IZOTÓPTECHNIKA 29. évfolyam (1986)
29. kötet / 1-2. sz. - A magyarországi Duna-szakasz radioaktív szennyezettsége. A Pécsi Akadémiai Bizottság és a Paksi Atomerőmű Vállalat tanácskozása, Pécs, 1985. október 21-22. - Bevezetés
IZOTÓPTECHNIKA 29(1-2) :105-108 (1986) A MAGYARORSZÁGI DUNA-SZAKASZ RADIOAKTÍV SZENNYEZETTSÉGE A PÉCSI AKADÉMIAI BIZOTTSÁG ÉS A PAKSI ATOMERŐMŰ VÁLLALAT TANÁCSKOZÁSA, PÉCS, 1985. OKTÓBER 21-22 BEVEZETŐ Jósa Géza Paksi Atomerőmű Vállalat Az elhangzott előadások közül kettőt teljes terjedelemben közlünk, a többiről csak rövid összefoglalót adunk.* A tanácskozást Szabó József, a PÁV általános vezérigazgató-helyettese nyitotta meg. Elmondta, hogy a Duna védelmét az atomerőmű üzemeltetői jelentőségének megfelelően kezelik, a hatósági előírásokat maradéktalanul betartják, és minden lehetséges intézkedést megtesznek, hogy a jelenlegi kedvező helyzetet fenntartsák. Hangsúlyozta, hogy az atomerőmű környezetének védelme a társadalom figyelmének előterében van, emiatt a PAV ez irányú tevékenységének igyekszik mennél nagyobb nyilvánosságot biztosítani. A Nemzetközi Atomenergia ügynökség részéről Hirling József tartott előadást. Ismertette a NAÜ koordinált kutatási programját, melyet a Duna radioökológiájának kérdéseivel kapcsolatban hajtottak végre. Az 1977-82 közt elvégzett mérések alapján a NAÜ megállapította, hogy a résztvevő országok illetékes nemzeti szervei jól felkészült apparátussal rendelkeznek, egymás eredményeit elfogadhatják. Felmérték a Duna jellemző radioaktív szennyezettségi viszonyait, megállapították, hogy a szennyezettség időben jelentősen nem változik, csupán a 3H aktivitáskoncentrációjának csökkenő tendenciáját /T . fv 3,2 év/ tudták kimutatni. Rámutatott, hogy a vizsgálati eredményeket 1/2 nyilvánosságra hozták. Köteles György /OSSKI/ részben a NAÜ program magyar eredményeiből idézett néhányat, részben a Duna radioaktív szennyezésével kapcsolatos hatósági munka sugárbiológiai-sugáregészségügyi alapjait ismertette. Az 1977-82 közt Gönyütől Mohácsig végzett vizsgálat során a Magyarországra belépő, illetve az országból távozó folyóvíz radioaktív szennyezettségében szignifikáns különbség nem volt kimutatható. Az atomerőmű környezeti hatásainak sugárvédelmi szabályozásánál az illetékes magyar hatóságok abból indultak ki, hogy a teljes kiépítés összes normálüzemi hatásának eredményeképp a környezetben élők személyi sugárterhelése évi 1,7 mSv-nél nem lehet nagyobb. 6000 MW beépített teljesítményt feltételezve, a Paksi Atomerőmű maximálisan 1000 MW-os egységeire ennek kb. 1/6-át, 0,25 mSv-et szabtak meg. Ennek az értéknek 2/3 részét 10,11 mSv-et/ a légköri kibocsátás, 1/3 részét /0,08 mSv-et/ az élővízbe törő Ivó Mária cikkét tárgya miatt közöljük az előadások között. A szerk.