyilatkozat

106 Egy szép lélek őszinte vallomása gyakorlati politikai képességeiről, azt a mexikói táviratnak nagy körültekintéssel való kihasználása és vele szemben a né­met diplomácia teljes kudarca győzheti meg arról, liogy Wil­sónban van annyi gyakorlati érzék, hogy nem szegődik egy teljesen megvalósíthatatlan ideológia szolgálatába. Igaz, hogy jó ideig Amerikában is a foglalkozásszerü politikusok igyekez­tek a közvéleményben bizalmatlanságot kelteni a professzorok iránt, akik belekontárkodnak a gyakorlati politika kérdéseibe. Mert Amerikában a városi korrupció elleni küzdelem az egye­temekből indult ki. Amint azonban ez a harc diadalmasan vég­ződött, épp úgy remélhető, hogy a nemzetközi politikából is ki fog szorulni az eddigi szellem és világszerte győzni fog az ame­rikai függetlenségi nyilatkozat, mely Wilsont inspirálja és melyből talán nem árt idézni azt a részt, melynek a nemzetek önrendelkezési joga csak modernebb formulázása: „önként értetődőnek tartjuk ezeket az igazságokat: hogy az összes emberek egyenlőknek születtek, hogy Teremtőjük által bizonyos elidegeníthetetlen jogokkal ruháztattak fel, hogy ezek közt van az élet, a szabadság és a boldogság utáni törek­vés. Hogy e jogok biztosítására alakultak az emberek közt kor­mányok, melyek jogos hatalma a kormányzottak beleegyezésé­ből ered, hogy amikor bármely kormányforma e célokat veszé­lyezteti, a népnek joga van azt megváltoztatni vagy eltörölni ós uj kormányt létesíteni, ennek elveit oly alapra fektetni és hatalmát oly formában szervezni, amint ez biztonságukra és boldogságukra nézve legmegfelelőbbnek látszik." B. R. Egy szép lélek őszinte vallomása. A Brassói Lapok január 26-iki számában, melynek vezér­cikke Czernin gróf pacifista békepolitikáját magasztalja s az alldeutscheket a „füstölgő orrlyukakkal bosszú után kiáltó nagy tábort" ostorozza, a következő közleményt hozza, melyet in&tó itt megörökiteni. íme, az „exponált magyarság" egyik exponált embere, hogyan gondolkozik a megértéses béke alap­vető problémájáról, a nemzetiségi kérdésről: Meisel József zárószavai a moldvai internáltak életéről irott cikksorozatához. Az oláh, bármily ruhában is öltözködjék, mindig oláh. Vehet az fel frakkot, császárkabátot, uniformist, húzhat lakk­cipőt és keztyüt, lelketlenségét és szívtelenségét semmivel sem fedheti. Az kirí mindenhol. Kirítt ez az invázió alatt az itthonievőkről éppúgy, mint a túliakról. Körmön fon tsága, alattomossága, kétszínű játéka, hencegése és ha rajtaütnek, gyávasága és meghunyászkodása, ha saját körében van, nagy­szájusága, nemzeti tulajdonság és ez általános. Ügy hiszem, kevés a kivétel! Tizenhathónapi fogságom és az invázió alatti idő elég arra, hogy kiismerjem azt a népet, melyet őszintén szeretni sohase tudtam. Minden szava, rendelete, Ígérete hazugságon épült fel. Minden mozgalma, mely talán a jóindulat jegyében látszik mozogni nem őszinte. Itthon hízelgő, talpnyaló álbarát, ott túl, ellenség. Ha csak teheti, amit az invázió eléggé

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék