Ifjú Erdély, 1934. szeptember - 1935. augusztus (13. évfolyam, 1-12. szám)

1935-07-01 / 11-12. szám

II. IFJÚ ERDÉLY 1935 julius—augusztus, KIADÓHIVATAL, Cluj, Református Theologia C. M. Foch 38. Az előfizetési dijat ide kü­ldji Magyarországi előfizetőinket személy szerint tudósítani fogjuk vagy külön lapon, vagy­ szerkesztői üzenetekben, hogy előfizetési dijaikat hová küldjék.________ A LAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: 100 lei, külföldön 135 lei 13ÉRDEKES VILÁG. Egy kis statisztika a postásokról. A genfi Nemzet­közi Munkahivatal nemrégen terjedelmes tanulmányt tett közzé a különféle országok posta-, távirda- és telefon­­tisztviselőiről. Többek között egy kimutatást is közölt, amely szerint a postások száma Ausztriában 30.000, Bel­giumban 28 600, Bulgáriában 5 700, Csehszlovákiában 46 000, Dániában 18.500, Észtországban 1.300, Franciaországban 173.000, Hollandiában 22.000, Lengyelországban 32.200, Luxemburgban 740, Írországban 12.000, Magyarországon 22.200, Brittániában 234.000, Németországban 336.000 és Svájcban 24.800. Tyúk, amely kék tojást tojik. A legutóbbi angliai apróállat-kiállításon, amelyet a londoni Kristálypalotában rendeztek meg, nagy feltűnést keltett az a tyúk, amely kék tojást tojik. Ezt a tyúkfajt eddig Európáben nem ismerték. Az arankauasz-fajhoz tartozik, melyet Délamerikában te­nyésztenek a bennszülöttek. Naponta ezer és ezer látogató zarándokolt a kiállításra, hogy ezt a rendkívüli szárnyast láthassa. Aki megette a cipőjét. Nemrégen halt meg Winni­pegben (Kanadában) dr. Stringer, protestáns lelkész. A rendkívül nagy téli hidegek idején sok nélkülözésen és szenvedésen esett át ez a lelkész és egy alkalommal csak úgy tudta megmenteni életét, hogy megette a cipőjét. Ő maga így mesélte el ezt a furcsa kalandját: „Abban az időben Kanada egyik legészakibb részében működtem. A nagy hó és jég lehetetlenné tette az élelmiszerszállítást. Már éreztem, hogy éhen fogok veszni. Ebben a remény­telen állapotban egy szinte lehetetlen gondolat lett úrrá rajtam. Valamit ennem kell, mert éhen halok. Széjjel­daraboltam a cipőmet és elkezdtem rágogatni a bőrdara­bokat. Becsuktam szemeimet és próbáltam elhinni, hogy valami finom, jóizű csemegét eszek. Szerencsémre nem­sokára rá megérkeztek megmentőim.“­­ Azon a vidéken nagyon kemény hidegek voltak és legtöbbször kutyák által vont szánnal tette meg hivatalos útjait a lelkész. Egy ilyen utazása alkalmával egy óriási medve majdnem széjjel­tépte. Felesége harminc évig osztotta meg vele ezt a nehéz és szenvedésteli életet. Öt gyermekük volt. Ezek között kettő olyan helyen született, ahol sem orvos, sem szü­lésznő nem volt. A nyulak vándorolnak. Ismeretes, hogy a nyulak nagy távolságokra is elvándorolnak. Nagyon sokszor több száz kilométernyire is. Éppen most állapíthattak meg egy ilyen vándorlási esetet. Németország 1931-ben több vagon különféle élő állatot vásárolt Magyarországon, hogy saját vadállományát felfrissítse. Ezeket az állatokat megjelölték és aztán Németország erdeiben szabadon engedték. Ma­gyarországon novemberben egy vadászat alkalmával el­ejtettek egy nyulat, amelynek fülében egy rézjel volt. A jel szerint azon importált nyulak közül való volt, amelye­ket Berlin mellett bocsátottak szabadon. A négy év alatt ez a nyúl hosszú vándorutat tett és valószínűleg még többet tett volna, ha a nyúlsors, a vadász golyója el nem éri. A fókák és a pingvinek szeretik a muzsikát. Byrd admirális, az ismert sarkkutató írja : „A fókák és a ping­vinek nagyon szeretik a muzsikát. Ha a tengerparti szik­lákon gramofont szólaltatnak meg, a fókák és a pingvinek tömegesen és nagy csoportokban összegyülekeznek és nagy figyelemmel, sőt szinte látható örömmel és élvezettel hall­gatják a muzsikát. Ha elhallgat a muzsika, a fóka- és pingvinsereg nagyhangú kiabálással követeli a hangverseny folytatását. Négyszáz oldal egy számról. Egy Martinori név, érdekes férfi él Amerikában, aki életének nagy részét 1­­7-es szám tanulmányozására fordította. Felkutatta és össz­e­gyűjtötte mindazt a sok történetkét, mesét, mende­mond és babonaságot, amely a 7-es számmal van vonatkozásban*:a Nemrégen sajtó alá bocsátotta s 400 oldal terjedelm vaskos kötet lett belőle. Az amerikai kritika gúnnyal fo­gadta a könyvet, de éppen ez használt, ez keltette fel olvasók kíváncsiságát úgy, hogy a könyv már­is szép to­c­dányszámban forog közkézen. Három milliárd dollár alkoholra. Az amerik­a alkoholgyárosok egyesületének igazgatója jelentést ír arról, hogy az alkoholtilalom megszűnése óta ment ró értékű alkoholt fogyasztottak el. Megállapította, hogy ■ Egyesült Államokban az alkoholtilalom megszűnése­­ egy év alatt nem kevesebb, mint háromezer millió dollát költöttek alkoholra. Cs. Gyn. Babos Sándor mandzsuriai ref. missziós lelkész legújabb híradása. Liaoyang, 1935 június 11. Clujra érk. 1935 junius 23 .. . hosszabb levélírásra most nincs időm .. . ténye­n rég nem írtam . .. tudod, az idő repül ... a betegségidő után pár hétig még erősödtem . .. közben a házamat k lett rendbeszedni és beindítani a háztartásomat, ami­nt volt kicsi dolog, mivel sok mindent én se értek . . . most már megy minden a maga rendjén. Főzés, mos, takarítás, így nincs mit aggódnotok az étel felől se, szolgám jól tud főzni is ... Annyi minden ringy­ rom kell egy háztartáshoz . . . Hol egy szeg nincs, hol ez darab rongy nincs, hol egy fogó nincs ... De rendre mindenre ... Az egészségem, hála istennek, nagyon A forró hetekre hűvösebb helyre kell menjek ... Azt hiszem Koreába átmegyek ... A szolgát szabadságra en­gedem a családjához. Van két gyermeke is . . . Áprilist... körúton voltam 2 hétig az orvossal. Úgy gyógyítottuk a betegeket, mint annak a rendje. Mikor mentünk kánik volt, mikor jöttünk hazafelé hó esett. Majd megfagyta­ a vékony ruhában. Úgy szaladtunk a szekér után, ha felmelegítsük magunkat.. . Szép nagy kertem van virággal és veteménnyel, utcáról bejövet, látván a sok piszkot és szennyet, a kert na úgy tűnik fel, mint valami királyi kastély parkja. Skort, is van a házban. Idáig kettőt megöltünk ... Igyeksz többet inni, de sok a dolgom is . .. Tanulni is kell, pré­­­dikálni, tanítani is kell, úgy, hogy alig jut idő néha e kis sétára. Este 9 órakor pedig alig várom, hogy letegy a „csendest“... Isten legyen mindnyájunkkal Schmans A filozófus és Krisztus. Egyszer a hírneves Fic filozófus beszélgetést folytatott az öreg Kottwitz báróval szegények és nyomorultak atyjával. A filozófus így szó­l: „Csak a gyerek imádkozik, a felnőtt csak akar.“ — „P­resszor úr“, válaszolt Kottwitz báró,­­én 600 szerencsét szegényről gondoskodom és sokszor nem is tudom hony vegyem számukra a kenyeret. De olyankor tudom, ha nekem nincs is más segítségem, csak az, ha imádkozol. — Erre Fichte egyszerre elhallgatott. Könny tolult a s­zéle és mondta: „Igen, kedves báró úr," oda már " terjed az én filozófiám.“ HÍRE­S

Next