Ifjú Erdély, 1923 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1923-01-01 / 1. szám
flo, afiara Kedves barátaim, amikor e sorokat irom, hogy leglőször szóljak hozzátok e lap hasábjain, úgy érzem, hogy llkem végtelen távolságban lát mindnyájatokat, akik e azokat olvassátok, s úgy érzem, a ti lelketek és az enyémözött a kapcsolat titkos, testvéri szálai fűződnek össze. Látom a kisebbeket és nagyobbakat közületek, mindegyik gy elzárt, különálló lélek, de mindegyik arcon és lélekben gyanaz a tűz, ugyanaz a hév, az, ami titeket olyan kedesekké és olyan drágákká tesz előttünk: a lelkesedésnek,z eszmény iránti hűségnek fénye. S ha azt kérdezitek, itt akarunk evvel a lappal, mi a célunk, mikor titeket itt akarunk keresni, azt válaszolhatom, hogy épen az őknél lobogóbbá, fényesebbé tenni a telketekben ezt a inget és a magunk lelkének erejével, baráti szeretetével mindennél élesebb világításban tárni fel előttetek a magyar fák eszményét. Világosan áll előttünk, hogy ez az eszmény lettetek sem új, vagy ismeretlen, s hogy gyermekjátékaitokan és ifjúi álmaitokban egyformán azt kerestétek és kerestek, ha tudva, ha öntudatlan. Ma, a megpróbáltatások terhe latt, egy kereső és bizonytalan, békességre vágyó világhomályában, a vér és könny árjában még ragyogóbban mnik fel előttünk az értéke mindannak, ami ebben az ézményben dicsőséges és szép: a hűség, a kötelesség, a megalkuvás nélküli férfiasság, a testvéri összetartás és szeret értéke. Mikor egyenként végignézek rajtatok, mindegyikökben megtalálom ezeket az értékeket, ha szunnyadva is, érzem, hogy lelketek legbensőbb, tiszta vágya, ha néha is homályosítja azt valami, ezek felé von titeket is. Ti agytok a mi jövendőnk, annak minden kiváltságaival és lély felelősségével.