Ifjú Erdély, 1928. szeptember - 1929. augusztus (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-11-01 / 3. szám
- i 54 - Ifjú Erdély ________1928. november. kopossó sem áhatott csak négy szál hitván dec* kába. Valamelöst vidámabb, fám kékre festött vót, mire csudás virágokat, liliomot, káponavirágot, rozmarintot, hódot, csillagot s mamást tar* káztatnak . . Ám mindez régen lehetett és maga is szomorúan mondja tovább : „A szegén íratos küldég kopjafák es mulandók. Ha’ egykoron végös-végig álombéli virágok é’tenek, bujá’kodtanak s a meghótak porába es hirdették a lelki békét, azok a temetők ma megszegényödének. íratos kopjafa, mi vagyon, a’ es reves, meggörbedt s nézi a sirkompot, mintha mondaná : yza mend ozehuz iarou vogmuc.“ (Toroczkay Wigand Ede : Cserényes házak, 1916.) Egyes vidékeken szomorú vagy vidám rigmusokat is faragnak a fejfákra az alatta pihenő élete szerint, de mindenik részvét kérően int: Memento Mori, emlékezzél a halálra. A nagy örök Titokra. Álljunk meg hát a fejfák előtt, olvassuk avult együgyű betűit, gyönyörködjünk bennük s emlékezzünk . . . Mint emlékeztek régen azok a fonott üstökű vének, akik elősorolták a cinteremben pihenőket és beszéltek róluk, úgy, hogy úgy ismertük őket, mintha mi is velük éltünk volna. Mert a régiek tudták, hogy minden nap halottak napja van. Álljunk meg s emlékezzünk és ejtsünk egy könnyet e pusztuló világ felett, melyet nem akartak s nekünk már nincs erőnk megtartani. Debreczeni László: A lélek szeme. Nem kék, nem szürke, se nem fekete még szempilla sem veszi körül. Könnye nincsen mikor bánatos mosolya nincs, amikor örül. De a végtelenbe bele lát múltba momentumokat szemlél a közelbe soha nem tekint . . . Csak, ha a múlt nagyon muzsikál lehet a szív is nagyon dalos. Mosolya nincs amikor örül s könnye sincsen mikor bánatos! Kolozsvár. VARRÓ DEZSŐ: Sipos Domokos. 1927. karácsonyán egy magasra ívelő körlítői pályának vetett véget a halál. Sipos Domonkos, az erdélyi irodalom egyik legszebb igézete tűnt el az élők sorából, hogy örökre magával vigye azokat a nagy reményeket, amelyeket Erdély írói és jobb jövőjéért harcoló magyarjai? hozzá fűztek. Csendesen élt és épolyan észrevétlenül távozott el közülünk Sipos, akinek igazi értékét csak most halála után tudjuk igazán állt érezni. Ki volt Sipos ? Sipos Domokos egyszerű szülőktől származott. 1892-ben született Dicsőszentmártonba. Középiskolát Nagyenyeden végzett. Mint tanálé, mindig a legelsők közé tartozott. Miután az érettségit megszerezte, a budapesti egyetem jogi fakultására iratkozott be, de az élet jobban érdekelte, mint a tudományok és nemsokára ott hagyta az egyetemet. Kassára ment, de alig telepedett le, nemsokára jött a háború ér . Sipos számára ez lett az élet legnagyobb, legelhatározóbb élménye. A háborús évek szenvedései, majd a forradalom megrázzák, de egyszersmind meg is edzik egyéniségét. A forradalom Dicsőben találja, ahol radikális elveiért főispáni székkel kínálta meg a Károki-kormány. Azután jött az imperiumváltozás és Sipos a megváltozott helyzetben egyike lett azoknak, akik az erdélyiség gondolatát észrevéve, az erdélyi eszme tántoríthatatlan harcosaivá szegődtek. Mint hírlapíró, az erdélyi irodalom legbátrabb fegyvervivői közé tartozott és nemcsak hírlapi cikkeiben, hanem verseiben és elbeszéléseiben egyaránt az erdélyi eszme diadalra jutásáért küzdött. Akik az erdélyi irodalom első évein elfi heroikus korszakát ismerik, azoknak felejthetetlen marad Sipos Domokos fiatalos, merész és, félelmet nem ismerő egyénisége. Sípos Domokos pályája felfelé ívelt. Írásai eleinte kizárólag, az erdélyi lapokban jelentek meg, később azonban Budapest is tudomást szerzett róluk és áll dicsőszentmártoni egyszerű székely szülők gyermeke lassan-lassan a magyar Pantheon felé közeledett. De a végzet nem így akarta. Alig házasodott meg Sipos és már egy kis szőke gyermek vidította fel szürke napjait, midőn a látatlan sors kimondta rá a halálos ítéletet. Súlyos tüdőbajt kapott és ez a betegség rövidesen végzett is vele. 36 éves korában, élete delén reménységek és beteljesedetlen vágyak előtt kellett itthagynia ezt az általa annyira szeretett, szomorú árnyékvilágot. Sipos Domokos elbeszélő és poéta volt egy személyben, de verseken és novellákon kívül írt egy regényt és egy színdarabot is. Első kötete „Istenem hol vagy“, méltó feltűnést keltett és sokan tőle várták Erdély megírandó nagy regényét. De a betegség állandóan gyötörte,, kínozta Sípost és a várva várt regény nem szü