Ifjú Erdély, 1931. szeptember - 1932. augusztus (10. évfolyam, 1-12. szám)

1931-09-01 / 1-2. szám

[ F J RR DF tv JL^ X KERESZTYÉN ifjúsági folyóirat |)­ SZERKESZTŐ: DR. IMRE L­AJOS// SZERKESZTI: NAGY JÓZSEF tUJ-KOLOZSVÁR,­ 1931. SZEPTEMBER—OKTÓBER // X-IK ÉVFOLYAM. // 1-2. SZÁM. © Miért küzdünk ? Kétféleképen lehet ezt a kérdést feltenni: fásultan és lemondólag, mikor azt kérd­ezzük, miért is küzdjünk, mikor minden hiába? Miért küzdünk? — kérdi a legtöbb ember, mikor küzdelmemnek nincs annyi eredménye, hogy nyugodtan élhessek s ne legyen napról-napra kilátástalanabb a jövendő? Miért küzdjek, kérdi sok fiatal fiú és lány, mikor nem lehet reménységem rá, hogy elhelyezkedjem, hogy munkát kapjak, úgy sikereket érjek el s a tekintet, mely eredményeket varázsol elém, nemi egyéb jó ábrándnál? Ha így kérdezzük, belőle a mai ember — és sajnos — a mai ifjúság ígénytelensége és bizonytalansága csap a szívünkbe. De lehet ezt a kérdést feltenni nem lemondással, nem elkeseredve, hanem meg­­őszült bizalommal és reménységgel. Miért küzdjünk, miután bebizonyosodott, hogy magunk elé kitűzött céljaink múlandó javak hordozói voltak ? Mi az, ami igazán méltó ara, hogy öntudatos és nem lankadó erővel nekivessük magunkat és ami nem csal meg bennünket, nem foszlik szét, ha megközelíteni akarjuk, mint eddigi vágyaink délt­­ábja ? Mi a küzdelmünk, harcaink, reménységünk és imádságaink azon igazi tárgya, melyre tekintenünk kell. Isten mindkét formában fel akarja velünk tétetni ezt a kérdést. Az első formában k­imondóan, kiábrándulva azért, hogy megmutassa emberi, földi, önző, ábrándos cél­jink felületességét, hogy rámutasson arra, hogy ő akart csalódásokba és levezetések közé vinni, mert azt akarja, hogy teljes és megrázó kiábrándulás vegyen erőt rajtunk­­ saját emberi céljaink, földi reménységeink, önző akarnokságunk felől. De fel akarja, hogy tegyük ezt a kérdést bátran, reménységgel, felfelé tekintve, hogy miután szakítot­­tnk a saját céljainkkal, keressük azt a célt, amit Isten tűzött ki nekünk, az ő aka­­rtát. Ezt pedig nem találhatjuk meg, csak összetört reménységek romjain, csak ki­ábrándulva a saját akaratunkból. Miért küzdjünk ? — ezt csak az kérdezheti remény­éggel, aki már egyszer reménytelenül kérdezte, csak az kérdezheti Istentől, aki már h­ába kérdezte önmagától. A mi lapunk e számának homlokára a X. évfolyam jelzése van felina. E nyolc s fél év — mert kilencedik évét tulajdonképen februárban tölti a lap — ilyen válta­kozó reménységek ideje volt. De Isten az emberi álmok és ábrándok folytonos le­vésével nevelt bennünket arra, hogy az igazi feladat jelentőségét jobban meglássuk s hirdessük. Még ma sem látjuk világosan, mint ezt nem fogjuk tudni elmondani alán soha e földi életben. De azt látjuk, hogy Reá kell bízni magunkat. És ebben a adatban hívjuk most is Erdélynek emberi célkitűzésekben és bizonytalanságokban kitev­­jesztett ifjúságát, jertek, keressük együtt a mi küzdelmünk igazi célját, jertek, harcol­unk együtt testvéri kereséssel és tusakodással, azért, amiért minket Isten erre a földre­­helyezett. „Legyünk bátrak, mindnyájan, a mi népünkért és a mi Istenünk városaiért, az Tdr pedig cselekedje azt, ami neki tetszik.*4 Imre Lajos /*

Next