Századunk, 1931
Cikkek, tanulmányok - Görög Imre: Mahatma Gandhi
Görög lit& quakerek, valamint a testvériség szabadgondolkodó hívei egy síkon látják az erőszaknélküliség követelését háború és polgárháború, nemzetközi összecsapás és forradalom tekintetében. Ne ölj! — ezt a parancsot nem korlátozhatja sem országhatár, sem osztályellentét és a szeretet, az emberi szolidaritás uralma a földön nem következhetik be, amíg a testvérgyilkosság lehetősége akármelyik területen is fönnmarad, amíg bizonyos körülmények között szükséges, helyes, sőt lelkesítő magatartásnak minősítik. De más a hitvalló helyzete és más azé a népvezéré, akit küldetése a gyakorlati politika meghatározott feladatai elé állít. Minden társadalmi törekvés csak konkrét adottságok között valósulhat meg és ha hívő egyének, vagy csoportok a valósággal nem törődnek, maguk tartása lehet tiszteletreméltó, lehet az erkölcsi élet fontos jelensége, de nem világpolitikai erő, mint a Gandhi-mozgalom. A tömeg megszervezett passzív ellenállása, ha bizonyos kiterjedést ér el, teljesen megbéníthatja, térdre kényszerítheti a kormányhatalmat egy ország határain belül is. A nemzetek közötti erőszak rendszerét csak nemzetiközi szervezkedés döntheti meg és soha felelős államférfi nem vállalta az egyoldalú leszerelést. Mahatma Gandhi nem fogott fegyvert, és a harctéren, mint sebesültvivő tette kockára életét. De addig, amíg a Brit Birodalom keretén belül kereste az indiai népek felszabadítását, következetesen melléállt minden külső harcában és sohasem ellenezte, hogy a félsziget harcos hagyományú lakossága köréből, amelynek semmiféle vallásos meggyőződés sem tiltja a fegyverviselést, önkénteseket toborozzanak. A nagy háború halálos erőfeszítésében annál kevésbé hagyta cserben a Birodalmat, mert akkor még Anglia legjobb fiaival együtt hitte, hogy a győzelem a Wilson-i pontok értelmében önrendelkezési jogot hoz az elnyomott népek számára és Montagu indiai államtitkár és lord Chelmsford a dominiumi alkotmány ígéretével kapcsolták össze a hadbaszólítást. Csak a világháború irtózatos tanúságai és a dominium-ígéret megszegése után fordult szembe a Birodalommal és azóta sokszor nyomatékkal kijelentette, hogy nem tud elképzelni olyan helyzetet, amelyben még valaha harcra tudná buzdítani a népet. Az angol hatalom viszont, bár a győzelmet követő reakciós éveikben nem állta szavát, jól tudja, hogy ennek beváltása elől sokáig ki nem térhet és a most folyó tárgyalásokban el is fogadta ezt a bázist. * A gép. Láttuk, az erőszak kérdésében, legalább nemzetközi tekintetben bizonyos hullámzás, bonyodalom jellemzi Gandhi felfogását. A mai nyugati világ egy másik domináló vonása a gép, a munka mechanizálása. Ezzel szemben következetesen ellenséges és elutasító a hindu vezér. A darka, a kézirokka, ott díszeleg a fehér-zöld-piros nemzeti zászlón, mint a Szovjet vörös lobogóján a sarló és a kalapács. De milyen ellentétes világnézetet fejez ki ez a két rokon szimbólum! Valóban nem közönséges történeti látvány az a kontraszt, ami a Hindukustól és Pamirtól északra és délre elterülő két óriás birodalomban ma szemünk előtt kibontakozik. Ott, a győztes forradalom uralma alatt gyárvárosok, óriás vízművek, elektromos telepek nőnek ki a földből, sokezer kilométernyi sínpár fut a sivatagokon át, milliónyi hektárokon szántják föl a szűztalajt, öt év alatt egy évszázad ipari és technikai fejlődését sajtolják ki az országból és az emberekből. Itt a nemzeti ellenállás vezére és a tanítványok ezrei mezítláb járják be az agyagviskós falvakat és apró tőkék gyűjtésével és szétosztásával igyekeznek fenntartani és talpraállítani a háziipart, a kézirokkát, a házi cserzést, a só szabad kitermelését. Mahatma Gandhi semmire se fordított több energiát tíz esztendő óta, mint erre a gazdasági szervező munkára. Ebben látja a félsziget kapitalista kizsákmányolásának legfőbb ellenszerét. De sokkal többet is ennél: az egye