Századunk, 1931

Cikkek, tanulmányok - Görög Imre: Mahatma Gandhi

Mahatma Gandhi 343 gel harcoltak, szüneteltette a belső küzdelmet és a harctérre sietett, hogy halálmegvető sebesiiltvivő osztaga élén segítséget vigyen az elesőknek. Még egyebet is tett: a világháború sorsdöntő hónapjaiban, mikor az an­gol hadvezetőség önkénteseket toborzott Indiában, Gandhi, az erőszaknélküli­ség apostola, tekintélyével támogatta a toborzást és közel egymillió indus vett részt az impérium harcában. Nem csoda, hogy a nyugati antimilitaristák ezt szemére vetették és szá­monkérték tőle. Gandhi ezt felelte egy pacifistának írt levelében: «Az életet sokféle erő jrányítja. Nagyon egyszerű dolog lenne, ha egyetlen általános elv eligazíthatná cselekvéseinket... A nyelv szegényes tolmács arra, hogy gondolatomat egészen kifejezhessem. Az erőszaknélküliség az én számomra nem filozófia, hanem az életem tartalma, nem az ész dolga, hanem az ösz­töné és az ösztön csak úgy vezethet, ha szüntelenül ráfigyelünk, alázatosan, folytonos készenlétben és teljesítjük pillanatnyi kötelességünket.. .» Fontos és jellemző szavak és valami csalhatatlan őszinteség hangzik ki belőlük. Nem a megalkuvás ügyvédi érvelése ez, hanem az élő hit szuverén szabadsága minden kimondott elvvel és tétellel szemben. A megalkuvás a gyöngék és önzők magatartása, de a rugalmasság, az alkalmazkodás az élet törvénye. Nincs rá megformulázható kritérium, hogy melyik melyik. Csak az erkölcsi judicium dönti el, a halk belső szó — the small little voice — amelyre a Mahatma éppúgy hivatkozik, mint egykor Szókratész. A szkepti­kusok mindig könnyen ráolvasták bármely vallás és meggyőződés híveire a megalkuvást, a belső ellenmondást, a hazugságot. Sokszor joggal, de néha teljesen igazságtalanul és éppen azért, mert nem ismerik az élő hitet. Mahatma Gandhi credojának első tétele, az erőszakot kizáró együtt­érzés, amely kiterjed minden élő teremtményre. De ezzel egyenrangú az igazságszeretet, amely nem ismer képmutatást és a bátorság, amely nem riad vissza az élet feláldozásától. «Inkább legyen erőszak, mint hipokrizis* — mondta egyszer a kongresszuson — inkább erőszak, mint gyávaság. Jobb önként meghalni, mint gyilkolás árán élni, de aki erre nem képes, inkább öljön, minthogy gyáván elbújjon a veszedelem elől. India is inkább fogjon fegyvert, minthogy gyáva tanuja legyen megbecstelenítésének. De India a lelkét vesztené el, ha csak fegyverrel tudna küzdeni. Én hiszek India lel­Kében. Elég erős az, hogy szembeszállhasson a világ minden anyagi ere­jével .. . «Ha India az erőszakot választaná hitéül, én nem akarnék többé Indiá­ban élni . . . Úgy csüngök Indián, mint a gyermek anyja emlőjén, mert ér­zem, hogy tőle kapom a táplálékot, amire szükségem van. Ha ez a táplálék elapad, árva leszek. Visszavonulok a Himalája vadonába és önvérembe foj-> tom a lelkemet. . .» Kivételes ez a pátosz a Mahatma megnyilatkozásaiban. Ritkán él az egyházi és filozófiai retorika eszközeivel és mikor körülötte a nemzeti vezé­rek profétikus ihlet hangján szólnak, ő, akit népe Krisna inkarnációjaként tisztel, többnyire a józan ész, a tiszta logika egyszerű, közvetlen szavát használja. Nem hivatkozik revelációra és mint mindazok, akik bíznak ösz­tönük, intuíciójuk zavartalan biztonságában, nem nézi idegen, ellenséges, tagadó elemnek a tudatos gondolkodást. «Senkitsem akarok magammal ra-< gadni, akit meggyőzni nem tudok és elvetem a legszentebb hagyomány pa­rancsát is, ha nem látom be annak helyességét.» Persze, azért mégis sokkal inkább a példa és szuggesztió, mint a logika erejével tudta mindeddig megtartani a mozgalmat az ahimsa útján. Mikor 1922-ben a békés ellenállás uccai zavargássá fajult és a nép Csauri-csaurában kaszárnyájukba szorítva a rendőröket, rájuk gyújtotta azt, Gandhi azonnal visszavonta az ellenállás parancsát és ötnapos böjtöt rótt ki önmagára,­amért nem volt elég lelkiereje fékentartani a tömeget. Tolsztoj felekezete és az azzal rokon keresztény szekták, nazarénusok,

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék