ILCO Híradó - Dél-Pesti, 2001 (15. évfolyam, 1-4. szám)

2001-03-01 / 1. szám

2. oldal ILCO Híradó Tájékoztató a december 18-i összejövetelről A klubnapon történt... Megérkezve a Jahn Ferenc Dél­pesti Kórház „N” épületéhez, felfelé haladva a lépcsőn, már hallatszott a kellemes duruzsolás. Belépve kétta­gú fogadóbizottság üdvözölte az ér­kezőket és irányította a regisztráció­hoz, ahol a tagok figyelmét gazdag karácsonyi csomaggal terelték el a formaságokról, a vendégeknek pe­dig desszert ajándékkal, finom kávé­val kedveskedtek, és fenntartott he­lyeikre kísérték őket. A Kék Szalont a beözönlő napsugarak szemet káp­ráztató módon, különösen szikrázó, arany fénybe öltöztették, ahol azon­nal körülvették az embert a jó bará­tok, kedves ismerősök. Nagyszerű érzés volt örülni egymásnak. A zsú­folásig telt helyiség várakozás izgal­mával dúsult levegője pillanatok alatt felforrósodott, hiába lettek el­húzva az ablak sötétítő függönyei. Ünnepi alkalomhoz illően elöl dísz­vendégek ülték félkörbe az elnöki asztalt. Pontban három órakor fel­hangzott az üdvözlő beszéd, majd a köszönetek: a klub támogatóinak nagylelkűségükért, a társegyesüle­tek több száz km távolságból is ér­kező képviselőinek a közösséget megtisztelő jelenlétéért és dr. Zsóka Sándor kanonok úr bensőséges megemlékezéséért, amely igazán meghitté tette az összejövetelt. A szeretet fontosságát hangsúlyozó, éltető lényegét megvilágító gondola­tok díszbe öltöztették lelkünket. Ez nagyszerű ajándék volt a második évezred utolsó karácsonyára. A hal­lottak még sokáig fognak munkál­kodni elménkben, mert bizony oko­san szeretni valóban cseppet sem egyszerű dolog. Az elnök asszony jó közösségi szellemben telt, munkás évet vázolt beszámolójában, amit hallgatva - nekünk, messziről jötteknek - talán kicsit irigyelnünk kellett. Pedig mi­lyen nemes ajándék, mert hisz a jó példákból tanul az okos ember. Az újabb köszönő szavak az aktivistá­kat illették tárgyjutalom kíséretében. Bizony, ennyi program megvalósítá­sához kellettek is a szorgos elmék és munkás kezek. Nem számoltam, de jóval tíz felett volt a klub éltető magját képező lelkes és tevékeny csapat létszáma. Csodás munka - bármi lészen is az­­, amit egy kö­zösségért teszünk. Összetartó, és ereje van, ami által valóra válhatnak elképzeléseink. Igen, micsoda re­mek csapat, elmélkedem az esemé­nyek láttán. Vajon ki és mi ösztönzi őket? És nézem, ahogy a klub főor­vosa még betegen is irányítja sze­mével a dolgok sodrásmentes folyá­sát. Ám máris felhangzik egy olyan vers, amit egy szanatóriumban tar­tózkodó sorstárs küldött­­ örömszer­zés szándékával - erre az alkalom­ra. Pillanatok alatt újra bensőséges­sé vált a rendezvény, mert a rímek csendülése másnak is bátorságot nyújtott, hogy elszavalja kedvenc versét. Sajnos a titkári beszámoló

Next