Ifjú Erdély, 1934. szeptember - 1935. augusztus (13. évfolyam, 1-12. szám)

1934-10-01 / 2. szám

Nagy En­dre: A marosvásárhelyi Református Kollégium. Jeruzsálemé, melyet ma is szivünknek keserű szo­morúságával és szemeinknek sűrü könnyhullatá­­sával emlegetünk, és szivet, lelket megindító csen­­géssel kérik a Tekintetes Nemes és Nemzetes bi­­zodalmas faktorait az összeomlott kis Sión felépí­tésére, javainak és oszlásban levő fiainak vé­delmére. Nem sokkal élte túl a két professzor a sáros­pataki iskola kettészakadását. Az ő hánytatott életüket a jó Isten megóvta a további keserűsé­gektől. Mert II. Apaffy Mihály halála után az osztrák uralkodóház alá került Erdélyre szomorú napok virradtak. A jezsuiták és katholikus főurak szolgálatában álló császári hadsereg már 1790-ban megkezdte a gyulafehérvári kollégium megszállá­sát és 1702 ben elfoglalta az ó vagy kis kollé­giumot. „Ti negyven deákokkal akartok ellenünk állani, — fenyegette meg a megszállás első hírére nyugtalankodni kezdő ifjúságot György páter — de mi nektek két annyi katonával is, ha szükség leen, még többel fogunk ellenállani.“ Az 50 főnyi, Enyedről lerendelt katonaság nyomban be is vo­nult a vár udvarára. A páterek vezetése alatt álló ácsok a fedélzetnek, a kőmivesek a falaknak estek s a diákságnak ki kellett költözködnie a kis kol­légiumból. De a súlyos csapás 1716-ban követ­kezett be, amikor Steinwille István császári gene­rális a császár nevében azzal követelte a kollé­gium és birtokai átadását, hogy a császári kegye­lemből, fekvő birtokaiért kártérítést fognak nyerni. Úgy a kegyelem, mint a kártérítés örökre el­maradt. Nem volt mit tenni! A kitűzött nap, március 26 elkövetkezvén, Bányai Székely György szem­tanú elbeszélése szerint az egész Juventus kiszállt a kúriára zászlókkal, dobokkal, a zászlókat pedig megfordítván a lobogójuk alá, a dobok pedig fekete posztóval voltak bevonva. „Kiindulván, elől­mentek páronként a szolgák, utána a neutralisták ugyan páronként, a juventus circiter 70 hasonló-s kép. Ezek után egy kocsiban a két professzor, — Zilahi Sebess András és Szathmári Paksi Mi­hály — kiindulván nagy városi frequentiának co­­mitiájával utaztunk ki a városból. Első énekünk volt a 42 zsoltár; a kisérő városi sokaság sírással, kesergéssel követett bennünket a fehérvári határ széléig; ezután énekeltük a 137 zsoltárt, ezután egy dicséretet, mely így kezdődik : „Izraelnek meg­szomorodott nemzetsége“. És így alternativ éne­kelvén és dobolván, mentünk egyenesen Krakkóba, a gr. Teleki László kastélyába. Minthogy a csá­szári generális a diákságnak azt a tervét is meg­akadályozta, hogy Szászvárosra menjenek, novem­ber 20-án a senior által Marosvásárhelyre küldtek egy kérést, melyben szállást kértek. A kedvező válaszra a két professzor 50 diákkal november 2- én útra kelt és december 2-ra Marosvásár­helyre érkezett. A városi tanács külön telekről gondoskodott a vendég iskola részére, végre 1718-ban a kolozsvári országgyűlésen a császári generális megfeledkezvén ugyan az ígért kártérí­tésről, de a császár nevében megengedte, hogy­ a kollégium akár Marosvásárhelyen maradhasson, akár tovább költözhessen. Az ügy rendezése ezzel az egyházi főhatóság hatáskörébe került, amely gr. Teleki Józsefet, a gyulafehérvári kollégium gondnokát és gr. Toldalagi Jánost, a vásárhelyi iskola gondnokát bizta meg a vendég kollégium sorsának megoldásával. A két iskola 1718 április 30-án ünnepélyesen egyesült és kollégiumunk ettől az időtől kezdve mint a kolozsvári és nagyenyedi testvérkollégiumokkal egyenrangú intézet folytatta hivatását. Az egyesülés tehát az anyaiskola fenn­állásának 161-ik, a sárospataki kollégium elűzé­sének 47-ik évében történt. Az egyesüléssel kollégiumunk főiskolai jelleget nyert. A theológiai és bölcsészeti tanszék mellé már 1794 ben a jogi tanszéket is megszervezték, amihez a klasszika-filológiai és természettudományi tanszékek járultak nemsokára. A theológiai tan­folyam megszakítás nélkül 136 esztendeig műkö­dött, azaz 1854 ig, amikor a theológiai profesz­­szornak vértanú halálával megszűnt a tanfolyam, minthogy a theológiai tanfolyamok összpontosítását különben is már 1847 ben elhatározta volt az egyházi főhatóság. A jogi tanfolyam 76 évig állott fenn és 1870 ben szűnt meg. Az a körülmény, hogy az erdélyi részekben egyedül Marosvásár­helyen volt királyi tábla, indokolttá tette a főható­ságnak azt a tervét, hogy az összes jogi tanfolya­mokat kollégiumunkban fogja koncentrálni. De a kolozsvári egyetem felállításával a jogakadémia fentartásának szükségessége megszűnt, professzorai Dósa Elek.

Next