Ifjú Erdély, 1934. szeptember - 1935. augusztus (13. évfolyam, 1-12. szám)
1934-10-01 / 2. szám
Nagy Endre: A marosvásárhelyi Református Kollégium, részben a helyi táblához, részben a kolozsvári egyetem jogi fakultásához neveztettek ki tanároknak és így kollégiumunknak a közép- és az időközben felállított elemi osztályokon kívül csak a két éves bölcsészeti tanfolyam maradt meg. E tanfolyam az 1883. évi középiskolai törvény alapján a VIII. osztályú középiskolába olvadt bele és így kollégiumunk főiskolája középiskolává lett. II. Bár a rendelkezésünkre álló hely rövidséget parancsol, a kollégium külső története mellett elengedhetetlen kötelességünknek látszik a kollégium néhány nagy professzoráról megemlékezni. Szinte hálátlanságnak látszik válogatni közöttük, hiszen ki tudja, vájjon a szürkének látszó egyéniségek, akik egész életüket és lelküket magyar, református egyházunk és tanügyünk szolgálatának szentelték, nem végeztek-e épen olyan értékes munkát, mint a külső hírnévre emelkedők? Döntse ezt el a történettudós és ne legyen kegyeletsértés, ha épen csak az országos, vagy országhatárokat túlszárnyaló néhány kiváló egyéniség felsorolására szorítkozunk. Kollégiumunknak a tudományos világban legkiemelkedőbb professzora Bolyai Farkas volt 1804— 1856-ig a mathezis és kémia tanára, a Magyar Tudós Társaság tagja, saját szavai szerint: „egy Calvinistailag szegénységre predestinált, elaggott tanár“. Csodálatos lángelméjéről, mely századok múltán is intézetünk felé irányította ismételten a a tudós és művelt világ figyelmét, külön emlékezünk meg. Emlékezzünk meg Szathmári Paksi Mihályról (1716—1734.) erről a „fedhetetlen, józanéletű és jeles tanárról“, aki mint a krónikás mondja: „a püspöki szék küszöbén állott és e jó dolgot el is éri, ha a sárospataki anyaiskolában megbomlott rend helyreállításának szükségessége 1734 ben vissza nem szólítja.“ Az ő lelke még Sárospataké volt, de egészen erdélyi lélek és munkaerő Kovásznál Tóth Sándor (1761 — 1792.) Gazdag irodalmi munkásságával kortársai felé emelkedett, a szentirásnak kora legtudósabb magyarázója volt és szaktekintély úgy a klasszika literaturában, mint a filozófiában és mathezisben. Kora kiemelkedő tudósa volt Fogarasi Pap József, 1779—1784-ig a bölcselet és mennyiségtan tanára. 1774-ben Utrechtben a szépművészetek mesterévé és a bölcsészet doktorává avatták. 1778-ban 50,1783 ban ismét 50 aranyat nyert pályamunkájával és rövid élete alatt 11 pályaművével összesen 234 drb. aranyat nyert. II. József császár 1784-ben a Nagyszombatról Budára áthelyezett egyetemre a logika, metafizika és morál rendes tanárának nevezte ki. Váratlanul halt el 41 éves korában. Borosnyai Lukács János, a hasonnevű püspök unokája, (1747—1848) egy eddig ismeretlen tárgynak, a természetrajznak tanára és rímes versekben írta meg és adta ki tankönyvét: „Rövid természethistória“ címmel, rövid kérdésekben és gyermekek elméjéhez alkalmazott versbeli feleletekkel. Köteles Sámuel jénai tanulmányai után 1799 — 1818-ig töltötte be a filozófiai tanszéket. Ö vé az első, aki a politikai tudományokat magyar nyelven kezdte előadni és kezdte megalkotni a filozófiai műszavakat. A Magyar Tudós Társaság tagja volt műveinek nagy sorozata latin és magyar nyelven jelent meg. Kibédi Péterfy Károly 1818—1837-ig a filozófia tanára, filozófiai és szépirodalmi munkásságáért a Magyar Tudós Társaság tagja. Helyi érdekű nevezetessége, hogy a református kis templom alapkövének letételekor Oktávia c. drámáját adták elő, ami 1100 rénes forintot jövedelmezett a templom céljaira. Makfalvi Dósa Elek 1826—1867-ig a jog tanára. A szabadságharc után 4 évi várfogságot szenvedett és 1861-ben kezdte meg ismét működését „Erdélyhoni tudomány“ című országos figyelmet ébresztő művével. 1967-ben érdemei elismeréséül államtitkári tisztet ajánlottak fel neki, amelyet visszautasítván, mint a képviselőház alelnöke halt meg. Róla maradt fenn Deák Ferencnek az az elismerő nyilatkozata, hogyha Magyarországnak volt „deákja“, Erdélynek volt „professzora“. Antal János 1831 — 1836-ig a klasszika literatura professzora, már 1830-ban egyházkerületi közfőjegyző, majd 1836-ban püspök. Bodolla Sámuel 1833—1841-ig és 1850—1854-ig a theológia ta- Köteles Sámuel 20